A szimbólumíró

Συμβολαιογραφείο, symbolaiographeio, szimbólumíró! ízlelgeti az ember a cégtáblát a szamoszi kikötőben. És valóban hihető is, hogy Kirké és Médea, a delphoi jósok és a mítoszok földjén ez még ma is gyakorolt mesterség legyen. Csak az a kérdés, milyen célt szolgál.

A szimbólum az ógörög συν+βάλλειν, syn+ballein, össze+hajítani, „összeilleszteni” szóból származik: az, amit összeillesztettek. Eredete az a régi görög szokás, hogy valamilyen hosszú távú megállapodás – például apáról fiúra szálló vendégbarátság – megpecsételésére egy tárgyat kettétörtek, s aki akár hosszú idő elteltével, akár nem személyesen jelentkezett a tárgy nála lévő felével, és össze tudta illeszteni azt a másiknál levő féllel, az jogosult volt a megállapodás teljesítésének kérésére.

(A szó ellentéte διαβάλλειν diaballein, szét+hajítani, „szétszedni”, ami a görögben „rászedni”-t is jelent, „elválasztani a szót a valódi jelentésétől”, de „vádolni”-t is, minthogy jogi nyelven a vádlót, azaz az ügyészt nevezték diabolosnak, aki „darabokra szedi” a vádlott érveit. A biblikus görögben ilyenformán a διάβολος, diabolos az, aki rászedi az embert, majd vádolja őt a Végső Bíró előtt.)

Hérodotosz írja (6.86), hogy egyszer egy milétoszi férfi jött az igazságosságáról híres spártai Glaukoszhoz, hogy letétbe helyezzen nála egy nagy pénzösszeget, s így szólt: „Vedd tehát a pénzemet, és tedd el ezt az ismertetőjelet (σύμβολον)”. Majd „a milétoszi ember fiai Spártába jöttek, felkeresték Glaukoszt, és felmutatták neki az ismertetőjelet, és kérték a pénzt”. De ha a milétoszi odaadta az ismertetőjelet Glaukosznak, hogyan tudták a fiai felmutatni azt? Hát úgy, hogy a σύμβολον szükségszerűen két fél formájában létezett, amelyeket össze lehetett illeszteni, éppúgy, mint a modern értelemben vett szimbólum, amely egyfelől egy fizikális tárgy, másfelől egy hozzá kapcsolt jelentés, s a kettő együttesen alkotja őt.

Finn kutatók már 6000 évvel ezelőttről találtak olyan szándékosan kettétört karikákat, amelyeket használóik utána nyakban viseltek, hogy össze lehessen őket illeszteni párjukkal.

A σύμβολονnak ez a tárgyi jelentése egy idő után kitágult, és jelentette már magát a megállapodást is, a szerződést. Sőt a keresztény hitvallást, a Hiszekegyet is Symbolonnak nevezték, mert ennek elfogadása szavatolja hogy a hívők „összeillenek” egymással, egységben vannak.

Az etimológiában idáig eljutva már lefoszlik a misztikum a cégtábláról, és hétköznapi foglalkozássá változik, ahogy Lóci ÓRIÁSa órássá. Olyasvalaki hirdeti itt magát, aki szerződéseket ír. Egy közjegyző. Sőt mellette mindjárt ott a másik, aki előzékenyen le is fordítja a szót mindazoknak, akik meg akarják spórolni ennek a posztnak az elolvasását.

Nincsenek megjegyzések: