![Bahariya](https://lh3.googleusercontent.com/blogger_img_proxy/AEn0k_s2fOcrYJNx5knDvhJSNs82sLCHe3BPDxniENyL9gE3BtC7L84NjaKEqK3tMe_er6vZgho4A2goiMbGuqRQ3gsfAeLv2WKcSNbPCXijNvdEjUQtV0KWn7NQrwNsVYyzuJc=s0-d)
Ha az ember kicsit eltávolodik a Nílus kellemes zöld szalagjától, az éles kontraszt láttán azonnal megérti az ókori egyiptomi civilizáció erejét. A folyót keretező táj fenyegető ellenségessége gyerekkoruktól fogva emlékeztette rá a termékeny folyosó lakóit, hogy a létező világok legjobbikában élnek, amelyet a káosz fog körül, s ez a világkép kétségtelenül hozzájárult az ország évezredeken át megőrzött egységéhez. Ez az érzés csak erősödik, ha az ember elhagyja Kairót és a Nyugati Sivatag oázisai felé indul, amerre a papok egykor minden este látták meghalni a napot. És még erősebben elfog minket, amikor elérkezünk az első oázishoz,
Bahariyához. Míg a Nílus völgye egyetlen hatalmas áldás évről évre visszatérő termékeny ciklusával, bőséges áradásával és szüntelen megújulásával, az oázisok apró szigetek, elszórt cseppjei a víznek, amely a homokból tör fel és ott is marad, s amelynek bizonytalan jelenlétét őrizni és óvni kell. Értékes kincs, vágyakozás és irigység tárgya, amelyet csak a kietlen környezet és a hatalmas távolságok védelmeznek.
Az egér a mozaikszemek fölött a képaláírásokat mutatja,
rájuk kattintva felnagyítja őket
![](https://lh3.googleusercontent.com/blogger_img_proxy/AEn0k_vT4yqBsdyiiT8-DY86c9oKqUxZ1AZ_g-rmagoHJcgjyJpDUvAYHfjE_EFC05kXn4zG635d2ADCPfC9SL1biltlP69azUwuHytVzbKcpYtg-948fUewVxTNGaRc6w59xgDbiMc=s0-d)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése