A Wang folyó útjai 2025-ben

A Wang folyó túrái olvasóink kérésére nőttek ki a blogból. Immár tizenharmadik éve szervezünk utakat olyan vidékekre, amelyeket jól ismerünk és szeretünk, s amelyek nem szerepelnek a turistairodák reklámjaiban, vagy ha igen, akkor sem ilyen mélyen alámerülve a hely történelmében és mindennapjaiban, a kis utcák szövetében, belső udvarokban, csak helyiek által látogatott kávézókban és kocsmákban: a Mediterráneumba, Kelet-Európába, a Kaukázusba, Iránba, a Távol-Keletre. Útjaink nem társasutazások, sokkal inkább baráti túrák, csupa kiváló résztvevővel, hiszen mindannyian a blogon keresztül érkeztek. Éppen ez a remek társaság az utak egyik nagy vonzereje. Szinte mindig van valaki, aki bevallja, hogy soha nem akart társasúton részt venni, de a blog kínálatának nem tudott ellenállni. A végén pedig megkönnyebbülten könyveli el, hogy de hisz ez nem is volt társasutazás. Amit igazán nagy elismerésnek tartunk. A járvány alatt, amíg valódi útjaink szüneteltek, hetente online utazásokat tartottunk, s ezeket az utak újraindítása mellett is folytatjuk. Ezekért és friss híreinkért iratkozzon fel levelezőlistánkra a wang@studiolum.com címen! Magamról: Dr. Sajó Tamás művészettörténész, fordító, blogger. Berlinben élek, onnan szervezem útjaimat. Tizenöt nyelven beszélek és fordítok. Korábban az MTA-n kutattam és a CEU-n tanítottam. Igazából az általam szervezett utak is peripatetikus egyetemi előadások. Ajánlom magamat Az élet meg minden hangzó panoptikumban velem készült részletes interjúban, • ennek Elcsúszott idő című folytatásában •  és a G7 iráni interjújában

A járvány után a világ ismét kitárult, de most a politikai konfliktusok és feszültségek sokasága teszi megközelíthetetlenné sok olyan kedves helyünket, amelyet korábban bejártunk. Karabah, Ukrajna, Oroszország, a Szentföld… szinte évről évre veszítünk el kedvelt és tervezett célpontjainkból, és a meglévők némelyikét is ez fenyegeti. Ezért érdemes mindenhová addig utazni, amíg lehet.

A 2025-ös év útjaiból most azokat hirdetem meg – a 2024-es év utolsó útjaival bevezetve –, amelyeket már megszerveztem, de folyamatosan töltöm fel a naptárat újabb és újabb utakkal is, úgyhogy érdemes visszanézni, vagy feliratkozni a hírlevélre a wang@studiolum.com címen, ahol azonnal tudósítok róluk.

A legtöbb túra már jól bevált menetrendet követ. A 2024. év végén Iránba, Firenzébe és Szicíliába megyünk bejárt utakon. 2025 februárjában újra átkelünk a marokkói Atlaszon, és végigjárjuk a berber agyagvárakat és az egykori marokkói zsidó kultúra színhelyeit, majd Rómában tartunk igen hosszú hétvégét a keresztény művészet kezdeteinek nyomában. Egy új célpontot is nyitunk Kappadókia kora keresztény barlangkolostorainak freskóihoz. Március-áprilisban visszatérünk Kínába, két hosszú útra: egy könnyed-kellemes körútra Guilinba és a Gyöngy-folyóhoz, a lenyűgöző karszthegységek közé, majd az idén már bejárt Kelet-Tibetbe, kolostorok, hagyományos városkák, tibeti nomádok, fenséges hegyláncok felkeresésére. Áprilisban-májusban megismételjük a tavaly húsvéti Szardíniát, a kaukázusi és mezopotámiai utakat, és többször megyünk Grúziába is, hagyományos országtúrára, és a két legizgalmasabb völgy, Szvaneti és Tusheti  bejárására. Júniusban először a közelbe megyünk, szecessziós túrára Szabadkától Szegedig, majd Dél-Csehország középkori és reneszánsz kisvárosaiba. Ősszel valószínűleg Normandiába és Bretagne-ba megyünk, majd októberben megismételjük az Utas és holdvilág útját Velencétől Umbrián át Toscanáig. És még legalább hét túrát tervezek késő tavasztól decemberig, amelyeket fokozatosan teszek közzé részletesen itt és körlevélben.

