A Szevan-tó tükrén ragyog a nap, a távolban még fehérek a karabahi határhegység csúcsai. A Szevan-kolostor dombját betölti a vadvirágok illata. A parkolóban kezet rázok az ismerős öreg parkolóőrrel. Как дела, hogy s mint? kérdezem. По тихоньку как в Чехословакии в 1968-ом году, szo-szó, mint Csehszlovákiában hatvannyolcban, mondja. Kérdően nézek rá. „Tudja, mi volt ott?” kérdezi. „Persze, szovjet bevonulás.” „No azok mi voltunk. Lengyelországban állomásoztunk, az egységünket elsőként küldték Csehszlovákiába. Lőttek a csehek veszettül.” „Sokan meghaltak?” „Nagyon sokan. A pidarasz csehek azt csinálták, hogy a hadoszlop elejét elengedték, és az utolsókat lőtték halomra. No de mi még élünk.”
Amikor visszafele jövünk a kolostortól, megkérdezi: „Honnan is jöttek?” „Magyarok vagyunk.” Felragyog a szeme, kezet nyújt. „Hát akkor fegyvertársak voltunk.” A kétes dicsőséget azzal ellenpontozza: „És egyébként is, kettő-null!” No hálistennek, most egy darabig nem az jut először az örmények eszébe Magyarországról, hogy mi adtuk ki a baltás gyilkost.
10 megjegyzés:
Nem ér olyan szavakat használni, melyek nincsenek benne a szótárban. :)
(Egyébként tök furcsa, először azt hittem, hogy értem - ugye, Leningrad, Sztanu Pidaraszom - de aztán rágugliztam és kiderült, hogy a két kifejezés teljesen mást jelent.)
Szerintem a pederasztát magyarul is használjuk.
A 'pederaszta' szóra azt mondja az orosz szótár, hogy педераст. A 'pidarasz' viszont tudtommal sokkal általánosabb káromkodó kifejezés, nagyjából az angol 'fucker'-nek felel meg. (Nem kizárva persze, hogy az eredet közös.)
Hát szinte biztos, lássuk bé ...
József, igazad van. A „pidarasz” szót használta, csak automatikusan tettem hozzá a fonetikus átírásban a t-t. Most javítom is. (Karabahban vagyok, ahol napközben nincs net, ezért csak most látom az egész kommentfolyamot.)
Mert, este mit kapcsolnak be? Az áramot vagy a routert?
Avagy az állami firewallt akkor kapcsolják ki? (Ha jól tudom, van olyan Iránban igaz?)
Ja, most olvasom figyelmesebben, Karabahról van szó, nem Kurdisztánról.
Azerbajdzsánban van.
A Szevan-tó nem változott 1989 óta, hogy ott jártam - árulják még fenn a bufetnél azt az isteni kávét? Biztosan. Kaphatunk egy-két jó fotót az Ararátról? Annak idején, még diára, sikerült...
Tamás: Este én jutok internethez a szállodában, mert az örmény telefonkártya, amellyel egyébként Örményországban útközben is tudok netezni, nem működik Karabahban. Lehetne a perverzió csúcsaként karabahi telefonkártyát is venni, de olyan az út struktúrája, hogy mire az északi hágótól leérünk Sztepanakertbe, az első olyan helyre, ahol ilyet lehetne venni, körülbelül el is telt az a nap, amikor hasznát vehettem volna.
Balázs: A Szevan-tó sokat változott azóta. A szintjét is feljebb vitték öt méterrel – még mindig kevés a leapasztott húsz méterhez képest, de az akkor kinyert és azóta beépített földeket már nehéz visszaszerezni a tulajdonosoktól –, és előtte is kialakult egy turistabazár, ami 89-ben még nem volt. A kávé most automatából folyik a türelmetlenek számára, vagy le kell hozzá ülni a sátor-étteremben, ahová mellékállásban ugyancsak az öreg parkolóőr csalogatja be a turistákat.
Az Ararát idei fotói el vannak pettyegetve az Örményországról szóló posztokban, éppúgy, ahogy maga a hegy is betölti egész Dél-Örményország horizontját, már csak ezért is érdemes végigolvasni őket. De lesznek még bőven.
Megjegyzés küldése