Blogtalálkozó! Díszvendégek: Grúzia és Szicília


Szombaton, március 11-én délután 3-tól 6-ig újra blogtalálkozót tartunk törzshelyünkön, a Selfie Bár különtermében (Budapest, Rákóczi út 29., a Rókus kórház mellett). A találkozó keretes szerkezetét két előadás biztosítja, következő közös útjaink két helyszínéről. Az elsőben, nem sokkal a kezdés után, június-júliusi grúziai útjainkról adok áttekintést, mégpedig mindkét verzióról: azokról is, amelyek júniusban Tushetiben, és arról, amely júliusban Szvanetiben csúcsosodik ki. Utána kötetlen beszélgetés és sörözés, majd olyan fél-háromnegyed öt tájt bemutatom húsvéti szicíliai utunk állomásait is. Ezt az előadást ajánlom nemcsak az út résztvevőinek, hanem azoknak is, akik a létszám beteltével lemaradtak az útról, hogy eldönthessék, akarnak-e jönni a december elején, Santa Lucia ünnepére ismét megszervezendő szicíliai útra. És persze mindenki mást is szeretettel látunk!

2 megjegyzés:

Tamas DEAK írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Tamas DEAK írta...

Be kell valljam, nekem nagy meglepetés volt az olasz északi tartományok Délt kizsákmányoló története, de aztán rájöttem, hogy csak nem olvastam figyelmesen Verne Gyulától az egyik kedvencemet, a magyar szempontból is legkedvesebbet, a Sándor Mátyást. Az idézet az 1886-os Vasárnapi Ujságos fordítás.
Mintegy tizennyolcz év előtt Szicziliában
főleg fővárosában, Palermóban, egy félelmes szövetkezet
létezett, mely csupa gonosztevőkből állt, a kik bizonyos szabadkőmives-ritus által voltak egymással összekötve. Számuk több ezerre rúgott. Lopás, rablás és csalás, minden kigondolható
módon, ez volt a czélja a Maffia-szövetkezetnek,
a melynek pénztárába igen sok kereskedő
és iparos bizonyos évi adót fizetett, hogy iparát vagy kereskedését háboríttatlanul gyakorolhassa.
Akkoriban — a trieszti összeesküvés előtt — Sárkány és Zirone a Maffia legfőbb és legbuzgóbb emberei közt szerepeltek.
Azonban az általános haladás, főleg pedig a városok jobb közigazgatása következtében, kezdett meggyülni a szövetkezet baja. A tizedek es az adók leapadtak. A tagok nagy része szét is oszlott
és a közönséges rablásban keresett bőségesebb
és biztosabb jövedelmi forrást.
Ezen időtájban változott meg Olaszország politikai
rendszere, az egyesülés Következtében. Szicziliának, ugy mint a többi tartománynak, bele kellett nyugodnia a közös sorsba és alá kellett
magát vetnie az uj törvényeknek és főleg az ujonczozásnak. Innét volt, hogy a kik nem akartak meghódolni a törvények előtt és nem akartak katonai szolgálatba lépni — megannyi lelkiismeretlen gazéin, fíitti" rablói
patokat alkottak, a melyek elkezdték a szigetet pusztítani.
Züone e bandák egyikének élén állt, és mikor Sándor Mátyás gróf vagyonának ama része, a mely Sárkánynak jutott árulása jutalmául, végkép
elfogyott, mindketten újból a régi mesterséget
folytatták és mindaddig szándékoztak ezt tenni, mig megint komoly alkalom nem kínálkozik
tetemesebb vagyon szerzésére.
Ez az alkalom is kínálkozott: Sárkány házassága
Torontál Simon leányával. Az olvasó tudja, hogy miért és müy körülmények közt kellett elhalasztani az egybekelést.
Sziczilia még most is rendkívül kedvező talaja a rablóbandáknak. A régi Trinacria, kétszáz
húsz küométernyi hosszúságú határai közt, azon a háromszögön, a melyből éjszakkelet felé a Faro fok, nyugat felé a Marsala fok és délnyugat
felé a Pessaro fok nyúlik ki, jelentékeny hegy-lánczokat foglal magában, továbbá egy önálló vulkanikus csoportot, az Etnát, a Giarella, Can-tara és Platani folyókat, hegyi patakokat, völgyeket,
síkságokat, városokat, a melyek közt a közlekedés nehézségekkel jár: nagy ügygyel-bajjal megközelíthető mezővárosokat, csaknem hozzáférhetlen sziklákon épült falukat, a hegytorkolatokban
vagy hegylej tőkön elszigetelten álló kolostorokat, végre számtalan rejtekhelyet, a melyekre el lehet menekülni és számtalan öblöcskét, a melyekben a tenger ezer alkalmat nyújt a megszökésre. Ez a darab szicziliai föld kicsinyben az egész földtekét képviseli, mert föltalálható
rajta minden, a miből földünk áll: hegy, vulkán, völgy, folyam, patak, tó, hegyi csermely, város, helység, falu, kikötő, öböl, hegyfok,
parti szirt — és mindez körülbelül két milliónyi
lakosság rendelkezésére áll, a mely huszonhat
ezer négyszög-kilométernyi területen van elszórva.
Hol lehetne kedvezőbb színhelyet találni a szervezett rablócsapatok üzelmei számára ? Ezért, noha a rablómesterség a végét járja, noha a szicziliai
bandita ép ugy mint a calabriai, ugy látszik,
túlélte magát és száműzve van — legalább a modern irodalomból, és végre noha a sziczi-liaiak is kezdik a munkát jövedelmesebbnek találni
a lopásnál, még se tanácsos, hogy az utazók
ebben az országban elmulaszszák" a kellő óvatosságot.