Az utak többsége a biztonság és a jól szervezhetőség kedvéért exkluzív kiscsoportos, max. 9 fős kisbusszal, csak néhány (a városi túrák, Irán, Kína) nagyobb ennél, kb. max. 20 főig.

Gyakran feltett kérdések előre megválaszolva:

• Mi van, ha a célország járvány vagy politikai fordulat miatt mégis lezár? Akkor nincs mit tenni, lemondjuk az utat, és a már befizetett részvételi díjakat visszafizetem. A repülőjegyek visszatéríthetőségéről – amelyeket mindig Ti vesztek meg – Nektek kell gondoskodni a megvásárláskor, flexibilisre vagy visszamondhatóra megvásárolva azokat.

• Meddig kell jelentkezni az utakra? Ameddig van hely rájuk (ezt az egyes utak leírásának végén mindig naprakészen közlöm). Általában nagyon gyorsan, a meghirdetés után egy-két napon belül elfogynak a helyek, különösen most, hogy ennyire korlátozott a létszám, úgyhogy érdemes gyorsan jelentkezni rájuk.

• Mikor kell részvételi díjat fizetni? És mi van, ha meggondolom magam, más programom lesz, megbetegszem? A jelentkezés és a helyfoglalás a részvételi díj befizetésével válik érvényessé, tehát jelentkezés után minél gyorsabban érdemes befizetni, hogy más el ne foglalja a helyet. Visszamondani bármilyen okból – olyanból is, amit az ember vis majornak érez – az utazás előtt három hónapig lehet, ekkor a részvételi díj felét fizetem vissza, utána viszont már semmit. Viszont bárki ajánlhat másik résztvevőt, aki átveszi az ő helyét. Ha az én bármilyen problémám miatt hiúsul meg az út, akkor a teljes részvételi díjat visszafizetem.

• A részvételi díjak kétágyas szoba egy ágyára szólnak. Egyedül is jöhetek azért az útra? Igen, egyágyas felárért. Ezt minden egyes útnál külön mondom meg. De azért kérek mindenkit, hogy ha lehet, találjon magának útitársat. Többnyire kis szállodákban szállunk, amelyeknek kevés szobája van. Volt olyan utunk, amely azért hiúsult meg, mert szinte mindenki egyágyas szobát kért, és a kiszemelt helyeken egyszerűen nem volt ennyi szoba. Aki párosával jön – akár kétágyas, akár franciaágyas szobába –, az előnyt élvez a jelentkezésnél.

• És milyenek a szállodák? Röviden, jók. Hosszabban, ritkán négycsillagosak, de soha nem spártaiak. Többnyire háromcsillagos szállások, kényelmes fürdőszobás szobákkal, reggelivel. A szállodák listáját az utak előtt a programmal együtt megadom; aki jobbat szeretne, felárért van rá lehetőség, már ha van jobb az adott helyen.

• Mekkora csomagot hozzak magammal? Meztelenül jövünk a világra, és meztelenül is távozunk innen. Ehhez képest mekkora csomagra lehet szükségünk egy 7-10 napos útra? Akkorára, amekkorát, ha kell, kézben is fel tudunk cipelni egy lift nélküli szálloda harmadik emeletére, illetve amelyik nem haladja meg egy kilencfős kisbusz szűkös csomagtartójának egykilencedét.

• Jelentkeztem, de nem kaptam választ. Mindenkinek válaszolok. Aki nem kapott, az gyanakodjon, és nézze meg a spam-folderét. Csodákat fog találni ott, és nem csak tőlem.

