Odessza, a csodák városa


Odesszát, a szellemvárost nemrégen láthattuk Vszevolod Vlaszenko képein. A zseniális Ilja Varlamov, azaz zyalt, akinek korábban a leégett Muromcev-dácsáról készült képeit idéztük, most egy másik, nagyon is eleven Odesszát tár elénk, amely babeli – Iszaak Babeli – módon zűrzavaros, de éppannyira élő és – szó szerint – hamvaiból is megújuló, amilyennek azt az Odesszát megismertük a Történetekből. Minden képre érdemes ránagyítani.

A Russzov-ház, a város egyik fontos 19. század végi történelmi és építészeti műemléke a
Szadovaján, a Székesegyház tér északi részén, 2009. október 27-én égett le. Ez volt
a 2004-ben megkezdett helyreállítás óta a második tűzvész, amelyben
az épület gyakorlatilag teljesen kiégett.

Széles körben úgy vélik, hogy a tűzvész célja az volt, hogy a műemlék megsemmisítésével
új épület számára teremtsenek helyet. Az odesszaiak világszerte felfigyeltek a dologra,
és a városi hatóságok, akik ilyenformán kénytelenek voltak foglalkozni az
üggyel, „vandalizmusnak” bélyegezték az esetet.

Az ilyen mennyezet nem invitál a sétára.

A díszítés maradványai. Az épületben most romeltakarítás és a fennmaradt homlokzati részek megerősítése folyik. A helyreállítás határidejét egyetlen hivatalos dokumentum sem közli.

Az épület a szocialista időkben „комуналки”, sokszoros társbérlet volt.

Fantasztikus lépcsőkorlátok. A házat A. P. Russzov vállalkozó, műgyűjtő és mecénás megbízásából 1897-1900 között építette L. M. Csernyigov, homlokzatát V. I. Smidt műépítész tervezte.


Pillantás a Libman-házra.

A házat 1887-88-ban építtette a városi fogház helyén az Odesszában 1867 óta pék- és
cukrászáruval kereskedő Berngard Ernesztovics Libman. Építészek: E. J. Meszner,
közreműködők: I. A. Morgulisz és A. Nyissza. A nevek jól tanúskodnak
a korabeli Odessza nemzetközi légköréről.

A ház Odessza-szerte híres volt pékségéről és cukrászdájáról, valamint kávéházáról
és billiárdterméről. A kor minden technikai vívmányával – például elektromos
világítással – felszerelt Libman Café a város népszerű találkozóhelye volt.

A forradalom után a felső szinteken sokcsaládos társbérleteket alakítottak ki.

Jelenleg igen rossz állapotban van, és felújításra vár. Pillantás a Megváltó Székesegyházára.

Odesszában, az ország legnagyobb tengeri fürdőhelyén évente kétszer ünneplik meg a felszabadulást: április 10-én a német és román megszállóktól, és szeptember 1-én a turistáktól.





Az Arkagyija parton a közönség sakkozik, dominózik, kártyázik.


– Szergejt fotózd! Ő Odessza sakkbajnoka! – De hát nem dominóznak? – Te csak írj sakkot. A dominó nem hangzik olyan komolynak. Egyébként dominóban is bajnok.




Odessza mellett van a Kujalnyik nevű szanatórium. Iszapfürdőjét 1892 építette N. Tolvinszkij, 1927-30 között átépítette F. A. Troupjanszkij.

Mára sajnos az egész épület omladozik. Pedig még meg lehetne menteni, és kiváló gyógyfürdő lehetne belőle.

„Emlékezz a kulikovói csatára: 1380. szeptember 8!” – A városban azonnal látni, hogy intelligens és művelt emberek lakják.






Az odesszai sofőrök külön figyelmet érdemelnek. A helyi szabály az, hogy a drágább kocsinak
van elsőbbsége. Az igazán drága kocsik tulajdonosai kötelességüknek tartják az
autóval a járdán állni, sétálóutcába és egyirányú utcába behajtani.


Az utcákon még ilyen vén medvékkel is találkozni.

Még több tető. A presbiteriánus templom felülről nézve.






„A boszorkány háza”. Első pillantásra úgy tűnik, a házat lebontották, csak a homlokzatot hagyták meg. Valójában az egykori ház alsó szintjén továbbra is laknak.





Kiváló és olcsó éttermek – ez Odessza specialitása. Sajnos a tulajdonosok megtiltották a fotózást, úgyhogy olvasóinknak személyesen kell felkeresniük őket.



9 megjegyzés:

blist írta...

Ogyessza. Soha nem jártam ott, de gyerekkorom kedvenc regénye volt a "Vologya utcája". Ogyesszában és Kercsben játszódott, ha jól emlékszem.

Ha az ukrán és orosz turistákra vonatkozik, megértem a szeptember 1-i felszabadulás ünnepét. A nagy átlag borzasztó.

Misa mackóm nekem is van. :) Igaz, három dimenziós és vigyázok rá/vele nagyon. Hogy miért? Nem tudom miből készült, kb. 10 cm magas, de 503(!) gramm a súlya. Kész balesetveszély elejteni. :)

Karachi-ban láttam ilyen épületeket, mint "A boszorkány háza". Az utcafront szép viktoriánus épületet mutat a gyarmati időkből, és mögötte semmi...

Petrus Augustinus írta...

Jaj, be vágyom Ogyesszába!

Kálmán Dániel írta...

Nicsak, Misa. Bár én már csak utóéletében találkoztam vele.
Épp most olvasom Ascherson Fekete-tengerének Ogyesszáról szóló fejezetét, így különösen élveztem a képeket, köszönet értük!

Unknown írta...

Gyönyörű képek, és a város se lehet semmi! Egyébként már több poszt linkjét kitettem a facebook oldalamra. Ugye, nem baj?

Studiolum írta...

De, nagy baj, hiszen szerettem volna titkosítani a posztokat :)

Nagyon köszönöm!

Névtelen írta...

Kedves Studiolum,
sorban a 8.képen ...nos,az egy kis róka földi maradványa lehet? Nem gondolom,hogy hatásvadászat,a fotósnak nincs rá szüksége...
üdv.:BM

Studiolum írta...

Hm… akár az is lehet, de nagyon nehezen kivehető. Miért éppen róka?

Névtelen írta...

Studiolum,jobban megnézve valóban nem róka lehet,inkább nyest?
:-)
Valójában nem az állat maga gondolkoztatott el,hanem az,hogyan végezte éppen a korláton...de most már ebben sem vagyok biztos..:-)szürreális...üdv.:BM

bucin írta...

pár éve jártam ebben a városban, nagyon tetszett, külön kiemelném a régészeti múzeumot, mert az egyszerűen csodálatos!