Láthatatlan városok. Tánc a vulkán tetején. Az 1920-as évek Berlinjének kulturális topográfiája



Karsten Troyke: Vus geshen is geshen (Ami történt, megtörtént). A Noch amul! Tango oyf Yiddish (Még egyszer! Jiddis tangók, 2012) albumról

A címben szereplő kifejezést először az 1918-as berlini forradalomra alkalmazták, de éppannyira, sőt talán még inkább érvényes a két – császári és führeri – diktatúra közötti törékeny weimari köztársaság időszakára is, amely a későbbi fejlemények felől nézve a Goldene Zwanziger nevet kapta a város történetírásában.

A húszas évek elején győztes és bukott forradalmak elől menekülő emigránsok tömegei, oroszok, magyarok és minden országból nagy számú zsidó menekült árasztja el a német fővárost, s a lüktető nagyváros, az új, kísérleti művészeti formák, a sűrű kulturális közeg, a felfokozott élet élménye óriási hatással van mindannyiukra. Berlin másfél évtizedre a teremtő erő európai központjává válik, s ebben az emigránsok döntő szerepet játszanak.

Ennek a sajátos, sokszínű és soknyelvű kulturális életnek megvannak a maga jellegzetes helyszínei: a kávéházak és varieték, a Scheunenviertel jiddis színházai és Charlottenburg orosz éttermei, az Alexanderplatz és a Kurfürstendamm egyaránt mitikussá vált ellenpólusai. Ezeket a kulturális központokat járjuk végig korabeli térkép, irodalmi szemelvények és zenék segítségével másfél órán át. A prágai Josefstadt, Tbiliszi óvárosa és Csernovic után a weimari Berlin a negyedik „láthatatlan város”, amelyet láthatóvá teszünk, megmutatva, hogyan épültek rá az új, nagyvárosi kultúra struktúrái a századfordulós Berlin szerkezetére, újjádefiniálva és átalakítva a várost, s hogy az ezt követő pusztulások és változások ellenére ezek a struktúrák, ha olykor rejtve is, hogyan élnek tovább a mai napig.

Előadás-sorozatunknak a FUGA Építészeti Központ (Budapest, Petőfi Sándor u. 5.) ad otthont. Időpont: 2017. március 9. csütörtök, délután 6 óra. Mindenkit szeretettel látunk.

7 megjegyzés:

Studiolum írta...

Kérdésekre válaszul írom, hogy egyfelől az előadás nem ugyanaz, mint amit ezzel a címmel a Mazsike felkérésére tartottam jó két hónapja – ott inkább csak szemelvényeket villantottam fel, itt most az egész várost tekintem át –, másfelől hogy a március-április-júliusi berlini túráinkon nem csak a Goldene Zwanziger helyszíneit járjuk be, annál sokkal többet akarok mutatni: ez az előadás csupán egyetlen történelmi felvétel Berlin sok arca közül.

Petrus Augustinus írta...

A vilmosi Németország miért volt diktatúra? Egy autoriter, hierarchikus társadalom volt, nyilván, de szerintem gyökereiben különbözött a hitleri modern, forradalmi tömegállamtól, ez az egymás mellé állítás elég nehezen állja meg a helyét.

Studiolum írta...

Látom, éjfél előtt indul útjára a kákán csomót túra ;) Nem a teljes vilmosi No-t minősítem diktatúrának, hanem a végjáték hadiállapotát, amihez képest Weimar megkönnyebbülést jelentett. És persze, hogy a két rendszer messze nem azonos, de hát ezt Te is tudod, hogy én is tudom.

Petrus Augustinus írta...

Persze, hogy tudom, hogy te is tudod! :D Ezért lepett meg.

Az már más kérdés, hogy a legjobb köztársasági rosszabb, mint a legrosszabb császári; számomra a weimari infernó sohasem lesz szimpatikus, de ettől persze az akkori Berlin története valóban rendkívül érdekes. Főleg az, hogy mint állítod, ebből még maradt valami.

Tamas DEAK írta...

Igen, azon én is filóztam, hogy a szociáldemokrata többségű parlamentes 1914-et minek is nevezzük, de aztán gondoltam nem trollkodok :)

Tamas DEAK írta...

A szokásosan kiváló előadást kiegészítnem Walter Ruttmann klasszikusával, ennek a verziónak Thomas Brock némafilmzeneszerző zenéje ad külön extra értéket. És már láthatóak is lesznek, amit a térképen láttunk.

Unknown írta...

Kedves Tamás!
Én nagyon szeretem az előadásait, a tegnapit is nagyon élveztem. Egy kérdésem van csak: Nem lehetett volna több fotót, plakátot, filmrészletet mutatni a korabeli Berlinről?