• És egy nagyon fontos kérés az én részemről: Mielőtt az első útra jelentkeznének, olvasgassák egy darabig a blogot és Facebook-oldalát, és hallgassák meg az interjúimat itt jobbra, a képem alatti linkeken. Megtörtént már egy-kétszer, hogy olyanok jöttek az útra, akiknek ismerőseik dicsérték a túrákat, hogy milyen jók. Őnekik azonban volt egy nagyon határozott és kommersz elképzelésük arról, milyen a jó túra, s ezt várták el az úttól, úgyhogy a végén kölcsönös csalódással váltunk el egymástól. Ezek a túrák nem hagyományos társasutak, és én sem vagyok hagyományos idegenvezető. S hogy akkor milyen? Arról, mint Dürer írta Erasmus portréja alá, jobb képet adnak írásaim. Olvassák hát őket, s csak akkor jelentkezzenek, ha a belőlük kialakuló kép tetszik.

Az utak mellett tovább folytatom a Studiolum Szabadegyetem 2020-ban indult előadásait. Ezek tematikája ilyen vagy olyan módon az utakhoz kapcsolódik. Januártól új kurzust kezdek a keresztény művészet kezdeteiről, építészetről, mozaikokról és ikonokról, amelyekből sokat látunk majd római, kaukázusi és közel-keleti útjainkon. Tervezek még előadássorozatot a középkori szimbolikáról, bestiáriumokról, füveskönyvekről, valamint őszi firenzei utunk előkészítéséhez egy nagyon részletes sorozatot Firenze egyes műemlékeiről és gyűjteményeiről. A Szabadegyetemnek most már külön oldala van, ahol közzéteszem a leendő és megtartott előadások programját. Aki nem tud személyesen velünk utazni, az ezeken az előadásokon keresztül legalább virtuálisan velünk tarthat. Az előadásokról és az utakról szóló hírlevélre iratkozzatok fel a wang@studiolum.com címen!

Az egyes túrákra jelentkezni vagy azokról érdeklődni a wang@studiolum.com címen lehet. Válaszként részletes programot küldök minden egyéb tudnivalóval együtt.

Bevált szokás szerint az utakra, ha repülünk, a repülőjegyet ki-ki maga veszi meg, az összes többit én intézem. A részvételi díjak rendszerint a kétágyas szoba egy ágya (többnyire reggelivel), a bérelt busz / helyi közlekedés és a vezetés árát foglalják magukban; ahol ennél többet, azt külön megírom. Aki egyágyas szobát kér, írjon, hogy rákérdezzek a felárra.


2024:

A 2025-ös túranaptár megnyitása előtt még le kell zárnunk a 2024-es évet három olyan úttal, amelyekre volt elég jelentkező az év végére meghirdetettek közül: Iránnal, Firenzével és Szicíliával.

Irán történelmi városai, november 8-18. Ilyenkor Iránba??? Az a helyzet, hogy amióta Iránba járunk, minden évben „ilyenkor???” van, s ezért már megtanultuk, hogy nem eszik ezt olyan forrón. Mindenképpen úgy beszélem meg a szállodákkal, hogy akár az indulás napjáig díjmentesen le lehessen mondani az utat, ha fenyegetőre fordulna a helyzet. • Az elmúlt években Ashura, a hatalmas felvonulásokkal ünnepelt legnagyobb síita vallási ünnep alkalmával látogattunk Iránba, de minthogy ennek időpontja minden évben egy-két héttel korábbra esik, most éppen a forró nyári hónapokra, ezért jó pár évig máskor kell mennünk. A november pont kellemes időszak Perzsiában. A legfontosabb történelmi városok tengelyét járjuk végig Kashantól Abyaneh egykori zoroasztriánus városkáján, Yazdon, Iszfahánon, Pasargadén és Perszepoliszon át Shirazig, ahonnét belföldi repülővel megyünk vissza Teheránba. • Utazás Iránon belül bérelt busszal, repülő Pestről Isztambulon át Teheránba és vissza kb. 300 euro, részvételi díj 1500 euro. • Összegyűjtött perzsa posztjainkat lásd itt. • Van még szabad hely.

