Odessza, szellemváros

Odesszának sok arca van. Van orosz Odessza, zsidó Odessza, görög Odessza, kikötő-Odessza, kereskedő-Odessza, a szecesszió nagyvilági Odesszája, a belső udvarok és átjáróházak sötét Odesszája, és Babel Odesszája, amely már nincs, hanem helyette van Odessza, a szellemváros, ahogy Vszevolod Vlaszenko nevezte 2006-os fotókiállításán.

Az ő képeiből válogatott összeállítással kezdjük Odessza bemutatását Effe imént érkezett megrendelésére, mert a Wang folyón rendelni is lehet ha van miből, és épp Odesszából ne lenne?

Cserébe annyit kérek tőle, a nagy mesemondótól, hogy ha valamelyik kép egybevág a benne élő Odesszával, írjon hozzá történetet. Nem muszáj most, lesz még rá alkalom. Odesszának nemcsak sok arca van, hanem sok jó fotósa is, akik mind más-más arcát látják: még visszatérünk rá.





















14 megjegyzés:

blist írta...

Erre a válogatásra is illik: Sic transit gloria mundi.

Studiolum írta...

Egyfelől igen. Másfelől ami gloriája ennek a városnak – a csibészek, az újgazdagok, a rafinált agyúak, az álmodozók, a mítoszba és epikus festményre illően tömeglemészároltak városának – volt, ahhoz nagyon illik, hogy így múljon el.

G.d.Magister írta...

Tömegmészárlás? Mikor? Ja, gondolom Sztálin. Egy kis történelemórát kérnénk szépen, ha lehet, akár a posztba is pótlólag (csak néhány soros vázlatot, ha másra nincs idő).

Studiolum írta...

Bocsánat, igazad van, patetikus voltam. Nem, az ogyesszai tömegmészárlás még jóval Sztálin előtt történt. Ez volt az a mészárlás, amelyet a városba beérkező vörösök azok között a fehér menekültek között végeztek, akik már nem fértek fel az ogyesszai kikötőből induló hajókra. Sok ezres tömeg tolongott a parton, esdekeltek, hogy még felférhessenek, és tudták, hogy a vörösök már a város szélén vannak. Azóta is sok – nem szovjet – orosz irodalmi és képzőművészeti alkotás énekli meg ezt, olyan szimbolikus jelentőségre tett szert, mint Delacroix khioszi mészárlása. Magyarul most csak Ascherson Fekete-tenger-ének (2000) érzékletes leírása jut eszembe, amely egyébként is nagyon fontos alapmű a régióról.

Studiolum írta...

U.I. De ahogy írtam, ezt az erőteljes fotósorozatot csak felütésnek szántam Ogyesszához, ehhez a nagyon különös, egyáltalán nem orosz városhoz. Tervezek több, igazán a történetéről szóló írást is.

bucin írta...

jártam majdnem tíz éve itt, nagyon jó hely! a régészeti múzeum egészen fantasztikus, de persze nem csak azt érdemes megnézni
azt tudtátok, hogy az odesszai villamossíneket aradról lopták?
egyébként ukrajnát mindenkinek ajánlom nyaralásra, különösen a krím-félszigetet!

ÉvaZsuzsanna írta...

De örülök, hogy eszembe juttatta! Különös emlékem Odessza, a nyolcvanas évek közepén jó munkám jutalmául kéthetes szakszervezeti beutalót kaptam, nem sokkal a csernobili reaktorbaleset után. Ekkor a Kiev-Odessza út tán nem volt egészen veszélytelen...
Hihetetlen élményekben volt részem! A Fekete tenger parti városon hetvenévnyi elhanyagoltság után is látszik, milyen gyönyörű lehetett egykor! Palotasorai, tengerparti sétánya, botanikus kertje, operaháza őrzi a múlt emlékeit. A jelen pedig a nyolcvanas évek közepén itt is az általános gondozatlanság. A mi szállodánk a szocreál szellemében épült, még gondozott, jó az ellátás is. A strandra menet látjuk, hogy hosszú sor áll egy teherautónál, azon csak úgy csomagolatlanul, takaratlanul óriás halomban a kolbász, azért állnak sorba az emberek! Nekünk, nyugati vendégeknek (az ő szemükben azok vagyunk) külön elkerített rész a strandon, ahol ugyanolyan lépcsőzetesen elhelyezett beton pihenőágyak vannak, mint a hazaiaknak.!? A tengert élvezzük, bár nem értjük, hogy a közelben dolgozó markoló miért borítja ki a vízből felszedett iszapot néhány méterrel odébb, a másik oldalára. De ugyanilyen érthetetlen a hajókirándulás során szerzett tapasztalatunk is. Kikötünk egy magas partnál, sok lépcső felfelé, kapun át egy pionírtábor közepén vagyunk. A pavilonok egy nagy betonteret vesznek körbe, sehol egy kis fű. A téren zászlórúd, zászló, szinpad. A szinpadon gyerekek műsora tiszteletünkre, nyakkendősen. A műsor után megajándékozzuk őket a nálunk lévő golyóstollakkal, aminek nagyon örülnek. Az egyik nevelőjük elmondja, hogy az ország távoli helyeiről jutalmul hozták ide nyaralni a gyerekeket akik víz mellett még sosem voltak és aki jó, azt időnként leviszik a tengerbe fürdeni! Jaj! Ezt is fegyelmezetten hallgatjuk, legszívesebben kinyitnám a kaput és irány a tenger az összes gyereknek, hadd élvezzék a vizet, a napfényt!
2008. októberi blogbejegyzésemből való a fenti részlet.

Effe írta...

Mi piace lasciare il mio commento qui, accanto a una lingua per me sconosciuta e babelica, accompagnando così la confusione di idiomi che ha riempito le vie e il porto di Ogyessza.
Queste immagini sono un regalo bellissimo e raro. E l’ho riconosciuta, sì, ho riconosciuto certamente la città, ho ripercorso i cortili claustrofobici e le vie decadenti, e ho sentito l’odore di bucato di quelle lenzuola stese ad asciugare e a promettere vita.
Ogni fotografia è molte storie: qualcuna bisognerà proprio raccontarla.
Grazie mille, Prof!

samsara írta...

without story - történet nélkül:
immundeficites haldoklás
idvöz lettel stb.

Studiolum írta...

Megrázó a fotó, és az egész oldal is

Névtelen írta...

Számomra Ogyessza (sajnos nem jártam ott)mindíg is Katajev Távolban egy fehér vitorla c. könyvében kiválóan ábrázolt hangulatot, karaktereket jelenti.

Studiolum írta...

Számomra is Katajev, de sokkal inkább a Széttört élet avagy Oberon varázskürtje című gyönyörű önéletrajzi esszégyűjteménye.

Cristofoli írta...

"A csibészek, az újgazdagok, a rafinált agyúak, az álmodozók" városát nekem Iszaak Babel mutatta be az Odeasszai történetekben. Babel Moldavankája ma kb így néz ki Jan Dudas fotói tanúsága szerint:
http://www.flickr.com/photos/7784598@N04/sets/72157602050852666/

P.S.: Iszaak Babel: Odesszai történetek:
http://mek.niif.hu/00300/00319/00319.htm

Studiolum írta...

Igen, én is erre a könyvre utaltam „Babel Ogyesszájával”. Ez a város áll az Ilf-Petrov könyvek mögött is, akik ugyancsak a Moldavankáról jöttek. De van Odesszának másik szép arca is, Katajev imént említett Széttört életében. Mindez, ahogy a Dudas-fotók is tanúsítják, nagyrészt elmúlt, tönkrement, lebontották.