– írta emlékirataiban James Abbe, és ő csak tudta: he shot them all, Francótól Mussolinin és Hitleren át Sztálinig.
Abbe 1883-ban született Amerikában, s fiatal korától kezdve színészfotózásra specializálódott Hollywoodban. A 20-as években települt át Párizsba, ahol ugyancsak a színház világát fotózta. Első moszkvai útjának célja is az orosz színházi élet bemutatása volt az amerikai képeslapok számára.
![](https://lh3.googleusercontent.com/blogger_img_proxy/AEn0k_szZrp0YYieX8_huKChCspQa4jxzJX-QdszMMETr_lsW61IvZnWXfOZgcz-e4LR_AJSuopQNv7E_SOGGaXNLNwJuFCVvD_gZuufWE5roLaxiqbhvtPLArFEbcZ9tCo8WA=s0-d)
Közben egyre inkább igyekezett dokumentumfotósként is érvényesülni: a 30-as években jó sorozatokat készít majd a nácik felemelkedéséről és a spanyol polgárháborúról is. „Fotózd le nekem Hitlert, amint kilép a zsinagógából,” tréfált vele az egyik nagy berlini lap szerkesztője, „aztán eredj Moszkvába, és fotózd le Sztálint a Kremlben, na akkor elhiszem, hogy nagy fotós vagy.” „Rendben,” válaszolta Abbe, „ha megengeded, Sztálinnal kezdem.”
![](https://lh3.googleusercontent.com/blogger_img_proxy/AEn0k_udmz6QzZFWDoEJs9DvnKvW-16_64LYQXWEZDcxhZSoVzRK6GX16mKoZPzeq7WDEXcEW23aOTL4TdxhdgKUh2hSXXoLql1isc2iWOJeJGpu-VhUGVSu62bfs39B-Q=s0-d)
A moszkvai szálloda ablakából jó kilátás nyílt a Kremlre, a folyó túloldalán, alig néhány száz méterre, mégis irdatlan hosszúnak tűnt az út. Walter Duranty, a New York Times moszkvai irodának igazgatója – a sztálini politika amerikai szócsöve, aki később majd az ukrajnai éhínség tagadásával válik híressé – kelletlenül fogadta. „Mivel kereste a kenyerét, mielőtt Sztálin fotózásából kívánt volna megélni?” Abbe röviden vázolta addigi pályafutását. „Nem tudna visszatérni a korábbi munkájához?” zárta rövidre a beszélgetést Duranty.
Abbe valószínűleg vissza is tért volna, mégpedig üres kézzel, ha a Berliner Tageblatt épp ekkor fel nem röppent egy kacsát Sztálin súlyos betegségéről és közeli haláláról. Abbe az újsággal a kezében a szovjet külügyminisztériumba sietett. „Közölhetnek maguk száz szovjet fotót is Sztálinról a hír cáfolatára, úgyis mindenki bolsevik trükknek tartja majd. De ha egy amerikai fotózná le…”
![](https://lh3.googleusercontent.com/blogger_img_proxy/AEn0k_slV0vnjsH8fXQZpk3hUFr6cf0givMaXqaexyuX5Co2Ob3PG4rVjBhKey_oEDjFUjai5Mfx2fZjbKJu_UPhCFOdbMYWBI0qGXpjxw-pHZmWl4qj75ThpOc7zOv2qw=s0-d)
A Kremlben tetszéssel fogadták az ötletet. 1932. április 13-án Abbe a külügyminisztérium munkatársa, Heinz Neumann kíséretében számos kordonon, őrségen, motozáson átesve végül ott állt a vozsgy irodájában. „Gyerünk, gyerünk,” morogta Sztálin. „Öt percem van magára.” A szakmai önérzetében sértett Abbe lendületesen vágott vissza: „Csak öt perc arról az emberről, aki ötéves tervvel iparosította az országot?” Sztálinnak tetszett a válasz, és tíz percre emelte a határt, amiből végül is huszonöt lett.
![](https://lh3.googleusercontent.com/blogger_img_proxy/AEn0k_uIzyyo509dW4y1tEeY90l0gyDlYfcAUE2Zz7XJDcG9SXxvLpQ8vpwPU4-rTXZZlwu7upt9nCqK9wCLXx785VTRIu3eY0mxJhQdY_dU2Xq71H9iMeiWm1eCvmFnag=s0-d)
Az egyedülálló eredmény nevet szerzett Abbe-nek nemcsak Nyugaton, de a Szovjetunióban is. Egy év múlva beválasztották azoknak a „baráti külföldieknek” a bizottságába, akiket meghívtak a Don mellé, hogy tanúsítsák: nem láttak kényszermunkát. „Nem is láttunk,” erősítette meg sok évvel később Abbe. „Mihelyst bármi hasonló közelébe értünk, jó erősen becsuktuk a szemünket.” De ennyi lojalitás sem volt elég: Abbe-et tiltott helyen való fotózásért utasították ki az országból. Képeit egy évvel később adta ki New Yorkban I Photographed Russia címmel. A kötet nyolcvan képéből hatvanhárom az elmúlt napokban került fel az orosz netre. Az ott mellékelt aláírásokkal együtt közöljük őket. Ezek minden bizonnyal Abbe saját aláírásai, amelyeket angolból oroszra fordítottak, s mi fordítjuk vissza őket oroszból angolra, illetve magyarra. Ha valakinek megvan az eredeti, segítsen rajtunk.
