Nem, nem a kurucinfóról akarok írni, amely a breszti szovjet-náci közös díszszemléről írott évfordulós cikkünket némi vikipédiás adalékkal felhígítva és a történet talán legjelentéktelenebb mozzanata, a szovjet kapitány zsidó származása köré átfabrikálva – ha nincs másod, csak kalapácsod, mindenben a szöget látod – néhány nappal később hivatkozás nélkül leközölte. Sajnos az eset teljesen általános a magyar sajtóban, különösen az internetesben. Ami azt mutatja, hogy a magyar írástudók nemcsak tisztességnek, de fantáziának is híján vannak.
Hanem arról az emlékkönyvről, amelyet a Balassi kiadó jelentetett meg Jankovics József 60. születésnapjára a régi magyar irodalom színe-javának közreműködésével, s amelynek két fő része – az általános illetve a személyhez szóló tanulmányok – közül az előbbinek a „Studiolum” címet adták. A letölthető pdf-en, amelyen címlap sincs, még úgy is tűnik, mintha ez lenne a tanulmánykötet címe, és Studiolum.pdf címmel szerepel az egyes szerzők internetes bibliográfiáiban is.
Nem, nincs copyrightunk a Studiolum szóra, amely „dolgozószobácska” jelentésben egyszerű latin köznév. De rendkívül ritka köznév. Mielőtt kiadónkat 2000 tájékán ezen a néven bejegyezték volna, mindössze két előfordulása szerepelt az egész neten, azok is egy-egy latin szótár címszavaként. Ma tizenháromezer. A szó a Studiolum kiadó névjegyeként vált ismertté külföldön és idehaza épp azokban a körökben, akik az emlékkönyvet is kézbe veszik. S ha valaki, hát a Balassi igazán tudja ezt, hiszen egy rövid ideig nekik is készítettünk CD-sorozatot „Studiolum Hungaricum” címmel: Janus Pannonius összes műveit, Cesare Ripa Iconologiá-ját, szimbólumtárat, történeti bibliográfiákat. Ezer más jól csengő latin szó közül választhattak volna címet kötetükhöz, nem csak azt az egyet, amely hozzánk kapcsolódva vált branddé.
Tényleg ennyire híján vannak fantáziának a magyar írástudók?
Hanem arról az emlékkönyvről, amelyet a Balassi kiadó jelentetett meg Jankovics József 60. születésnapjára a régi magyar irodalom színe-javának közreműködésével, s amelynek két fő része – az általános illetve a személyhez szóló tanulmányok – közül az előbbinek a „Studiolum” címet adták. A letölthető pdf-en, amelyen címlap sincs, még úgy is tűnik, mintha ez lenne a tanulmánykötet címe, és Studiolum.pdf címmel szerepel az egyes szerzők internetes bibliográfiáiban is.
Nem, nincs copyrightunk a Studiolum szóra, amely „dolgozószobácska” jelentésben egyszerű latin köznév. De rendkívül ritka köznév. Mielőtt kiadónkat 2000 tájékán ezen a néven bejegyezték volna, mindössze két előfordulása szerepelt az egész neten, azok is egy-egy latin szótár címszavaként. Ma tizenháromezer. A szó a Studiolum kiadó névjegyeként vált ismertté külföldön és idehaza épp azokban a körökben, akik az emlékkönyvet is kézbe veszik. S ha valaki, hát a Balassi igazán tudja ezt, hiszen egy rövid ideig nekik is készítettünk CD-sorozatot „Studiolum Hungaricum” címmel: Janus Pannonius összes műveit, Cesare Ripa Iconologiá-ját, szimbólumtárat, történeti bibliográfiákat. Ezer más jól csengő latin szó közül választhattak volna címet kötetükhöz, nem csak azt az egyet, amely hozzánk kapcsolódva vált branddé.
Tényleg ennyire híján vannak fantáziának a magyar írástudók?
22 megjegyzés:
Szomorú.....
Ami a kuckuc infót illeti, nem csak ők dolgoznak így..
tiboru: "Az egyik színes-szagos havilap egyik tavaszi számában a konteóblog egyik posztjából (MALÉV-240-es járat) lopott szöveg jelent meg; a honvedelem.hu a lemilblogból lopott szemrebbenés nélkül (SAS-cikk), de a csurtusblogból is nyúlt már le nem akárki, hanem az MTI (Aszlányi Károly-megemlékezés).
Szóval mindenki lop, mert a blogszöveg ingyér' van, a bloggerbe pedig mindenki beletörölheti a lábát."
http://csucsuka.blog.hu/2009/09/01/csondzsakbol_hangot_lop
Hát igen, épp erről van szó.
És még szomorúbb, hogy ott tartunk, hogy ha olykor a lenyúlókat is megszólaltatják, már nem is értik, mi a baj, illetve arra hivatkoznak, hogy „mindenki így csinálja Magyarországon”.
Megnéztem a linket, hihetetlen figura ez a babiczky (szándékosan kisbetűvel)....
Kicsit el van szállva magától a figura.
No, csak hogy én is panaszkodjak, már tőlem is loptak, igaz, előtte szóltak:
http://laudator.blog.hu/2009/05/17/ime_a_tv2_atveres_es_igenytelenseg
Nem lehet levédeni a cikkeinket? Vagy ez vágyálom, meg túl bonyolult lenne jogilag?
Le van védve a cikk (ezt biztosítja a szerzői jog), a gond az, hogy egyrészt pl. a TV2-es esetnél a tartalmat vették át, másrészt pedig még ha végigviszed jogi úton is (ami pl. a kurucz-szerű oldalakon eleve reménytelen), sokkal több időt és pénzt vesztesz, mintha egyszerűen legyintenél rá. És ezt jól tudják a lenyúlók is.
