A cseh tenger


Lahvová pošta, palackposta. Szinte abszurdnak tűnik, hogy olyan nyelven is alkottak rá kifejezést, ahol ilyennel soha nem találkozhatnak. Csehországtól a természet megtagadta a tengert. Így hát az irodalomra maradt, hogy megajándékozza vele: Shakespeare a Téli regében, és Radek Malý a Moře slané vody, Sós vizű tenger címmel most megjelent gyerekvers-kötetében.

Zavřete oči.
Slyšíte, jak šumí?
Nadechnĕte se té vůnĕ.
Zašeptejte:
Čechy leží u moře.
Hunyd be a szemed.
Hallod, hogy mormol?
Szívd be az illatát.
Suttogd: a tengernél
fekszik Csehország.


Egy másik tenger nélküli ország szülötteként nagyon meg tudom érteni a vágyakozást a tenger iránt, ahogy az ember a kék ég mintájára próbálja elképzelni a másik végtelent, kagylókról, hajókról, szigetekről álmodik, tengerésznek készül Kőbányán, s végül az első találkozást.

První vzpomínka

Oči
mám plné
veliké slané vody

Objala zemi kolem pasu

Plujeme
Az első emlék

Szemem
megtelik
nagy sós vízzel

A földet öltötte dereka köré

Úszunk


Blessed shore, áldott part, mondja Shakespeare a cseh tengerpartról, s így kell legyen valóban. De azt is hozzáteszi: unpathed waters, undreamed shores, úttalan vizek, álomban sem látott partok, ami nem lehet igaz, hiszen annyi álomban szerepel, olyan sokszor bejárja az ember keresztül és kasul.

O cestĕ

Zeptej se moře na cestu
Řekne ti: všechny cesty jsou tu
Vítr tĕ vezme do všech koutů
a není snadné nalézt tu
jednu
která
nevede ke dnu
nekončí včera
nevede k zemi lidožroutů

Ale já ji najdu, tati
najdu ji, a pak se vrátím
Az útról

Kérdezd a tengert az út felől
azt válaszolja: itt van minden út,
a föld minden sarkába elvisz a szél
mégsem könnyű megtalálni azt
az egyet
amely
nem a mélybe visz
nem ér véget tegnap
nem az emberevők földjére vezet

De én megtalálom, apa!
megtalálom, s aztán visszatérek.


Ezekben a gyerekversekben az a szép, hogy nem földhözragadtak, nem szájbarágósak, nem kínosan jópofák, mint a legtöbb felnőttek által gyerekeknek írt vers. Tágasak, személyesek, folytathatóak, mint a tenger, és mint az álom. És a cseh tengerparton a kettő összeér.

Velrybo velrybičko

Vidĕl jsem velrybu
bylo to ve snu
byla jak ostrov Byla noc

Dlouze se dívala
až na dno klesnu
pak připlula mi na pomoc

Dokud jsou velryby
nebudem sami
na moři ani za noci

Ale až nebudou
co bude s námi?
Kdo připluje nám pomoc?
Bálna, bálnácska

Bálnát láttam
álmomban volt
mint egy sziget volt Éjszaka volt

Hosszan nézett
a mélység legmélyére
aztán segítségemre úszott

Amíg vannak bálnák
nem leszünk egyedül
a tengeren, sem az éjszakában

De ha már nem lesznek
mi lesz velünk?
Ki úszik segítségünkre majd?


Az illusztrációk is, Pavel Čech rajzai, akár az álmok. Mint a gyerekek álmai: egy kicsi sóból, egy kicsi tintából, egy lavór vízből a végtelen tenger. És mint a cseh álmok. A málló fal és a kopott keret előtt ki ne látná meg Josef Sudek lavórját, s ettől fogva ki ne ismerné fel Sudek lavórjában és vizespoharában Pavel Čech tengerét?







8 megjegyzés:

Tamas Deak írta...

Offtopicosan és félcinikusan : teccettek volna ne detruisez pas l'Autriche-Hongrie, és akkor lenne tengerpart ;)

Márta írta...