![](https://lh3.googleusercontent.com/blogger_img_proxy/AEn0k_vCnQ9dybv2MM8_c5kcOBJxJTSADPvVH3LYK22XIymuj0A_4yEqWQ0OgAiCqFBXKxU8HxiFeIOMpwM8Tc_6jpmA3IJgQ54n5zWlZdr0xbdnu2OcCISB=s0-d)
![](https://lh3.googleusercontent.com/blogger_img_proxy/AEn0k_unEi6WwRTtJbJ3Xd0EIRHO51ZAm-dYfQ5JwCUIA7dFiAVWvNkyLiHQ5uUAXDLqw6xTmoL42TzQWIZQQ85W3h_l9XQPhxyU4wEvTKDG4HSSdgbnrCbk-mRZbQ=s0-d)
![](https://lh3.googleusercontent.com/blogger_img_proxy/AEn0k_takD8xfAwPvFX0pzg_XcX9as9wT1twD3Ah4W_OGhZWsOa3mCyN3Do43hplXbEIxhokzHkiGa41x6faH9yJqmCAUzp6nUDw0jQZcswefQyfpHuQyfG8=s0-d)
![](https://lh3.googleusercontent.com/blogger_img_proxy/AEn0k_tKSs5DQOoLdX99Uusi9nWwN71Pqeys7x57qhHKqwRvhiDyiIAIo92w1g9m7UtOyHy7Rt78X5UPdI6NXHASG7IXzmjjwlBUIfUYhbqwhgkG9SYaEjldENshYyM=s0-d)
![](https://lh3.googleusercontent.com/blogger_img_proxy/AEn0k_u8Ma_8zYhSMH0n7hJF6Ku91iP5ce2K9Ng09RCjKOJ_Xm3s_vLpKXfKI4iPDlVkoQIUP-JpEwYKBZ6dEw-0U88TcEXgRtC2JS8lgEk8165qMnC2edsg=s0-d)
![](https://lh3.googleusercontent.com/blogger_img_proxy/AEn0k_s-OJN8CDoGRlb1kQaZIAOHa-8HNpbzf-sYjw-HCNtVnVU8p7RWmn6QKubMY1dyxi64tX-RDivm5LE3QFwH65RDX1K2Q15nsgX5F5x9B83bQn5KOE27ZXIu8Qg=s0-d)
![](https://lh3.googleusercontent.com/blogger_img_proxy/AEn0k_sRh9JiLgRiAAHL0aMe0mvg1IkoVKpkaBhOiAccpjxQWO2ZUiW6nNJSdVh5MXhomOxFrqmrJHF2WuyO3jzR2KTNdAm4xCySkzV2BiXgohFEYt9PXkWI=s0-d)
Abbe 1883-ban született Amerikában, s fiatal korától kezdve színészfotózásra specializálódott Hollywoodban. A 20-as években települt át Párizsba, ahol ugyancsak a színház világát fotózta. Első moszkvai útjának célja is az orosz színházi élet bemutatása volt az amerikai képeslapok számára.
Közben egyre inkább igyekezett dokumentumfotósként is érvényesülni: a 30-as években jó sorozatokat készít majd a nácik felemelkedéséről és a spanyol polgárháborúról is. „Fotózd le nekem Hitlert, amint kilép a zsinagógából,” tréfált vele az egyik nagy berlini lap szerkesztője, „aztán eredj Moszkvába, és fotózd le Sztálint a Kremlben, na akkor elhiszem, hogy nagy fotós vagy.” „Rendben,” válaszolta Abbe, „ha megengeded, Sztálinnal kezdem.”
A moszkvai szálloda ablakából jó kilátás nyílt a Kremlre, a folyó túloldalán, alig néhány száz méterre, mégis irdatlan hosszúnak tűnt az út. Walter Duranty, a New York Times moszkvai irodának igazgatója – a sztálini politika amerikai szócsöve, aki később majd az ukrajnai éhínség tagadásával válik híressé – kelletlenül fogadta. „Mivel kereste a kenyerét, mielőtt Sztálin fotózásából kívánt volna megélni?” Abbe röviden vázolta addigi pályafutását. „Nem tudna visszatérni a korábbi munkájához?” zárta rövidre a beszélgetést Duranty.
