Galícia mítoszai, avagy meghívás időutazásra


Kutya Galícia. A mi történelmi emlékezetünkben nagyjából ennyi maradt meg Galíciáról. Mikor mentem Galícia felé, még a fák is sírtak. Meg a haszid csodarabbik, vagy, ellenkező előjellel, a jöttment galiciánerek. Más népek, lengyelek, ukránok, osztrákok történelmi emlékezetében más képek élnek erről a vidékről. A nemzetté válás bölcsője, a ferencjózsefi aranykor, a felvilágosult abszolutizmus gyakorlóterepe, a galíciai olajláz, a k.u.k. garnizonok, a kávéházi és irodalmi élet, az elveszített csodálatos város, a stétlek és a hucul hegylakók egzotikus és folklorisztikus világa. Töredékek, mítoszok egy száz éve eltűnt tartományról, amely annál erőteljesebb identitásformáló tényezővé válik, minél távolabb kerülünk tőle az időben.


Ezeknek a mítoszoknak és a mögöttük lévő valóságnak a bemutatására vállalkozik most a krakkói International Cultural Centre és a bécsi Wien Museum által rendezett kiállítás, az évszázad Galícia-kiállítása. Az 1772-ben Lengyelország felosztása révén szinte véletlenszerű határokkal kialakult soknemzetiségű tartományra kezdettől fogva másként néztek lengyelek, rutének, zsidók és osztrákok, más-más „alapító mítoszokkal” ruházták fel azt, s más-más módon igyekeztek berendezkedni az új határokon belül. A Bécstől kétnapos utazásra fekvő, de minden kulturális szálával a fővároshoz kötődő vidékre a 19. század közepi olajboom, az orosz határig kiépülő galíciai vasút, majd 1848 után a tartományi autonómia hozták el az aranykort. A felvilágosult Habsburg-uralom alatt Galícia egyszerre vált a lengyel és az ukrán nemzeti ébredés bölcsőjévé, hogy aztán az összeomlás után e két nép véres polgárháborút vívjon birtoklásáért. És ma, egy évszázaddal pusztulása és feldarabolása után a Habsburg-monarchia és Kelet-Európa emblematikus helyévé válva minden korábbinál szuggesztívabb szerepet játszik zsidók, lengyelek, ukránok, és az egykori Monarchia más népeinek önmeghatározásában.

Galíciai „zsidó nemzeti tornaegylet” atlétái, 1910 k.

A mai Galícia lengyel és ukrán felét már többször is bejártuk olvasóinkkal. Most időutazásra invitálunk Bécsbe, a Mythos Galizien kiállításra, jövő keddre, június 16-ára. A Budapesttől Bécsig tartó út három órája alatt bevezetőt adunk Galícia történetébe, valamint összefoglalót a kiállítás vaskos katalógusának tanulmányairól. A helyszínen pedig egy órás vezetés során mutatjuk be Galíciának és a róla kialakult különféle képeknek a fejlődését, s a tartomány pusztulása után az elképzelt Galíciák máig tartó továbbélését.

Az egész napos bécsi túrára a szokásos wang@studiolum.com címen lehet jelentkezni. A részvételi díj 50 euro, amely a bérelt busz, a belépőjegy (8 euro) és a vezetés költségét foglalja magában. A jelentkezési határidő rövid: holnapután, június 12. csütörtök estig, hogy péntek délelőtt még a megfelelő méretű buszt lehessen foglalni. Előzetes olvasmányként azt a könyvet ajánljuk, amelyet minden galíciai túránkon is előveszünk: Martin Pollacknak – a kiállítás egyik rendezőjének – Galícia. Képzeletbeli utazás egy eltűnt világba című kultuszkönyvét, amely 1984-es megjelenése óta immár a hetedik kiadásban járul hozzá a Galícia-kép további formálódásához.

6 megjegyzés:

pera írta...

Csodálatos lesz! A bécsiek mindig nagyon szépen megcsinálják ezeket a kiállításokat.

És ez a galíciai madonna a franzjoseph-fel! A másik szó mit jelent?

Galíciában anno nem írták ki, hogy "tiszteletben kell tartani a mi kultúránkat"?

Studiolum írta...

Galíciában ad egy, tiszteletben tartották a többiek kultúráját, pont ettől volt Galícia, ad kettő, addig tököltek rajta, hogy milyen nyelven kell ezt kiírni, míg csak fel nem bomlott a Monarchia.

Igen, ezek a bécsi kiállítások tényleg csodásak. Berlinben élve, ahol még az elit kiállításokat is nagyrészt az alacsony tömegnek készítik, minden alkalommal elbűvöl a kiállításrendezésnek ez az intellektuális kifinomultsága.

A khustka fejkendőt jelent, lásd itt, Veronika kendője helyett Galicia kendőjét. Vladimir Kostryko 2013-as festménye már szarkasztikus reakció a Galícia-mítoszt és Ferenc József-kultuszt túlzásba vivő galíciai honfitársakkal szemben.

pera írta...

Szépek a színes husztkák, meg a viselőik is! :)

Tamas DEAK írta...

Remek kiállítás, csak talán egy kicsit kicsi :) és megnézhettük ezt a filmet HD-ban végre.

Csakbetksszmk írta...

Na most nagyon megdöbbentem. Az ad primam és ad secundamnak nem csak akkor van értelme, ha van már 1. és 2. pont, amire visszautalunk; és nem a pro primo, pro secundo lenne itt helyes?

Studiolum írta...

Latine nimirum sic est. Iskolás latinból jiddisen át csigázott pesti tájszólásban viszont sajsz egal.