"Tengersóvárgásos" napjaim vannak...
Köszönöm!

Studiolum írta...

Tamás: Nem rajtuk múlott, ők igazán szerettek volna korridort a tengerhez… ;)

pera írta...

Bocs, hogy magammal jövök, de egy ehhez hasonló: http://pera-graner.blogspot.hu/2013/06/banankoztarsasag-az-osszfoldon.html
Egyébként aranyos a kis mese, az a jó benne, hogy nem jelent be igényt valamire, mint a mi "három tenger mosta..." kezdetű nótánk.
A cseh imperializmusnak a XX. században egy rövid életű, kontinentális, nagy kelet-nyugati kiterjedésű kisbirodalomra futotta...

Tamas Deak írta...

Semmilyen "három tenger mosta" kezdetű nótánk nincs, ergo nem is jelent be a nemlétező nóta semmilyen igényt semmire.
Eléggé stilszerűen ez a dolog Petőfi egyik verséből mint költői kép származik. (amely nem is aktualitás nélküli)

A HAZÁRÓL


Lement a nap. De csillagok
Nem jöttenek. Sötét az ég.
Közel s távolban semmi fény nincs,
Csak mécsvilágom s honszerelmem ég.

Szép csillag a honszeretet,
Gyönyörüségesen ragyog.
Szegény hazám, szegény hazám te,
Neked kevés van ilyen csillagod.

Mécsemnek lángja mint lobog!
Mitől lobog? mi lengeti?
Éjfélt ütött. Ti lengtek itten
Mécsem körül, ti népem ősei!

Mintha nap volna mindenik,
Oly tündöklők e szellemek,
Tündöklők, mert hisz a dicsőség
Sugármezébe öltözködtenek.

Ne nézz ősidre, oh magyar,
Ki most sötétségben vagy itt,
Ne nézz ősidre, e napokra...
Szemeid gyöngék... a napfény megvakít.

Hazám dicső nagy ősei,
Ti földetrázó viharok!
Ti egykoron a porba omlott
Európa homlokán tomboltatok.

Oh nagy volt hajdan a magyar,
Nagy volt hatalma, birtoka;
Magyar tenger vizében húnyt el
Éjszak, kelet s dél hullócsillaga.


Csakhogy rég volt, midőn magyar
Fejekre termett a babér;
A képzelet sebes szárnyú sas,
Elfárad mégis, mire odaér.

Oly rég elhervadt a babér
A magyaroknak homlokán,
Hazám, oly rég voltál te nagy, hogy
Nagyságod híre csak mese talán.

Már rég nem sírtam, s íme most
Pillámon egy könny rengedez.
Magyar nép, vajjon hajnalodnak
Vagy alkonyodnak harmatcseppje ez?

Magyar dicsőség, mi valál?
Hullócsillag? mely tündökölt,
Aztán lehullott a magasból
És mindörökre elnyelé a föld.

Vagy üstökös vagy, oh magyar
Dicsőség! mely jött s távozék,
Hogy századok multával ujra
Lássák fényét a népek s rettegjék?

Pest, 1845. október 16. - november 25. között

pera írta...

Petőfi zseniális, én a verseinek Petri-féle interpretációit szeretem. (Ma divat nem szeretni!)

Valóban a romantikus, klasszikus nemzeteszme költői megálmodója. De érdekes, hogy az idézett versben a nagyság utáni vágyakozás rögtön kiegészül realizmussal, a félelemmel, vagy óvatossággal, hogy ne szaladjon el a ló a születő nemzettel: "Nagyságod híre csak mese talán".

Mindettől függetlenül, ma is van nyomatéka a Petrovics gyereknek, ez kétségtelen.

Anna írta...

Az útról nagyon tetszik. Meg a többi is. És az illusztrációk! De jó lenne kézbe venni ezt a kötetet! (pláne magyar fordításban:)

Studiolum írta...

Szívesen kézbeadom, amikor legközelebb Pesten járok, az augusztus 13-17-i lengyelországi túra előtti napokban. Ha lenne rá kiadó, még a fordításra is vállalkoznék… :)