Egy sűrű hét Firenzében, november 24-30. Részletes művészettörténeti-történeti vezetés a reneszánsz fővárosában, a Medici-ház bölcsőjében. Végiglátogatjuk a legfontosabb emlékeket és gyűjteményeket a Duomo, a Signoria és a Santa Croce háromszögében és azon túl, az Arno bal partját, a templomokat, palotákat, tereket és történelmi helyszíneket, és a városon kívüli fontos műemlékeket, mindenütt bőven mesélve történelemről és történelemcsinálókról, művészetről és művészekről. Előtte október-novemberben Zoom-előadássorozatot is tartok a legfőbb emlékekről, olyan részletességgel, amellyel a helyszínen nem lehetne. • Részvételi díj 1300 euro, Bp-Pisa-Bp repülőjegy most kb. 80 euro. • Van még szabad hely.

Szicíliai körút, december 9-16. Az egyhetes szicíliai körút alatt meglátogatjuk a sok kultúrájú sziget legfontosabb helyeit – szinte mind világörökség –, Catania halpiacát, Siracusa görög óvárosát és zsidó negyedét, Agrigento ókori görög templomainak völgyét, Cefalù normann kikötővárosát és bazilikáját, Palermo és Monreale arab és görög művészek által díszített normann bazilikáit, a Madonia-hegység középkori városkáit, Taormina görög-római színházát és sok mást. • Utazás kilencfős kisbusszal, részvételi díj 1200 euro, Bp-Catania-Bp. repülőjegy most kb. 60 euro. • Szicíliai posztjainkat lásd itt. • Még két szabad hely van rá.

2025:

Egyelőre csak azokat az utakat teszem közzé, amelyeket már megszerveztem, és részletes paraméterekkel meg tudom hirdetni őket. De további utakon is dolgozom, s ahogy egyik-másik készen van, elhelyezem ide a már meghirdetett utak hézagaiba, és körlevelet is írok róluk.

• Marrakes és a kasbahok útja, február 3-10. Marrakesből, Marokkó egykori déli fővárosából a Magas-Atlasz folyóvölgyein át ezeréves karavánutak vezetnek le az Egyenlítő környéki aranylelőhelyekhez, s az utakat fenséges berber agyagerődök, kasbahok, és erődített agyagvárosok, ksarok szegélyezik. Négy nap alatt végigjárjuk az Ounila, a Draa és az Ouarzazate folyók völgyét, meglátogatunk több kasbahot és erődített falut, külön figyelmet szentelve a 70-es évekig itt élő kereskedő és ezüstműves „berber zsidók” negyedeinek és emlékének. A kasbah-túrát egy-két napos marrakesi városnézés előzi meg, ahol a palotákon, múzeumokon és a város más emlékein keresztül mélyebben feltárul előttünk e sokszínű és sokrétű régió történelme. Lásd a vidékről írott posztjainkat: Öt palota. Királydráma Marokkóban • Még három palota • A berber zsidók • és összes marokkói posztunk • Hamarosan közzéteszek a blogon egy részletes útleírást is eddigi útjaink alapján, ide is bekötöm majd. • Utazás kilencfős kisbusszal, részvételi díj 1200 euro, Bp-Marrakes repülőjegy oda-vissza most kb. 100 euro. • Megtelt

• Római hosszú hétvége, február 12-17. Az előző évek nagy sikerű Róma-túráinak nyomán hat nap alatt részletesen bejárjuk Róma óvárosát, a legfontosabb ókori, reneszánsz és barokk emlékeket, külön kitérve néhány „egzotikus” helyszínre, mint a zsidó negyed, a Trastevere külön világa, vagy a Caelius-domb ókeresztény és középkori templomainak gyönyörű füzére. Térről térre, utcáról utcára, szinte házról házra ismerjük meg a várost, úgyhogy még Róma ismerőinek is sok érdekességgel és titokkal szolgálunk. Szállásunk az óváros szívében, a Trasteverén lesz. Míg korábbi sétáinkat Róma kútjaira építettük fel, ez évben elsősorban a keresztény művészet kezdeteit tekintjük végig, az ókeresztény bazilikákat, mozaikokat, emlékeket, a zsidó-szír és korakeresztény város szövetét, annak a folyamatnak a mikrokontextusát, amelynek során egy birodalom kultúrát és ikonográfiát váltott. • Bp-Róma-Bp repülőjegy most kb. 60 euro, részvételi díj 900 euro. • Római posztjainkat lásd itt, de elkezdtem egy római kora keresztény előadássorozatot, abba is bele lehet kapcsolódni. • Még van rá szabad hely.

