![](https://lh3.googleusercontent.com/blogger_img_proxy/AEn0k_sdbcTBx5XmEqFTK_xNfm-nSid_ONLwJqjRLkFFEoDvD-o5xAwmMT4jdnWWWulORTjU9ITVOsDK_KNSij8CNKypAGEcNc7G-gdLwcaeXwmIWe_sA6YanmmrF7WL=s0-d)
Piacot fotózni nem könnyű. Nehéz túllépni a zsáner csábításán, az egzotikum varázsán, az orientalizmus közhelyein, a kísértésen, hogy ezt az egész zsibongó sokaságot egyszerre ragadjuk meg, s a végén semmi se marad a kezünkben. Nem igazán sikerült ez most az orosz sajtófotó csillagának, Ilja Varlamovnak sem. A
két afgán piacon készült képei ugyan nem rossz fotók, szívesen nézi végig őket az ember, hogy nosztalgiával idézze fel a szagokat, a hangokat, a poros meleget és a megismerés izgalmát, de messze vannak mondjuk
az afgán mákellenes akció felvételeinek feszességétől és pontosságától.
![](https://lh3.googleusercontent.com/blogger_img_proxy/AEn0k_ukKDiqkkayVmwJ-SxMCzwscXMdD7Muu4JQPnXhOac20fAfzq6k2QGWym3HwJ5AMBbz7N7-Dn9F1brdw5Oh_kmjZwv8XeJO8L5W8CkxQN1gUdYKvOXRPyW2c4Q6hM3z=s0-d)
Ugyanakkor ezek a fotók valamilyen szempontból mégis kiemelkednek az afganisztáni fotódömpingből. Említettem már, hogy egy jó szemű antropológus számára aranybánya lehetne az a mennyiségű felvétel, amelyet az Afganisztánban működő fotósok a sajtó éhségének kielégítésére hétről hétre ezerszámra tesznek fel a netre. De nemcsak annak, aki az afgánok, hanem annak is, aki a nyugati fotográfusok vizuális kultúráját kutatja. Az amerikai fotósok többnyire zaklatott, szétesett, szürreális, poszt-apokaliptikus világnak láttatják Afganisztánt. Ilja Varlamov képein visszatér a normalitás, az élet kontextusát alkotó emberi viszonyok. Feltűnnek az apró mindennapi luxusok, tiszta ruhák, az áruk viszonylagos bősége. Érthetővé és, ha nehezen is, élhetővé válik ez a világ.
De kinek tartanak ilyen mennyiségű papagájt Kabulban?
![](https://lh3.googleusercontent.com/blogger_img_proxy/AEn0k_thEqLi2asIPQTI6YkTMIX-J99aQ90ZcVDMLIOzVrp6ewh8nI0AFmpzx_AC4Q3hcZ76Y9L2Ckk4AwU3svrotWrGs5r928UqL2T5o3Vt3_gEJzYti-89X8yLUx8=s0-d)
Mazar-i-Sharif:
![](https://lh3.googleusercontent.com/blogger_img_proxy/AEn0k_vCP0ycdTSSxDfACtgi9icWeyGyQCHEC875Df9uaeaP8K9aVvvZGWUKMS0KZpa1mOFDb39O02kA7Gr1qDlGmxtmhW_xLdtzfDnqct8_13QUqgBpDpsdBX4h_fC-=s0-d)
3 megjegyzés:
"Ilja Varlamov képein visszatér a normalitás, az élet kontextusát alkotó emberi viszonyok. "
Ilyen Khaled Hosseini könyve, a "Kite Runner", 2003, Bloomsbury - ami árnyalatnyit ifjúsági regény ugyan, de letehetetlen, és szintén kimozdítja Afganisztánt abból a kliséből, amibe a TV-híradók tudósításai tették. Igaz,nem arról szól, hogy mi van most, hanem arról, mi volt azelőtt. A magyarul "Papírsárkányok" című filmet viszont, ami a regény átdolgozása, egyelőre nem láttam.
Kinga
Érdekes, hogy nekem is eszembe jutott ez a regény, de pont az ellenkező előjellel. Az egykori Afganisztán élhető voltát szépen bemutatja ugyan, de a mait – amelyikbe nem tudom, visszatért-e a szerző, vagy csak a hírekből rekonstruálta magának – éppolyan szürrealisztikusnak ábrázolja, mint az amerikai fotóriporterek nagy része, és amilyennek ez az orosz fotós nem.
A regény a régi békebeli és a háborús Afganisztánt mutatja be (utóbbi valóban nagyon lidérces), és ott ér véget, hogy a főhős emigrációban értesül arról, hogy a tálibok alól Afganisztánt felszabadítják, de neki már nincs miért visszatérnie.
Mivel én négy éves voltam, amikor a Szovjetunió lerohanta Afganisztánt, ha egyáltalán hallottam valamit erről az országról, akkor mindig az információ része volt, hogy ez egy rémes hely, olyan sivatagos-lövöldözős, ahol Isten tudja, miért valaki mindig éppen háborúzik - tehát minél messzebb tőle, annál jobb. Ez a regény adott nekem szerethető arcot és karaktert azoknak, akik ott élnek, és a helynek magának is. Tény, hogy ezt múlt időben tette, maximum egy kérdőjellel a jövő felé.
Megjegyzés küldése