Mimikri


Szepesszombat – avagy akkor inkább még Georgenberg – távol esett a szabadságharc színtereitől, de német lakossága nagy lelkesedéssel vette ki a részét belőle. Temetőjében két helyi 48-as honvédtiszt is nyugszik, s a városnak az 1848-as országgyűlésbe megválasztott képviselője, Hunfalvy – eredetileg Hunsdorfer – Pál, a későbbi nyelvész Debrecenbe is követte a Pestről menekülő Kossuth Lajos kormányát. Innen írta feleségének anyanyelvükön, németül folytatott levelezésükben: „Hazánk eltipratik: de a győzelem nem lesz a győzőké, kiket meg a jövendő fog eltiporni.”

Nem véletlen tehát, hogy amikor ez a jövendő végre elérkezni látszott, Szepesszombat városa emlékoszlop állításával járult hozzá az eltiport vesztes felmagasztalásához. A német városka reneszánsz ékszerdoboz-főterén álló fehér obeliszk felirata magyarul hirdeti: „1848. Édes magyar hazánk iránti szeretetből a magyar szabadságharcz emlékére emelte Szepes-Szombat XVI szep. város közdadakozásból, 1899-ben”. A magyarul feliratozott, ám németül megírt korabeli képeslapon az obeliszket kitárt szárnyú turul is koronázza.






A csehszlovák világban az efféle emlékművek sorsa a pusztulás volt, mint a Szepesség túlsó végén, a sorsfordító branyiszkói-hágói ütközet helyszínén emelt honvédemlékműé, amelyet a cseh legionáriusok döntöttek le 1919-ben. A szepesszombati emlékmű azonban okosan álcázta magát. A betűk aranyozása tapintatosan eltűnt, a felirat belesimult a mészkő felületbe, s hogy az új hatalom ne fárassza magát a kisillabizálásával, az elülső oldalra, mindjárt az 1848-as évszám fölé, felkerült a magyar szöveg célszerű szlovák fordítása:

„A VILÁGHÁBORÚBAN ELESETTEK EMLÉKÉRE”


Hogy a turul is tovaszállt-e, vagy átértelmeződött csehszlovák szokollá, azt nem tudjuk. Annyi bizonyos csak, hogy 1945 után vörös csillag került a helyére, így fazonírozva az emlékművet egy újabb rendszerváltás formai követelményeihez. S hogy a mimikri milyen jól sikerült, azt nemcsak az bizonyítja, hogy az oszlop mindmáig fennmaradt. Hanem hogy még a szlovák szaktörténészek is beérik a szlovák felirattal, s nem böngészik a magyart. Ľubomír Lipták 1999-ben írt tanulmányt az egymást száz éven át felváltogató felvidéki-szlovákiai emlékművekről, s ebben számos más pontatlanság mellett a szepesszombati emlékműről is azt mondja: eredetileg a 16 elzálogosított szepesi város visszacsatolásának századik évfordulójára, 1872-ben állították.

Az emlékművek feliratainak ilyenfajta „kontextuális fordítása” nem ritkaság Szlovákiában. Láttunk már ilyen esetet, s hamarosan újabb példával is szolgálunk rá.


12 megjegyzés:

Tamas DEAK írta...

Pesti Napló,
1899. július 22.A Petőfi-ünnep.
Budapest, julius 21,
Pár hete csak, hogy a Petőfi-Társaság mozgalmat indított Petőfi Sándor halála félszázados évfordulójának megünneplésére. A mozgalom országos visszhangot keltett s bízvást lehet mondani, hogy az ünnepben részt vesz az egész ország, élén a kormánynyal és az országgyűléssel. Az országos ünneplés előkészületeiről ma a következő híreket kaptuk:
[...]
— A szepes-szombati szabadságemlék végrehajtóbizottsága julius 30-án délelőtt 11 órakor leleplezési ünnepet tart Szepes-Szombat sétaterén. Este 8 órakor pedig hangversenyt rendez a városi vendéglőben, melyen közreműködik Ábrányi Emil és Ábrányiné-Wein Margit, az Opera művésznője is.

Július 31. (hétfő)Szepes-Szombatin vasárnap délelőtt a főtéren leleplezték a szabadság-emléket. Itt Sax Ágoston, Hackess Károly ügyvéd és Brosz János tanító mondottak hazafias beszédet, Ábrányi Emil pedig alkalmi költeményét szavalta el. Este az odavaló szálló nagytermében Petőfi-ünnep volt, melyen Ábrányiné Wein Margit, az Operaház tagja Petőfi - dalokat énekelt.
Budapesti Hírlap,
1896. április 1.— (Nagy idők tanul.) Major János 1848/49-es honvédszázados, ügyvéd Kassán 73 éves korában március 29-én meghalt.
Boxer Károly 1848/49-es honvédfőhadnagy Szepes-Szombaton március 28-án 68 éves korában meghalt.

