Diakritika


Amikor jó tíz évvel ezelőtt az Arcanum kiadó végre közzétette Finály Henrik 1884-ben megjelent – és máig a legjobb – latin-magyar szótárának régen várt CD-kiadását, az első belelapozás örömét csakhamar a csalódás váltotta fel. A latin szavak görög etimológiáiról ugyanis teljes mértékben hiányoztak a görög ékezetek (pontosabban diakritikus jelek). Mikor ezt szóvá tettem Biszak Sanyinak, a kiadó igazgatójának, ő csak a vállát vonogatta: „Hát én a vegyészeten megtanultam a görög betűket, de soha nem hallottam róla, hogy ékezetek is lennének rajtuk!” Azért valami bogarat csak ültethettem a fülébe, mert a Finály internetes változatából – ahelyett, hogy felfogadott volna napszámba egy bölcsészt bekopogni az ékezeteket – már teljesen kihagyta a görög szavakat, jócskán lecsökkentve a szótár használhatóságát.

Az igénytelenség egy másik, még szembetűnőbb változata, amikor az interneten úgy közölnek ógörög szövegeket, hogy a gazdag ógörög diakritikus jelkészletet elemeit – négyféle ékezet (éles, tompa, hajtott, tréma), kétféle (erős és gyenge) hehezet, iota subscriptum és ezek kombinációi – egyaránt azzal a monotonikus (függőleges) ékezettel helyettesítik, amelyet a jócskán leegyszerűsödött görög népnyelvnek tett engedményként vezettek be 1982-ben, s amelyet máig sok kritika ér, amiért megszakítja a kultúra folytonosságát. (A görög orthodox egyház például máig nem engedi monotonikus ékezetekkel kiadni még népnyelvű szövegeit sem.) Amikor pedig a mai népnyelv helyett ógörög szövegre alkalmazzák, olyan skizofrén hatást kelt, mintha mondjuk magyar szövegben cseh ékezeteket használnánk, mert az van épp kéznél.

A bejegyzésünk elején monotonikus ékezetekkel közölt sor, Apollón delphoi himnusz-töredékének – az első, dallamával együtt lejegyzett görög versnek (Kr.e. 128) – a címe például így festene az eredeti ógörög diakritikus jelekkel:



Δελφικός ὕμνος στὸν Ἀπόλλονα – Második delphoi Apolló-himnusz, FD III 2:138 (saját fordításomban)

[ἴ]τ’ ἐπὶ τηλέσκοπον ταάν[δ]ε Πα[ρνασί]αν
[φιλόχορον?]
δικόρυφον κλειειτύν, ὕμνωων κ[ατάρ]χ̣[ετε δ’ ἐμῶν],
Πιερίδες, αἳ νιφοβόλους πέτρας ναίεθ’ [Ἐλι]κωνίδ̣[ας]·
μέλπετε δὲ Πύθιον χ̣[ρ]υ̣σεοχαίταν, ἕ[κατ]ον, εὐλύραν
Φοῖβον, ὃν ἔτικτε Λατὼ μάκαιρα πα[ρὰ λίμναι] κ̣λυτᾶι,
χερσὶ γλαυκα[ᾶ]ς ἐλαίας θιγουοῦ[σ’ ὄζον ἐν ἀγωνίαι]ς
ἐριθα[λῆ].
Jöjjetek a Parnasszus messze tekintő,
dalnok-szerető kettős csúcsára, s ti
vezessétek dalom, ó Múzsák, a Helikon
havas szirtjeinek lakói. Daloljatok
az aranyhajú püthói úrról, a jó kardú,
szép lantú Phoebusról, kit a boldog
Létó maga szült a jeles tó partján, zöld
olajágat érintve fájdalmában kezével.

5 megjegyzés:

Petrus Augustinus írta...

Mindig is sajnáltam, hogy mire én a történelem szakra kerültem, az már csak latinköteles, de nem ógörög-köteles volt. Nagyon érdekes nyelv, erről a négyfajta ékezetről nem is hallottam még, ám önerőből csak addig jutottam, hogy Bizánc-tanárunk, Farkas Zoltán által is jegyzett ógörög tankönyvet megvettem, és a betűket megtanultam belőle. Ez egyébként az orosznál is segít, sok a hasonlóság.

bitxəšï írta...

Azt hiszem, pár hete a nyest.hu-n foglalkoztak a görög írás szépségeivel.

bitxəšï írta...

Most nézem, hogy az inkább pár hónap lesz :)

http://www.nyest.hu/hirek/a-kottazo-gorogok

http://www.nyest.hu/hirek/a-durva-fujas-es-a-csupasz-fujas

Studiolum írta...

Nagyon köszönöm! Szigetvári Péter kitűnő nyelvész, nagyon sokat tanultam tőle (többek között ő vezetett be a francia nyelvbe a katonaság üres óráiban). A cikkeket be is kötöttem a itt fent a megfelelő helyekre.

Unknown írta...

óhh, azok a csodás görög órák... :)

Bár én is valamikor ógörögül, de "csak" a koinéval birkózgattam...

Sok témát pendít meg a blog, ami "akár lehetett volna emlék is", most pedig már sajnálom, hogy ott és akkor nem tudtam, mire kellett volna jobban figyelnem. Például - bár ez nem épp ehhez a bejegyzéshez illik, de megosztom az élményt (:P) - Lvovban még az átkosban jártam, amikor úttörőtáborban voltam ott. A Szputnyikban. :)