Shooting dictators is a great fun

– írta emlékirataiban James Abbe, és ő csak tudta: he shot them all, Francótól Mussolinin és Hitleren át Sztálinig.

Abbe 1883-ban született Amerikában, s fiatal korától kezdve színészfotózásra specializálódott Hollywoodban. A 20-as években települt át Párizsba, ahol ugyancsak a színház világát fotózta. Első moszkvai útjának célja is az orosz színházi élet bemutatása volt az amerikai képeslapok számára.


Közben egyre inkább igyekezett dokumentumfotósként is érvényesülni: a 30-as években jó sorozatokat készít majd a nácik felemelkedéséről és a spanyol polgárháborúról is. „Fotózd le nekem Hitlert, amint kilép a zsinagógából,” tréfált vele az egyik nagy berlini lap szerkesztője, „aztán eredj Moszkvába, és fotózd le Sztálint a Kremlben, na akkor elhiszem, hogy nagy fotós vagy.” „Rendben,” válaszolta Abbe, „ha megengeded, Sztálinnal kezdem.”


A moszkvai szálloda ablakából jó kilátás nyílt a Kremlre, a folyó túloldalán, alig néhány száz méterre, mégis irdatlan hosszúnak tűnt az út. Walter Duranty, a New York Times moszkvai irodának igazgatója – a sztálini politika amerikai szócsöve, aki később majd az ukrajnai éhínség tagadásával válik híressé – kelletlenül fogadta. „Mivel kereste a kenyerét, mielőtt Sztálin fotózásából kívánt volna megélni?” Abbe röviden vázolta addigi pályafutását. „Nem tudna visszatérni a korábbi munkájához?” zárta rövidre a beszélgetést Duranty.

Abbe valószínűleg vissza is tért volna, mégpedig üres kézzel, ha a Berliner Tageblatt épp ekkor fel nem röppent egy kacsát Sztálin súlyos betegségéről és közeli haláláról. Abbe az újsággal a kezében a szovjet külügyminisztériumba sietett. „Közölhetnek maguk száz szovjet fotót is Sztálinról a hír cáfolatára, úgyis mindenki bolsevik trükknek tartja majd. De ha egy amerikai fotózná le…”


A Kremlben tetszéssel fogadták az ötletet. 1932. április 13-án Abbe a külügyminisztérium munkatársa, Heinz Neumann kíséretében számos kordonon, őrségen, motozáson átesve végül ott állt a vozsgy irodájában. „Gyerünk, gyerünk,” morogta Sztálin. „Öt percem van magára.” A szakmai önérzetében sértett Abbe lendületesen vágott vissza: „Csak öt perc arról az emberről, aki ötéves tervvel iparosította az országot?” Sztálinnak tetszett a válasz, és tíz percre emelte a határt, amiből végül is huszonöt lett.


Az egyedülálló eredmény nevet szerzett Abbe-nek nemcsak Nyugaton, de a Szovjetunióban is. Egy év múlva beválasztották azoknak a „baráti külföldieknek” a bizottságába, akiket meghívtak a Don mellé, hogy tanúsítsák: nem láttak kényszermunkát. „Nem is láttunk,” erősítette meg sok évvel később Abbe. „Mihelyst bármi hasonló közelébe értünk, jó erősen becsuktuk a szemünket.” De ennyi lojalitás sem volt elég: Abbe-et tiltott helyen való fotózásért utasították ki az országból. Képeit egy évvel később adta ki New Yorkban I Photographed Russia címmel. A kötet nyolcvan képéből hatvanhárom az elmúlt napokban került fel az orosz netre. Az ott mellékelt aláírásokkal együtt közöljük őket. Ezek minden bizonnyal Abbe saját aláírásai, amelyeket angolból oroszra fordítottak, s mi fordítjuk vissza őket oroszból angolra, illetve magyarra. Ha valakinek megvan az eredeti, segítsen rajtunk.








8 megjegyzés:

Tamas DEAK írta...

A harkovi képet ugye ismerjük későbből is már .. színesben.

Studiolum írta...

...csak a lovakat rekvirálták közben...

Petrus Augustinus írta...

Kedvenc ateistánk, Richard Dawkins "érve," hogy a nemzetiszocialista és kommunista rendszerek nem is voltak ateisták, hanem csupán egy "utópiát" próbáltak megvalósítani, és közben történt egy-két dolog. Hát mindkettőnek hivatalosan 'ateizmus' volt az egyház- és valláspolitikája, Enver Hodzsa még ki is kiáltotta a világ első ateista államát Albániában.

Van még több kép az ilyen ateista múzeumokról, az ateista politika megvalósulásairól? Akármelyik önkényuralmi rendszerből?

http://www.youtube.com/watch?v=eaGgpGLxLQw

Kovács Tibor írta...

Nem hiszem, hogy egy diktatúra rémtetteinek sok köze lenne az ateizmushoz, mint ahogyan a vallásosságot sem minősítik a nevében elkövetett bűnök. Én például ateista vagyok, és úgy gondolom, jó néhány magát fennhangon vallásosnak hirdető honfitásamnál erkölcsösebben élek.

Tamas DEAK írta...

Pedig van. 1793, a jakobinus diktatúra a legjobb példa, és azonbelül Anaxagoras Cloots, "Jézus Krisztus személyes ellensége", ahogy ő magát aposztrofálta.

Ostorics László írta...

Csak majdnem jó példa igazából. Anaxagoras Cloots nem létezett, volt egy Anacharsis Cloots, ő: http://fr.wikipedia.org/wiki/Jean-Baptiste_Cloots. Meg volt egy Anaxagoras Chaumette, ő: http://fr.wikipedia.org/wiki/Pierre-Gaspard_Chaumette
Mindketten harcos ateisták, és mindketten a jakobinus diktatúra idején, de ebben az esetben a diktatúra nem bátorította az istentagadást, mert történetesen pont emiatt végezték ki mindkettőt.
"Jézus-Krisztus személyes ellenségének" azonban valóban Cloots, khm, keresztelte magát.

Tamas DEAK írta...

Hébert-ékkel együtt történt a guillotine-ozás, ott meg nem annyira ez volt a fő ok, de végül is mindegy, mert az érvet, és a "munkásságukat" ez nem szünteti meg.Utóbbiról bőven olvashatunk a Forradalom és császárság második kötetében.
Attól, hogy Rajkot 1949-ben felakasztották az elvtársai, még nem változik az a tény, hogy gazember volt. (különben van egy megdöbbentő hasonlóság Karl Ernst és Rajk kivégzésében : Ernst utolsó szavai : "Heil Hitler", Rajké : "Éljen Sztálin, éljen Rákosi")
Cloots neve egyébként a modern hollandban (kiejtve természetesen) f*szfejet jelent.

drstrangelove írta...

Persze, ez jogos, apróságra összpontosítottam, ez végül is a hozzászólás lényegét nem érinti.