1899. július 22.A szepes-ssombati szabadságemlék végrehajtó bizottsága julius 30 án, Petőfi halálának ötvenéves évfordulója alkalmából leleplezö-ünnepet rendez.
Az ünnep programja ez: Képviselőtestületi díszközgyűlés a városház tanácskozó termében. A közönség az emlékoszlophoz vonul. Himnusz, előadja a szepes-szombati és matheóci daloskör. Ünnepi beszéd, mondja Sax Ágoston _ dr. Szabadságemléle. Költemény. Irta és szavalja Ábrányi Emil. Talpra magyar, ifj. Szotyori Nagy Károlytól, előadja a szepes-szombati és matheóci daloskör. Der Frcihcits- baum, előadja Brósz János. Szózat, előadja a szepes- szombati és matheóci daloskor.
A leleplezö-ünnepet este hangverseny követi, a melyet egészen Petőfi emlékének szenteltek. A hangverseny után előképben bemutatják Petőfi halálát.

augusztus 2.— (A szepes szombati szabadságemlék) Szepcs-Szombat magyar közönsége az odavaló német lakossággal együtt, hazafias ünnepet ült. Emlékoszlopot állítottak arra a helyre, a hol 1848-ban a szabadságárbocról lengett a nemzeti zászló. Az emlékoszlop leleplezése előtt a városi képviselőtestület diszközgyülóst tartott, a metyen alapítványt tettek a magyar nyelv tanulásában előmenetelt tanúsító német gyermekek jutalmazására. Az emlékoszlopnál az ünnep a Himnusz eléneklésével kezdődött, majd Dax Ágoston dr., a szoborbizottság elnöke hazafias beszédet mondott. Haukisz városi ügyész Szepes-Szombat közönsége nevében beszélt. Brosz János a nagy számban egybegyült németeknek magyarázta a hazafias ünnep jelentőségét. Ábrányi Emil szavalásával és a Szózat eléneklésével végződött az emlékleleplezés.
1908. július 30. — (N agy idők tanúja.) Gregorovicz Henrik negyvennyolcas honvédszázados Szepesszombaton nyölcvanhat éves korában meghalt.
1910 ápr. 20. Fenyőborovicska,
yalódi; ]eg;fínomabb, régi,nem es ital, _ étvágygerjesztő gyomor- erősítő külÖnlegesseg. Számos elismerőlevéL 4 kilós kosárüveg bérm entve, utánv éttő l 9 kor. 9Ó fill. G a n o v s z k y G u s z tá v , k á rp áti fenyőborovicska - telepe, S z e p e s sz o m b a to n . 16141

Tamas DEAK írta...

És a Felsőmagyarország is írt erről magyarul 1899. augusztus 2-án, a Kaschauer Zeitung meg vélhetően németül is csak én borzasztó nehezen olvasom ezeket az álzsidóálgótbetűket.
Lehetetlen nem érezni a Márai-illatot mikor olvasom ezeket a felvidéki lapokat ...

Studiolum írta...

Fantasztikus lelemények! Bele is dolgozom őket a posztba.

Tamas DEAK írta...

Ha találnék cseh lapokat, tán a szokollá vált turul is előkerülne, egy biztosnak látszik, nem interpellált látszólag senki ezügyben a csehszlovák parlamentben, ahol azért az emlékműrombolást a magyar képviselők - képességeikhez mérten - szóvátették.

LvT írta...

Magyarországi szlovák szemmel eltűnő, hogy a „Márai-illatos” összképből hiányzanak a szlovákok — a Pesti Napló-beli idézet is csak a magyar és a német lakosságot említi; a hozzászóló is csak magyar és német lapot recenzál; az illusztrációul betett képeslapon is csak a város magyar és német neve* van előrenyomva —, holott az 1890-as népszámlás szerint Szepesszombat(hely) lakosságának 30%-a szlovák anyanyelvű volt (10% magyar és 60% német mellett). Nem csodálom, hogy nem érezték maguknak (és ezért nem védték) a szlovákok 1918 után a magyar világ jelképeit, ha már előtte ki voltak zárva belőle.

* A település szlovák neve is történeti. Majtán 1786-ból említi a Sspiska Sobota alakot [Kiss Lajos is ugyanekkorról tudja igazolni elsőként a magyar névformát], Lipszky Repertoriumában (1808) is Spišská-Sobota van.

Tamas DEAK írta...

