Zsidók Nikolsburgban

Nikolsburg/Mikulov, Dél-Morvaország. A Felső- és Alsó-zsinagógát összekötő Tempelgasse a 20. század elején

A 16. századi Morvaország a vallási türelem egyik utolsó bástyája volt. A nikolsburgi Liechtenstein hercegek, egyfelől hogy demonstrálják függetlenségüket a Habsburg-uralkodókkal szemben, másfelől hogy városukat és kincstárukat gyarapítsák, minden iparost és kereskedőt befogadtak, akiket vallásuk miatt űztek el Ausztriából. Így találtak otthonra a vár alatti polgárváros egyik részén az anabaptista kézművesek – akiket Magyarországon habán néven ismerünk –, s a másik felén a zsidó kereskedők.

A nikolsburgi zsidó közösség „honossági igazolása” Cäzilia Schweinburg számára, 1883

Noha az első Bécsből elűzött zsidók 1421-ben telepedtek le a nikolsburgi zsidó negyedben, a közösség virágkora a 16. században kezdődik. Ekkor vált Nikolsburg a morva zsidóság politikai, kulturális és szellemi központjává, a tartományi rabbinátus székhelyévé. A Brünn és Bécs között félúton fekvő város fontos kereskedelmi állomás volt: itt szállították a morva bort és a cseh posztót délre, Bécsbe, itt hajtották át a magyar hajdúk az élő marhát a német tartományokba, mindezt a helyi zsidó kereskedők és pénzkölcsönzők közvetítésével. A vártól keletre kialakuló zsidó város háromszáztizenhét házból állt, ahol az 1600-as években 620 zsidó család, a város lakosságának közel fele élt.

A nikolsburgi zsidó negyed mai térképe

A város tizenkét reneszánsz zsinagógája közül a rangelső a ma is álló Felső-zsinagóga volt. Az 1550 körül épült, majd az 1719-es tűzvész után restaurált zsinagóga azt a jól ismert lengyel mintát követi, ahol a középen álló bima négy oszlopa tartja a színes stukkókkal és freskókkal díszített kilenc osztatú boltozatot, mint a lengyel haszidizmus korai központjában, a gyönyörű łańcuti zsinagógában, vagy nálunk Mádon. Az itteni rabbi pedig nemcsak Nikolsburg, de az egész morva és cseh zsidóság kiemelkedő szellemi vezetőjének számított. Itt alapított híres jesivát Jehuda Löw ben Becalel rabbi 1553 és 1573 között, mielőtt Prágába ment volna, hogy megalkossa a Gólemet. Itt fogalmazta meg 1648-ban az 1919-ig fennálló morvaországi zsidó önkormányzat törvényét a híres törvénytudó, Menachem Mendel Krochmal. Itt hozta létre 1692-ben az első alapítványt szegény gyermekek taníttatására David Oppenheimer rabbi. Itt honosította meg morva földön mestere tanítását a haszidok első nemzedékéhez tartozó Samuel Schmelke Horowitz, a híres kabalista. És innen származott az a Josef Sonnenfels bécsi jogászprofesszor és császári tanácsos, aki Nikolsburg szellemét tovább vive rábeszélte II. Józsefet a türelmi rendelet kiadására.

A Hauptstrasse (ma Husova) a nikolsburgi zsidó negyedben a század elején. Jobbra a Felső-zsinagóga, balra a rabbinátus épülete, amelynek pincéjében az 1990-es évekbeli helyreállításkor mikvét (rituális fürdőt) tártak fel

Mindezt emblematikus módon foglalja össze a 20. század elején készült alábbi fotográfia. A képen a Felső-zsinagógához csatlakozó bét hamidrás és jesiva látható, Löw rabbi alapítása. A jesiva alatti átjáró egy belső udvarra vezet: itt volt a rabbinátus kútja, s innen nyílt az egykori „kabbalista-terem”. Az udvar felső emelete pedig az Oppenheimer-alapítvány könyvtárának adott otthont, amely hétezer nyomtatott és ezer kéziratos kötetével a cseh-morva zsidóság egyik legfontosabb könyvtárának számított. A nikolsburgi zsidó negyedhez hasonlóan a gyűjtemény is hatalmas szerencsével menekült meg a megszállók pusztításától: ma az oxfordi egyetem könyvtára őrzi.


A Mazsike július 27-28-án szervez utazást Dél-Morvaország zsidó történelmi emlékeihez, amelyre engem kértek fel idegenvezetőnek. A két nap alatt felkeressük Nikolsburg/Mikulov, Trebitsch/Třebíč és Brünn/Brno zsidó negyedeit, zsinagógáit és temetőit, sétálunk és ebédelünk az egyik legszebb csehországi kisváros, Telč szigetén, és odafelé egy rövid megálló során felelevenítjük a pozsonyi zsidó negyed emlékét is. A két nap alatt négy világörökség-színhely meglátogatásával döntünk Guiness-rekordot. A kirándulásra van még hely: jelentkezés a mazsike@gmail.com címen.

3 megjegyzés:

Balázs Árpád Rafael írta...

Egyfajta, hm... nem éppen cinizmusnak, inkább csak gyilkos iróniának érzem, amikor egy zsidó negyedben Husz Jánosról neveznek el utcát... persze lehet, hogy a névadás már jóval későbbi. egyébként szintén Husz János nevét viseli a prágai óváros egyik utcája, de azt másért szeretjük: ott van Hrabal kocsmája/sörözője, az Arany Tigris (vagy Aranytigris). Na, ott aztán béke van!

pera írta...

Érdekes, hogy Morvaország is tolerancia-központ a XVI. században, pedig mi annyira - óráimon én is! - szeretjük a pálmát Erdélynek adni.
A Husova, gondolom, a csehszlovák korszak terméke. A reformátorok éppenséggel nem voltak túl nagy barátai a zsidóságnak (Luther), bár Huszról én ebben a vonatkozásban nem sokat tudok... Cseh-zsidó relációban, ha jól emlékszem Jiri Menzel mondta, hogy a csehek a szlávok zsidói. Nem tudom, hogy ehhez az átlagcseh hogyan viszonyul... :)
Ma mekkora mikulovi zsidóság, ha egyáltalán...

Studiolum írta...

Ukrajnában arról ismerni fel, hol volt a zsidó utca, hogy az következetesen mindig Bogdan Hmelnyickij nevét viseli, a kozák hetmanét, aki 1648-ban egymillió zsidót mészárolt le, úgyhogy a tartományi rabbi-gyűlés még a nevét is megtiltotta kimondani, csak „kis sátánként” lehetett hivatkozni rá.

Menzel bon mot-ja a szokásos cseh önfényezésnek tűnik. Mások a „szlávok németeinek” nevezik őket, abban is van persze egy adag túlzás. Mindenképpen utalhat rá, miért nem bírták sem ezt, sem azt a konkurrenciát.

Mikulovban ma 4000 zsidó van, gyönyörű faragott sírkövek alatt. Élő egy se. A hitközség tulajdonát (zsinagógák, temető, stb.) a kis számú brünni zsidó hitközség igazgatja.