A tanú

„1920-at írunk. Salamon Tannenbaum az Osztrák Császárhoz címzett fogadóban ücsörög, melynek már vagy két éve nem ez a neve, de Salamon Tannenbaumhoz hasonlóan egy vendég sem hívja Három Szarvasnak, ahogy azt a város elrendelte. Hovatovább, amikor Salamon a terem egyik végéből a másikba hajítja kalapját, és mindig eltalálja a fogast, felkiált: megjött Moni az osztrák császárhoz!, a jelenlévő korhelyek pedig így felelnek: éltesse őt a Jóisten!”

Miljenko Jergović: Ruta Tannenbaum

Szarajevóban, amelyet néhány szörnyű év kivételével elkerült a történelem, s ahol az idő rétegei úgy terülnek egymásra a kis török temetőktől a szecessziós párkányokon át a kubista épületekig, mint erdőben a bolygatatlan avar, a Baščaršija bazár mellett, a Brodac utcában, ahol a város alapítója, Isa Ishaković bég 1460-ban először hozott létre derviskolostort, háromajtós kis bolt áll. Nem tudni, mióta van bezárva. Talán azok közé tartozik, amelyről Ozren Kebo írja az 1992-1996-os ostromról szóló Sarajevo za početnike (Szarajevó kezdőknek) c. könyvében:

„A háború első áprilisára a féktelen exodus nyomta rá a bélyegét. Az okosabbak pánikszerűen menekültek. A kevésbé okosak nem tudták, miről ismerjék föl a pánikot. A város lehúzta a redőnyt. A Baščaršiján csupán két bolt árult még bureket, egy hagyományos ételt, egy csevapcsicsát, kettő édességet. Minden reggel újabb üzleten jelent meg a lakat. Csak két hét telt el az első lövések óta, s még senki nem sejtette, micsoda éhínség közeleg.”


Ezen a bolton azonban nincs lakat. Redőnyét csak félig húzták le, talán nem volt többre idő a menekülés előtt. Így jól látszik a redőnycímer rozsdás felirata.

„Patent Polivka és Paschka, Budapest”

A csepeli Paschka császári és királyi redőnygyártó cégről már írtuk, hogy termékei mindmáig kijelölik a Monarchia határait. Száz év pusztulás után is ott vannak még Lembergben és Kassán, Bácskában és a Böhmerwaldban. És ezek szerint az 1878-as berlini kongresszuson osztrák-magyar védelem alá rendelt Boszniában is. Háborúk és ostromok elülnek, usztasák és csetnikek jönnek és mennek, de az osztrák császárhoz címzett redőnycímer, ahogy a város lakói is, még kitart.