Abbe valószínűleg vissza is tért volna, mégpedig üres kézzel, ha a Berliner Tageblatt épp ekkor fel nem röppent egy kacsát Sztálin súlyos betegségéről és közeli haláláról. Abbe az újsággal a kezében a szovjet külügyminisztériumba sietett. „Közölhetnek maguk száz szovjet fotót is Sztálinról a hír cáfolatára, úgyis mindenki bolsevik trükknek tartja majd. De ha egy amerikai fotózná le…”
A Kremlben tetszéssel fogadták az ötletet. 1932. április 13-án Abbe a külügyminisztérium munkatársa, Heinz Neumann kíséretében számos kordonon, őrségen, motozáson átesve végül ott állt a vozsgy irodájában. „Gyerünk, gyerünk,” morogta Sztálin. „Öt percem van magára.” A szakmai önérzetében sértett Abbe lendületesen vágott vissza: „Csak öt perc arról az emberről, aki ötéves tervvel iparosította az országot?” Sztálinnak tetszett a válasz, és tíz percre emelte a határt, amiből végül is huszonöt lett.
Az egyedülálló eredmény nevet szerzett Abbe-nek nemcsak Nyugaton, de a Szovjetunióban is. Egy év múlva beválasztották azoknak a „baráti külföldieknek” a bizottságába, akiket meghívtak a Don mellé, hogy tanúsítsák: nem láttak kényszermunkát. „Nem is láttunk,” erősítette meg sok évvel később Abbe. „Mihelyst bármi hasonló közelébe értünk, jó erősen becsuktuk a szemünket.” De ennyi lojalitás sem volt elég: Abbe-et tiltott helyen való fotózásért utasították ki az országból. Képeit egy évvel később adta ki New Yorkban I Photographed Russia címmel. A kötet nyolcvan képéből hatvanhárom az elmúlt napokban került fel az orosz netre. Az ott mellékelt aláírásokkal együtt közöljük őket. Ezek minden bizonnyal Abbe saját aláírásai, amelyeket angolból oroszra fordítottak, s mi fordítjuk vissza őket oroszból angolra, illetve magyarra. Ha valakinek megvan az eredeti, segítsen rajtunk.
8 megjegyzés:
A harkovi képet ugye ismerjük későbből is már .. színesben.
...csak a lovakat rekvirálták közben...
Kedvenc ateistánk, Richard Dawkins "érve," hogy a nemzetiszocialista és kommunista rendszerek nem is voltak ateisták, hanem csupán egy "utópiát" próbáltak megvalósítani, és közben történt egy-két dolog. Hát mindkettőnek hivatalosan 'ateizmus' volt az egyház- és valláspolitikája, Enver Hodzsa még ki is kiáltotta a világ első ateista államát Albániában.
Van még több kép az ilyen ateista múzeumokról, az ateista politika megvalósulásairól? Akármelyik önkényuralmi rendszerből?
http://www.youtube.com/watch?v=eaGgpGLxLQw
Nem hiszem, hogy egy diktatúra rémtetteinek sok köze lenne az ateizmushoz, mint ahogyan a vallásosságot sem minősítik a nevében elkövetett bűnök. Én például ateista vagyok, és úgy gondolom, jó néhány magát fennhangon vallásosnak hirdető honfitásamnál erkölcsösebben élek.
Pedig van. 1793, a jakobinus diktatúra a legjobb példa, és azonbelül Anaxagoras Cloots, "Jézus Krisztus személyes ellensége", ahogy ő magát aposztrofálta.
Csak majdnem jó példa igazából. Anaxagoras Cloots nem létezett, volt egy Anacharsis Cloots, ő: http://fr.wikipedia.org/wiki/Jean-Baptiste_Cloots. Meg volt egy Anaxagoras Chaumette, ő: http://fr.wikipedia.org/wiki/Pierre-Gaspard_Chaumette
Mindketten harcos ateisták, és mindketten a jakobinus diktatúra idején, de ebben az esetben a diktatúra nem bátorította az istentagadást, mert történetesen pont emiatt végezték ki mindkettőt.
"Jézus-Krisztus személyes ellenségének" azonban valóban Cloots, khm, keresztelte magát.
Hébert-ékkel együtt történt a guillotine-ozás, ott meg nem annyira ez volt a fő ok, de végül is mindegy, mert az érvet, és a "munkásságukat" ez nem szünteti meg.Utóbbiról bőven olvashatunk a Forradalom és császárság második kötetében.
Attól, hogy Rajkot 1949-ben felakasztották az elvtársai, még nem változik az a tény, hogy gazember volt. (különben van egy megdöbbentő hasonlóság Karl Ernst és Rajk kivégzésében : Ernst utolsó szavai : "Heil Hitler", Rajké : "Éljen Sztálin, éljen Rákosi")
Cloots neve egyébként a modern hollandban (kiejtve természetesen) f*szfejet jelent.
Persze, ez jogos, apróságra összpontosítottam, ez végül is a hozzászólás lényegét nem érinti.
Megjegyzés küldése