Palackposta

Yünnan tartomány az ismeretlen csodák földje. Északnyugati hegyei között, már a burmai határ közelében fekszik Nuodeng, az ezeréves sóbányaváros, ahol – mint hamarosan megírjuk – az 1400-as években megállt az idő. És Nuodengtől csupán nyolc kilométerre van az a természeti csoda, ahol a Bijiang folyó önmagába visszafordulva egy valódi taijitut, yin-yang-szimbólumot ír bele a tájba. Azt várnánk, hogy taoista kínaiak tömegei zarándokolnak el ide, akárcsak a hasonló Český Krumlovba, de nem. Míg a kínai nyelvű Európa-útikönyvek mind kiemelik Český Krumlov csodás yin-yang-formáját, addig a Bijiang-folyó csodájáról jóformán senki sem tud. A yünnani társaság, akitől a buszt bérlem kínai utunkra, az útvonaltervet látván haboz, majd azt mondja: „hát ezt majd magyarázza el a sofőrnek”. Mutatom a sofőrnek a pontot, amelyet még yünnani vándorlásaim során szúrtam be a Maps.me-be, de ő kételkedik, hiszen helyi lévén még sosem volt ott, s mielőtt felmennénk, egy közeli vendéglősnél teszteli az infót. És jól is teszi, mert a csodás látvány előtt még egy pompás yünnani ebédet is végigehetünk.


Míg eszünk, magányos férfi áll meg a vendéglő üvegajtaja előtt, kék ingben, katonazubbonyban, kortalan, szikár arccal, akárhol negyven és hetven között. Egy darabig ő is nézi azt, ami neki a csoda, a valószínűtlen jelenést, a nyolc fehér embert itt, Kína határán, egy kisváros szélén, egy útmenti vendéglőben.


Megpróbál kommunikálni velünk, kézzel-lábbal integet, mosolyog, fintorog. Kinyitom az ajtót, kínaiul szólok hozzá, de nem válaszol, ez számára már valószínűleg túlmegy a hihetőség határán. Ráfogom a fényképezőgépet, azonnal katonás pózba vágja magát, feszesen szalutál, majd nem létező pisztolyát mutogatja.



Egy darabig próbálok még kommunikálni vele, de innentől kezdve már csak ezt a két gesztust váltogatja. Visszaülök enni. Eltűnik. Egy fogással később visszatér, kihív az ajtó elé. Egy füzetből kitépett papírlapot ad át, szép kalligrafikus írással. Visszaülök, sillabizálni kezdem.

„Chengduból vagyok, katona voltam, a vietnámi háborúban harcoltam. Katonai számom: …248. Tisztelettel. Yang Zhi Cheng, helyi lakos. Kelt 2017. november 17-én.”

Kínai katonák a vietnámi háborúban? Eszembe jut a bolekhivi ukrán Zénón, a volt szovjet katonatiszt, aki teljes természetességgel mesélt etiópiai és közel-keleti bevetéseiről, ahol pedig hivatalosan szovjet katona sosem járt. Rákeresek az interneten. A kínai állam csak az 1980-as évek végén szivárogtatta ki félig-meddig hivatalos formában azt, amit korábban határozottan tagadott, hogy háromszázhúszezer katonája harcolt a vietnámi háborúban az amerikaiak ellen. Tényleg lehet, hogy ez a férfi is közülük való volt? Tényleg lehet, hogy életében másodszor fehér embereket látva szerette volna elmondani nekik a titkot, ki ő, és mi köti őt hozzájuk?

Míg olvasom, a vendéglős fölém hajol. Gyorsan átfutja a levelet, aztán valamit kiált a férfinak, és kezével mutatja, hogy táguljon innen. Mire a végére érek, és felemelem a fejem, már nincs sehol.