Karsten Troyke: Vus geshen is geshen (Ami történt, megtörtént). A Noch amul! Tango oyf Yiddish (Még egyszer! Jiddis tangók, 2012) albumról
A címben szereplő kifejezést először az 1918-as berlini forradalomra alkalmazták, de éppannyira, sőt talán még inkább érvényes a két – császári és führeri – diktatúra közötti törékeny weimari köztársaság időszakára is, amely a későbbi fejlemények felől nézve a Goldene Zwanziger nevet kapta a város történetírásában.
A húszas évek elején győztes és bukott forradalmak elől menekülő emigránsok tömegei, oroszok, magyarok és minden országból nagy számú zsidó menekült árasztja el a német fővárost, s a lüktető nagyváros, az új, kísérleti művészeti formák, a sűrű kulturális közeg, a felfokozott élet élménye óriási hatással van mindannyiukra. Berlin másfél évtizedre a teremtő erő európai központjává válik, s ebben az emigránsok döntő szerepet játszanak.
Ennek a sajátos, sokszínű és soknyelvű kulturális életnek megvannak a maga jellegzetes helyszínei: a kávéházak és varieték, a Scheunenviertel jiddis színházai és Charlottenburg orosz éttermei, az Alexanderplatz és a Kurfürstendamm egyaránt mitikussá vált ellenpólusai. Ezeket a kulturális központokat járjuk végig korabeli térkép, irodalmi szemelvények és zenék segítségével másfél órán át. A prágai Josefstadt, Tbiliszi óvárosa és Csernovic után a weimari Berlin a negyedik „láthatatlan város”, amelyet láthatóvá teszünk, megmutatva, hogyan épültek rá az új, nagyvárosi kultúra struktúrái a századfordulós Berlin szerkezetére, újjádefiniálva és átalakítva a várost, s hogy az ezt követő pusztulások és változások ellenére ezek a struktúrák, ha olykor rejtve is, hogyan élnek tovább a mai napig.
Előadás-sorozatunknak a FUGA Építészeti Központ (Budapest, Petőfi Sándor u. 5.) ad otthont. Időpont: 2017. március 9. csütörtök, délután 6 óra. Mindenkit szeretettel látunk.
Utazzon velünk!
Heti előadásaink
Atlantisz
Ántivilág
Csehország
Fényiratok
Ismerd meg a
Kaukázus
A Kelet képei
Könyvek, kiállítások, zene, film
Krím
Lwów/Lemberg
Mallorca
Odessza
Papírmúzeum
Perzsa levelek
A propaganda múzeuma
Temetők
Üzenet a falon
A zsidó örökség
7 megjegyzés:
Kérdésekre válaszul írom, hogy egyfelől az előadás nem ugyanaz, mint amit ezzel a címmel a Mazsike felkérésére tartottam jó két hónapja – ott inkább csak szemelvényeket villantottam fel, itt most az egész várost tekintem át –, másfelől hogy a március-április-júliusi berlini túráinkon nem csak a Goldene Zwanziger helyszíneit járjuk be, annál sokkal többet akarok mutatni: ez az előadás csupán egyetlen történelmi felvétel Berlin sok arca közül.
A vilmosi Németország miért volt diktatúra? Egy autoriter, hierarchikus társadalom volt, nyilván, de szerintem gyökereiben különbözött a hitleri modern, forradalmi tömegállamtól, ez az egymás mellé állítás elég nehezen állja meg a helyét.
Látom, éjfél előtt indul útjára a kákán csomót túra ;) Nem a teljes vilmosi No-t minősítem diktatúrának, hanem a végjáték hadiállapotát, amihez képest Weimar megkönnyebbülést jelentett. És persze, hogy a két rendszer messze nem azonos, de hát ezt Te is tudod, hogy én is tudom.
Persze, hogy tudom, hogy te is tudod! :D Ezért lepett meg.
Az már más kérdés, hogy a legjobb köztársasági rosszabb, mint a legrosszabb császári; számomra a weimari infernó sohasem lesz szimpatikus, de ettől persze az akkori Berlin története valóban rendkívül érdekes. Főleg az, hogy mint állítod, ebből még maradt valami.
Igen, azon én is filóztam, hogy a szociáldemokrata többségű parlamentes 1914-et minek is nevezzük, de aztán gondoltam nem trollkodok :)
A szokásosan kiváló előadást kiegészítnem Walter Ruttmann klasszikusával, ennek a verziónak Thomas Brock némafilmzeneszerző zenéje ad külön extra értéket. És már láthatóak is lesznek, amit a térképen láttunk.
Kedves Tamás!
Én nagyon szeretem az előadásait, a tegnapit is nagyon élveztem. Egy kérdésem van csak: Nem lehetett volna több fotót, plakátot, filmrészletet mutatni a korabeli Berlinről?
Megjegyzés küldése