Stétl-túra Galíciában

Galíciai zsidó család, 1930 k.

Jonathan Safran Foer nagy sikerű Everything is illuminated könyvében és az abból készült filmben (2005, lásd itt) egy kis odesszai utazási iroda, egyetlen trabanttal működő családi cég vállalkozik arra, hogy a galíciai gyökereiket kereső amerikai zsidókat elfuvarozza nagyszüleik egykori stétljeibe. A trabant a lembergi pályaudvar elől elindulva az autópályáról kisvártatva egy földútra kanyarodik le, s innentől kezdve abszurd kalandok sorozata követi egymást mindaddig, amíg el nem érünk a helyre, ahol minden megvilágosodik.

Ez a film kezdettől fogva paradigmája volt a Wang folyó utazásainak, amelyeken a járt utakat elhagyva a Kelet csodáival, az elrejtett kisvárosokkal, az elfelejtett történetekkel való találkozást keressük. De csak most vezetünk először túrát oda, ahová a szereplők utaztak, Ukrajna egykori zsidó stétljeibe. Sok éve járjuk már ezt a vidéket, sokszor írtunk róla, nyugati felébe, Lengyel-Galíciába már szerveztünk is körutazást. Most jött el az ideje, hogy másoknak is megmutassuk az egykori Kelet-Galícia zsidó világát, a „mély Galíciát”, Joseph Roth, Bruno Schulz, Agnon, Paul Celan szülőföldjét. Talán elsőként ebben a közelmúltig elzárt és kevéssé ismert országban.

A film még valamire tanít. Kulturális konvencióink folytán megkülönböztetünk fenséges és tragikus romokat. Az elmúlt élet pusztuló helyszíneit vagy egy gazdag történelem, vagy egy tragédia hírmondóinak tekintjük. Az előbbiek láttán, mint a római emlékeknél, arra az életre gondolunk, amely egykor ott zajlott. Az utóbbiaknál a tragédiára, amely ennek az életnek véget vetett. A kelet-európai zsidó stétlek fennmaradt emlékeit, a temetőket, a zsinagógákat, a zsidó utcákat egyértelműen az utóbbiakhoz soroljuk. Pedig pusztulásuknál sokkal fontosabb az az élet, amely itt évszázadokon át virágzott, amely annyi formában tovább él, amelynek örökösei vagyunk. És amely feleleveníthető. Ahogy a filmbeli Trachimbrod sem csak az a kő, amelyet az elpusztult stétl helyén emeltek, hanem az a ház is, ahol minden emlékét összegyűjtötték, és ahol az egykori élet elevenen él tovább. Kelet-Galícia stétljeit bejárva mi is ezt az életet akarjuk újra láthatóvá tenni.

Ukrajna nagy, számunkra szinte felfoghatatlanul nagy ország. A települések távol esnek egymástól, hosszú órákat utazunk majd a lágyan hullámzó tájban, végtelen búzaföldek, erdők között, folyók mentén, éppúgy, mint a filmben. Ez az utazás stétltől stétlig része a tapasztalásnak. Segít felfogni a kicsi lakott helyek jelentőségét egy lakatlan vidéken, a távolságok súlyát, amelyeket a kereskedőnek és az utazónak meg kellett tennie, ha Verhovináról vitt fát Csernovicba, vagy Tokajból hozott bort Bolechówba. Útközben csak néhány kitüntetett helyen állunk meg, ahol még elég látnivaló maradt. Ám végig történeteket hallunk majd a többi stétlről is, ahol már nincs mit látnunk, de valamikor eleven láncszemként kapcsolódtak a zsidó települések Pszkovtól Máramarosszigetig tartó nagy hálójába.

Az augusztus 20-tól 25-ig, szombattól csütörtökig tartó túra részvételi díja 400 euro, amely magában foglalja a szállás (kétszemélyes szoba fele, reggelivel), a busz és a vezetés költségét. Jelentkezni a wang@studiolum.com címen lehet.


Paul Cantelon: Odessa Medley Az Everything is illuminated (2005) film utazás-motívuma


1. nap. Budapest – Kőrösmező



Délutánra érünk Kőrösmezőre, a régi magyar határra, amelynek vasútállomásán 1941 július-augusztusában, éppen hetvenöt éve a magyar hatóságok idegenrendészeti eljárás keretében húszezer „hontalan” magyarországi zsidót átadtak a német hatóságoknak. Útközben betérünk a még működő huszti zsinagógába, megállunk és ebédelünk Európa közepén, s végighaladunk a fél évszázada halott beregszász-kőrösmezői vasútvonal mentén. Aznap vagy másnap reggel felsétálunk a városka fölé, a zsidó temetőbe.

