Négykezes

„Nagyapám átsétált Pestre, a Falk Miksa utcába, hogy meglátogassa nővérét, Kamillát, aki lányával, Klárikával együtt lakott ott – három fiát már munkaszolgálatra vitték – egy csillagos házban. Amint belépett, leültek négykezesezni. A családra ugyanis jellemző volt, hogy bárki bárkivel bármikor le tudott ülni négykezesezni. Játszottak operetteket, áriákat, de komolyabb műfajokat is. S a négykezesezés közben elrepült az idő, és már túl voltak a délután öt órán, ameddig zsidónak szabad volt az utcára lépni. »Ugyan mi baj lehet«, mondta nagyapám, »csak nem fognak törődni egy ilyen öreg zsidóval!« Nem így történt. November végén, úgy ahogy átment, egy szál vékony kabátban, lyukas cipőben, gyalog hajtották Sopronkeresztúrig.”


A Keleti Károly utca 29-31. számú ikerházat 1909-ben tervezte a magyar szecesszió legnagyobb építész-párosa, Komor Marcell és Jakab Dezső. Az utcafronti két szárnyat bérház céljára, a feljebb, a kert végében álló kettős épületet pedig családjaik számára. „Hogy legendásan jó együttműködésüket semmi meg ne zavarja, ezért mindent világosan elkülönítettek”, emlékszik rá vissza Komor Marcell unokája, Székely Tamás, maga is mérnök. „A bal oldalon volt a Komor-bérház, a jobb oldalon a Jakab-bérház. A felső épületben balra volt a Komor-lakás, jobbra a Jakab-lakás, külön bejárattal, külön lépcsőházzal. Csupán az első emeleti Komor-irodát és Jakab-irodát kötötte össze egyetlen ajtó. Az utcafronton valaha hatalmas faragott székelykapu állt, két kis kapuval: balra a Komor-kapu, jobbra a Jakab-kapu. És mi mindig a Komor-kapun jártunk ki és be, és a Jakab család mindig a Jakab-kapun, és soha nem emlékszem, hogy másként történt volna.”

Egyedül azon a fotón van másként, amely valószínűleg nem sokkal a ház építése után készült. Ezen a képen Komor Marcell a ház jobb oldalán, a Jakab-padon ül lányával, Annával.

„Csak a ház bal oldalát, a Komor-házat nyilvánították csillagos háznak, a Jakab-házat nem. Nagyon sokan költöztek a házba, ismerősök, ismeretlenek. Nagyapám ott maradt, méltósággal, nyugalommal viselte a helyzetet.”

A Komor-házat 1945 január végén, két héttel Budapest ostromának befejezése előtt éri bombatalálat. A felső rész, a Komor-család lakása teljesen leég. De a házat már jóval előbb kifosztják.

„1944. március 19-én tehát néhány német tiszt érkezett a Komor-Jakab házhoz, amely természetesen teli volt értékekkel, műkincsekkel, szobrokkal, képekkel.
Jakab Dezső 1944-ben már nem élt, Komor Marcell még igen.
Jakab özvegye, Schreiber Irén * beengedte a rendkívül udvarias és elegáns tiszteket, akik aznap reggel lépték át a magyar határt.
Mivel az idős hölgynek nem voltak kétségei a tisztek látogatásának célját illetően, rögtön felajánlotta, hogy végigvezeti őket a lakáson, és felsorolja az értékeket.
Ezt azonban a katonák udvariasan elhárították, mondván, hogy nekik még sok helyre kell aznap elmenniük; egy papírost vettek elő csupán, amelyen szépen, tételesen fel volt sorolva minden, a házban föllelhető érték, az utolsó kicsiny képkeretig. A lista végén pár sor tudatta, hogy mindezért a Német Nemzeti Bank majd fizetni fog, mihelyst a háború véget ér. »Itt tessék aláírni!« – mondták a snájdig katonák, akik aztán a Komor-lakásban el is végezték feladatukat, és mentek tovább.”

Bächer Iván: „Komorok. Egy pesti polgárcsalád históriájából”, Budapesti Negyed 1996/4

„Én akkoriban nem tartózkodtam itthon. Tizennyolc éves voltam, és innen távol szolgáltam a hazát. Csak hazajövetelem után tudtam meg, mi történt. Megkérdeztem nagyapám egyik kollégáját, egy építészt, akit vele együtt vittek el, vele együtt jutott Sopronkeresztúrig, de őneki sikerült hazajönni. Megkérdeztem, hogyan halt meg. Nem akart beszélni róla egyáltalán. Csak sokára mondta, hogy rettenetes volt, hogy egészen rettenetes volt. Többet nem tudtam meg tőle.”


Brahms: 5. magyar tánc négykezes zongorára. Mirka Lachowska és Edgar Wiersocki, 2008