Mi lenne, ha létrehoznánk egy olyan, közösséginek szánt blogot a blog.hu-n, amelyre ki-ki beírhatná/belinkelhetné, ki és hogy lopta meg? És persze egyúttal felkérnénk a közreműködőket meg egyéb fórumokat (mindenki lehet egyszer meglopott) a blog népszerűsítésére.
A legnagyobb gengsztereket persze ez se tartaná vissza, de a legtöbb fehérgalléros plagizátor azért abban bízik, hogy ha rajt’ is kapják, legföljebb némi helyi jajgatás lesz a meglopott blogján, aztán majd elülnek a hullámok. Egy ilyen nem is virtuális, hanem nagyon is valóságos szégyenfalon viszont biztosíthatnánk a tolvaj neve és reputációja számára az öröklétet. A meglopottak számára pedig a publicitást, hiszen akitől lopni érdemes, azt olvasni is érdemes.
Jó ötlet, támogatom!
plágium.blog:
Esetleg a meglopók és meglopottak toplistájával.
Más:
Ahogy látom, a tartalomjegyzék legutóbbi képei nem működnek link-ként.
Üdvözlettel, HAlga
A mindenit, köszönöm, hogy szóltál. Kimaradt a „map” tag. Javítottam.
Igen, a toplista sem rossz ötlet. Érik a dolog.
Jogos. Tavasszal, amikor a kötet megjelent, én a Studiolum miatt azt hittem, hogy valahogy a Studiolum is részt vett a szerkesztésben. Ez így megtévesztő. Viszont jó hír, hogy azóta úgy látszik eltűnt a könyvtárlistázás lehetősége, a linken nem jön be semmi, a link nem vezet sehová.
Nem, nem. Csak az alkönyvtár listázási lehetősége szűnt meg, de egy könyvtárral feljebb, a teljes kötetnél még mindig ott az összes link. Most javítottam a saját linkemet, úgyhogy azon ez jön be. Nem is baj, ha már egyszer megjelent a könyv, jó, ha hozzá lehet férni. Most már csak rosszabb volna, ha még ezt is leszednék, hiszen a kötetben is, meg a kollégák netes bibliográfiáiban is ott szerepel továbbra is a Studiolum.
de honnan van ez a "ha nincs másod, csak kalapácsod..." mondás?!
annyira ritmusa van, mint egy dalszövegnek, és vicces és találó, nagyon tetszik!
vagy ez valami, amit mindenki ismer, csak én valahogy kimaradtam?
Szerénységemtől [meghatotttan meghajol]
Ihletett pillanat szikrája. Így születnek a népdalok.
(Amivel persze egyszersmind a magyar írástudók fantáziátlanságának dogmáját is cáfolom. Nem minden krétai hazudik.)
Studiolum,
én ezt a kalapácsos dolgot mintha már hallottam volna... ezt publikáltad valahol? :) Vagy csak annyira jó, hogy ismerősnek hat?
Hogyne publikáltam volna: itt ni. :) A poszt megírásának hevületében pattant ki belőlem.
De hogy pontos legyek, ezt a kipattanást a formára értettem, minthogy Marguerite elsősorban a formára kérdezett rá. A tartalom, hogy akinek csak kalapácsa van, egyfolytában a szöget keresi, kuszán motoszkált bennem, én angolul olvastam régesrég, de a pontos megfogalmazást már teljesen elfelejtettem, azért voltam kénytelen újrafogalmazni magyarul. No tényleg így születnek a népdalok.
Nekem is tetszett a verses fordítás, komoly XVII. századi elődökre tekint vissza: Beniczky Péter, Fráter István, de azt hiszem Dugonicsnak is van még verses közmondásgyűjteménye.
A forrás:
http://en.wikipedia.org/wiki/Law_of_the_instrument
Fantasztikus! Nagyon köszönöm. Így születnek a népdalkutatók.
úgy vélem, igazi "nyúlás"-konjunktúrában élünk: nem csak a betűt, hanem a gondolat minden manifesztációját nyúlják azok, akiknek bár "hatalom" adatott, de kreativitás mellé, hogy azzal mit is kéne csinálni, már kevésbé...
csak egy eklatáns példa (némi kolonializációs felhang tovább fűszerezi a dolgot (vö. nagy hal megeszi kis halat)): az átlátszó beton esete.
a feltaláló: http://www.litracon.hu/
tolvaj #1: http://www.andreasbittis.de/tc01.html
tolvaj #2: http://www.luccon.de/en/contact.php
ahogy kurt vonnegut mondaná (Isten nyugosztalja): "így megy ez!"
hát így.
Az átlátszó beton ügyét még a feltalálás beharangozásakor egy darabig figyelemmel követtem, s már akkor előrevetítette az árnyékát, hogy ennyi hazai szerencsétlenkedésből nem is lehet más, csak nagy külföldi lenyúlás. Szomorúan látom, hogy tényleg így lett.
A második lapon egyébként már a fiókcégvezetők fényképei sem ígérnek semmi jót, egytől egyig olyanok, mint valami jól sikerült maffiatalálkozó résztvevői. Hogy nézhetnek ki azok, akiknek még a fényképét se merték kitenni?
Lett valami a lenyúlós blogból? Asszem, rendszeresen lenen anyagom...
Nem, sajnos elúszott a sok más mellett. (Ahogy Robert Capa mondta, akinek napi húsz ötlete van, annak muszáj elajándékoznia őket.) Pedig tényleg érdemes volna, mert anyag termelődik hozzá rendesen.
Két javaslat blogcímnek, hogy érezzék a bűnösök, nem félünk tőlük, SŐT!!!
-Cosa blogstra a bosszúálló
-Blogfia a megtorló
:D
Megjegyzés küldése