Áh, megérkeztünk a nyestről. Lenne egy kérdésem: magyarországi szlovák szemmel például egy súlycsoportban van-e az, hogy egy népcsoport nem érzi sajátjának az adott uralom jelképeit - amely egyébként semmilyen, de semmilyen repressziót nem gyakorol velük szemben - az emlékműrombolással, dekrétumokkal és határonkergetéssel?

LvT írta...

Nem hiszem, hogy ez a sértetti nézőpont alapot jelenthetne olyan eszmecserére, amelybe érdemes belemenni. A „semmilyen represszió” úgy érzem, nem állja meg a helyét: ez mutatta volna be a hozzászólásom, hogy a jelenlét már akkor is meglévő eltagadása is represszió. Ehhez finom adaléknak hozzávehetjük az idézett Pesti Naplóból: „alapítványt tettek a magyar nyelv tanulásában előmenetelt tanúsító német gyermekek jutalmazására”.

Az emlékműrombolásról úgy vélem, hogy egyenes következménye annak, hogy ezek összekapcsolódtak azzal a nemzetépítéssel, amelyben a nemzetiségeknek nem volt helye (csak ha a nyelvük, kulturális identitásukat lecserélésben „előmenetelt tanúsítanak”). Megjegyzem, ez a virtus nemcsak akkor és ott, hanem a tágabb térségben és a mai nap is folyó eljárás; így némileg hipokrízisnek érzem egyoldalúan felhánytorgatni. — Magam nem helyeslem, de a rossz érzést megértem, mivel magyarországi szlovákként a munkahelyemről én is egy nemrég újjáépített irredenta emlékműre látok rá.

A német és magyar nemzetiséget sújtó beneši dekrétumok és a „határonkergetés” pedig már egy másik ügy, amelyet a fentiekből nem lehet levezetni: közte volt egy másik világháború. Azt azért hozzátenném, hogy a magyarországi közigazgatás is meghozta a rendeleteit és „határonkergette” a maga kárhoztatottjait (a németeket). Nem mellesleg magyarországi szlovákként jelzem, az én felmenőim megtették a magukét azzal, hogy maradtak, és így az ő kontójukra nem lehetett magyart „határonkergetni”.

Tamas DEAK írta...

A "nemzetiségeknek nem volt helye" kriptaszökevény szagú cseh benesista-masarykista propagandájáról nemrég írtam, és ezt az egész propagandát alapjaiban zúzza darabokra két név: Csernoch János és Szapucsek György, mint a nemzetiségek kizárásának egyik legnyilvánvalóbb bizonyítéka.
Ez az egész propaganda, kezdve a Tót nemzet nincs hazugságaitól zárva az itt látható Osusky hazugságokig pontosan ennek a gyűlöletnek elhintését szolgálta, Jurigától kezdve Hodzsáig.
Ami meg az utolsó bekezdést illeti, nem másik ügy: azonnal, 1919 végétől elkezdik üldözni a magyarokat, teljesen egységes folyamatról van szó mindmáig, nyelvtörvényestül mindenestül !

Tamas DEAK írta...

Teljesen mást kerestem, de ha netán szlovák barátunk visszanézne a blogra, megszavazná ezt a szlovákiai magyaroknak? Pesti Napló, 1899. augusztus 21, pár nappal azután, hogy a szlovákokat a szepesszombatiak "kihagyták" a megemlékezésből.
A turóci föderalisták.
Saját tudósit ónktól. —
Turóc-Szent-Mártoii, aug. 21.
Hogy mi mindent főztek a tót vezérek, cseh vendégeikkel egyetemben a legutóbhi konventikulumaikon, melyeknek a Zsivéna közgyűlése adta meg a cégért, csak lassan-lassan fog kiderülni. Mindamellett azt hiszem, hogy e tanácskozásoknak egyelőre mégis csak a legnevezetesebb szülötte az a momerandum, melyet részletesen kidolgoztak s melyet állítólag az országgyűlés elé akarnak terjeszteni. E memorandum nem kevesebbet kér, mint a föderalizmust Magyarországon s minthogy a bolondságnak is megvan a maga rendszere : pontozatokba foglalja szépen, hogy miképpen kívánja ezt a gondolatát .megvalósítani. Ä memorandumon egészen megösmerszik a cseh sugalmazók hatása. Kívánják, hogy nyelvterületeJc szerint oszszák fel az ország adminisztrációját, törvénykezését, tanügyét; kívánnak tót minisztert, tót főispánokat, főbirákat. «Diplomáciái nyelvnek» nagylelkűen a magyart választják meg, de amellett minden nyelvterületnek saját színeket követelnek a magyar nemzeti szinek mellé. A kultuszminisztériumba minden nyelvnek saját külön osztályt, mely felügyeljen és vezessen a saját ügyeiben. Aztán saját külön minisztert is minden nemzetiségnek. A részletekre nézve egyelőre csak a tiszta és vegyes tót területekre van kidolgozott tervük. Tót főispánt és tót törvénykezési nyelvet kívánnak például Árva-, Liptó-, Trencsén- és Turócmegyék számára s a tót nyelv jogainak megfelelő érvényesítését a következő kevertnyelvü területeken: Bars, Hont, Nyitra, Pozsony, Sáros, Szepes. De beszéljen maga helyett a tót memorandumnak erre vonatkozó része. íme a pontozalok :

Tamas DEAK írta...