„Kőrösmező. Gátvíz érkezésekor tutajosok imája”, innen

2. nap. Kőrösmező – Csernovic



A Jablonkai-hágón átkelve végighaladunk Verhovinán, a huculok földjén, amelynek központja, Kolomea egykor a galíciai zsidóság jelentős városa volt. Galícia és Bukovina határán megállunk a két szomszédváros, Kuti és Vizsnyica – fontos haszid települések – gyönyörű temetőinél, majd beérünk Csernovicba, a „Prut-menti Jeruzsálembe”, a Monarchia legzsidóbb városába. Körülnézünk a városban, és kimegyünk Sadagórába is, a ruzsini caddik palotájához.

„Burech Bendit áldomást iszik” a csernovici zsidó színház színpadán, innen

3. nap. Csernovic – Tarnopol



Kanyargós úton, több jelentős stétl érintésével jutunk el a galíciai zsidóság másik központjába, Tarnopolba. Megállunk többek között Czortkówban, ahonnét a budapesti Teleki téri haszidok származnak, Buczaczban, a Nobel-díjas Agnon és a Freud család szülővárosában, Halicsban, ahol máig élnek a galíciai karaiták, és Rohatynban, Nagy Szulejmán felesége, Roxana szülőhelyén.

Rohatyni klezmer-zenészek, főként a Faust család tagjai, 1912

4. nap. Tarnopol – Lemberg



Galícia és a Monarchia keleti határával párhuzamosan haladunk észak felé. Megállunk Brodyban, Galícia egyik legfontosabb kereskedővárosában és a zsidó felvilágosodás galíciai központjában, ahonnét Joseph Roth és a Bródy család is származik. Itt fordulunk vissza nyugatra, Lemberg irányába. A stétleken kívül betérünk Podkamieńbe, az egyik legfontosabb egykori lengyel búcsújáró kolostorba, és Olesko királyi kastélyába is. Délután Lemberg belvárosában teszünk sétát.

A Monarchia és Oroszország határa Brodynál, 1910

5. nap. Lemberg

Egész napos városnézés Lembergben: zsidó és örmény negyed, reneszánsz főtér, szecessziós külváros, „Krakauer Vorstadt”, a zsidó szegénynegyed. Ezen a napon kezdődik a nyári lembergi zenei fesztivál, amely korábban klezmerfesztiválként futott, ám idén világzenei fesztivállá bővült.

A lembergi piacon, 1910

6. nap. Lemberg – Budapest



A hazafelé vezető úton megállunk Drohobyczban, Bruno Schulz szülőhelyén, amely a századfordulón, a galíciai olajmezők gazdagságából vált szép szecessziós kisvárossá, majd Bolechówban, a tokaji borkereskedelem galíciai központjában. A gyönyörű haszid temetőben nyugszik a bolechówi Ber Dov rabbi, aki a 18. században az egyik legfontosabb láncszemet jelentette a galíciai zsidóság és Magyarország között. Az ő sírjának meglátogatásával ér véget galíciai stétl-túránk.

Haszid rabbi és követői a karlsbadi fürdőhelyen, 1930 k.

7 megjegyzés:

Tamas DEAK írta...

Remek ! Én már nagyon várom :)

Gabor írta...

A cikkben nincs dátum, de a korábbi beharangozó alapján augusztus 20-25, ugye?

Studiolum írta...

igen, így van, ezt kifelejtettem. Még belerakom, csak jussak rendes internethez (most mobilról írok).

Tamas DEAK írta...

Most nézem a térképet, annak mindenképp utána kell járni, hogy Tiszabecsnél át lehet-e menni kisbusszal. Amikor én arra jártam, néha még gyalog is problémás volt átvergődni a cseppet sem elhanyagolt hatátállomáson.

Tamas DEAK írta...

Közben sajna kiderült, nélkülem mentek.

Studiolum írta...

Egy könnycseppet ejtek, de remélem, lesz még rá alkalom! Ukrajnába nem Becsnél megyünk át, hanem Beregszásznál, ott jól át lehet kelni kisbusszal.

Tamas DEAK írta...

Mindenképp, Becsnél anno gyalog is kaland volt átjutni. Még talán a Schutzpass is megvan, amit kaptam ...