Sötétség


Kicsi szobában ülök, lassan száll le az este, egyik legkedvesebb városomban, ahol már csak egy maroknyi ember ünnepli a mi húsvétunkat. De ha ünnepelnék is, akkor sem hallhatnám már a nagyhét szerda esti szertartását, a Tenebrae-t, amely a vatikáni zsinat óta eltűnt a hagyományból, annyira, hogy jó eséllyel már a katolikusok nagy része sem hallott róla soha.

Megszállottan keresem a városokat, amelyek lakossága kicserélődött, amelyek sok évszázados történelmének már csak egy romos zsinagóga, szász erődtemplom, üres lengyel katedrális állít emléket. A Tenebrae emléke a szerda este csöndben leszálló sötétség. A gregoriántól kezdve ekkor gyújtották meg a sötét templomban a háromszögletű gyertyatartó tizenöt gyertyáját, ekkor énekelték el azt a gondosan megválasztott tizenöt sort a zsoltárokból és evangéliumokból, amelyek egymást követő, kinek-kinek saját életéből is ismerős csapásokkal illusztrálták az emberi lélek sötétségét és előlegezték meg azt a sötétséget, amelyet a következő napok szertartásai részletesen kibontottak. Minden sor után kioltottak egy gyertyát, s a tizenötödik után a templom teljes sötétségbe borult.

• sötétség szállt a földre, mikor megfeszítettek
• a jel, amellyel barátom elárult engem, egy csók volt
• egyik tanítványom elárul ma engem, pedig együtt nyúltunk a tálba
• azt mondtátok, meghalnátok értem, és egy órát sem tudtatok virrasztani velem


Ötven éve már, hogy a Tenebrae maga is kialudt, én se hallottam már élőben soha. Emlékét a szerda este leereszkedő sötétség mellett azok a reneszánsz kompozíciók őrzik, amelyek közül messze a legismertebb a Szent Teréz-kortárs Tomás Luis de Victoria Tenebrae-je. De ha már rejtettségről beszélek, szívesebben mutatom meg azt a kevésbé ismert Charpentier-feldolgozást, amelyet Gerard Lesne előadásában a leginkább szeretek. Minthogy azonban a lemez most sok száz kilométerre van tőlem, ehelyett a Le Parlement de Musique előadásában teszem fel ide az első sorát, immár teljes sötétségben, csak a laptop képernyőjének fényénél.


Marc-Antoine Charpentier (1643-1704): Tenebrae factae sunt, előadja a Le Parlement de Musique

Tenebrae factae sunt, dum crucifixissent
Jesum: et circa horam nonam exclamavit
Jesus voce magna:
Deus meus
ut quid
me dereliquisti
sötétség szállt a földre, hogy Jézust
megfeszítették volna, és a kilencedik óra
tájban felkiáltott Jézus nagy hangon:
Istenem
miért
hagytál el engem

2 megjegyzés:

IstvanPeto írta...

Nem tudom, mennyire ugyanarról a szertartásról van szó, de nálunk (is) ismert a Lamentáció avagy Jeremiás siralmai nevű imádság, amit Nagycsütörtök, Nagypéntek és Nagyszombat reggelente végeznek. Ugyanígy a háromszögletű gyertyatartóval, zsoltárokkal.

Studiolum írta...

Igen, az utóbbi években én is több helyen látom, hogy újra tartják, talán nem függgetlenül attól, ahogy a régi rítus ismét elfogadottá válik.