(folyt)1. Magyarország diplomáciái nyelve magyar ; ez a kormány, a felsőbb bíróságok nyelve, ezt használják a megyei és az állami hatóságok egymás közt való érintkezésükben, ez reprezentálja Szent István birodalmát kifelé, de a nyelvi Tcerületek belíigyeiben valamennyi országos nyelv egyenjogú. Ez egyenjogúság külső jeléül minden polgár az állam zászlója mellett saját nyelve (?) zászlaját használhatja. (A tót fehér-vörös-kék.)
2. Az egyes nyelvkerületek: megyék, tör- vényhatóságu városok, községek, első és másodfokú törvényszékek, továbbá állami intézmények úgymint posta, vasút, közép-, szak-, polgári és népiskolák, alsóbb egyházi és világi hivatalok hivatalos nyelve az az országos nyely, mely a kerületben 80 százaléknál többet vall hívének. Ezek a tisztanyelvü kerületek. Az egyes 'kerületekben az a nyelv a hivatalos, melyet a lakosságnak legalább húsz százaléka magáénak vall: ennélfogva az ilyen kerületek hivatalnokai kötelesek birni a kerületükben élő hivatalos nyelveket, vagy a kört nyelvismereteik szerint osztják meg. A hivatalok főnökei ilyen helyeken mindenütt abból a nemzetiségből választandók, mely többségben van, de föltétlenül tudniok kell a többi nyelvet is. Ahol egy nemzetiség csak 5—20 százalékkal van képviselve, legalább egy tisztviselő legyen, ki e nyelvet teljesen bírja. Tolmács segítségével csak ott lehet működni, hol a kérdéses nyelvet a népesség 5 százalékánál kevesebb vallja a magáénak.
3. A nép-, polgári-, szak- és középiskolák tannyelve kerületük hivatalos nyelve, még pedig 80 százalék mellett kizárólagosan, kevert kerületekben arányosan felosztva, vegyesen a tantárgyak szerint.
A kerület minden nyelve általánosan kötelező tárgy.
A magyar nyelv kötelező valamennyi iskolában, kivéve a népiskola első és második osztályát, ahol pedagógiai szempontból kizárólag az anyanyelven folyik a tanítás. A közoktatásügyi minisztériumban minden nyelvnek saját külön osztálya van, mely felügyel és vezet saját ügyében.
4. Hogy túlkapások egyes nemzetiségek rovására ne essenek, minden nemzetiségnek saját külön minisztere van nyelve védelmére, mely a nyelvügyi törvények és rendeletek pontos végrehajtására felügyel, nemzete érdekeit védi és képviseli a kormánynál, országgyűlésen stb.
Statisztikai kimutatás szerint tót főispán alatt tót lenne az adminisztráció, a törvénykezés és a tanítás nyelve Árva-, Liptó-, Tren- csén-, Zólyom- és Turócvármegyékben.
Kevert, tót-magyar megyék, hol túlnyomó lévén a tót elem, tót főispán alatt: Bars-, Hont-, Nyitra-, Pozsony-, Sáros- és Szepes- megyéhben.



Tamas DEAK írta...

Jaroslav Hasek bunkó, darabos magyarellenessége a Svejk elolvasása után is nyilvánvaló, azonban a Helikon zsebkönyvek sorozatban nemrég megjelent A Balaton partján című kötet letisztázza ezt is. Szerepel benne a gyilkos badacsonyi főszolgabíró meg a részeges, vargából suszterolt tanító. És mért épp ide kívánkozik a megjegyzés? Hát az említett részeges tanító, Börő Árpád, itt ezen a tájon törte össze a szlovák diákok ujjain a léniát, ha nem tudták jól az Istenálddmegamagyart.

Tamas DEAK írta...

Slováci neboli Mad'аrmi utlacani v Uhorsku 1000 rokov, ako si mnohi myslia.
Lassan, de virrad. A video későbbi részében szó van problémákról, csak még nem meri vagy nem akarja kimondani, hogy az a cseh politika teremtménye.