• Kappadókia barlangkolostorai, február 24 - március 3., március 3-10. és március 10-17. Kappadókia a korai keresztény szerzetesség és művészet egyik bölcsője, a lenyűgöző karsztvidék hegyeibe vájt sok száz, pompás freskókkal díszített barlangtemplommal, amelyek közül a legfontosabbakat nézzük végig. A kora tavaszi időpontok még egyáltalán nem zsúfoltak ezen az amúgy nagyon turistás vidéken, s minden ellenkező híresztelés ellenére az idő is jó már – idén február közepén voltam, és teljesen tavaszias volt. De akármilyen is az idő, az, hogy kínai és koreai turisták milliói nélkül nézhetjük végig ezeket az emlékeket, még akár egy kis cidrizést is megér. • Részvételi díj 1200 euro, Budapest-Kayseri-Budapest repülőjegy most 300 euro. • A költségbe és a programba nem terveztem a Kappadókiában népszerű léggömb-felszállást; ha valakit ez érdekel, külön megszervezem. A harmadik túra után igény szerint tudunk Ankarán keresztül repülni, hogy megnézhessük a csodálatos Anatóliai Kultúrák Múzeumát. • Még van rá szabad hely

• Guilin és a Gyöngy-folyó mágikus karszthegyei, március 21 - április 2. A délnyugat-kínai Guilin környékét a lepusztult karszthegyek sokasága teszi Kína egyik legszebb vidékévé. E hegyek között bolyongunk busszal és hajóval, történelmi kisvárosok, kolostorok, gyönyörű kilátópontok, a miao nemzetiség rizsteraszai között. • Bp-Chengdu-Bp repülőjegy most kb. 800 euro oda-vissza, részvételi díj 1500 euro. • Az út összekapcsolható a következővel:

• Tibeti körút Nyugat-Szecsuánban, április 2-13. A történelmi Tibet egy részét – Kham tartományt – a kínai császárság már a 18. században elfoglalta és Szecsuánhoz csatolta. A hegyvidék tibeti lakói – az 1950-ben annektált Tibet tartománnyal szemben – már régen hozzászoktak a helyzethez, és nem lázadoznak ellene, így hát a kínai hatóságok sem zaklatják őket, nem rombolták le kolostoraikat, nem telepítettek közéjük milliószámra han-kínaiakat, nem úgy, mint Nagy-Tibetben. Így aztán a tibeti kultúra és hagyományok sokkal érintetlenebbül maradtak fenn itt, mint a voltaképpeni Tibetben. Ennek a vidéknek évezredes buddhista kolostorait, őrtornyos falvait, erődtelepüléseit járjuk be busszal Chengduból indulva. Az útvonalat 2023-ban kétszer, majd 2024-ben újra végigjártuk, Facebook-oldalunkon rengeteg képes tudósítást tettünk fel róla, amelyek épp mostanában állnak össze önálló útiposzt-sorozattá. • Bp-Chengdu-Bp repülőjegy most kb. 800 euro oda-vissza, részvételi díj 1500 euro. • Még van rá szabad hely

• Húsvét Szardínián, április 16-23. Szardínia elzárt hegyvidéki városkáiban mintha megállt volna az idő, annyira hagyományos módon ünneplik a húsvétot. Erről többször is írtam: a nagypéntekről, a nagyszombatról, és főleg a húsvétvasárnapi ünnepségről. Az ünnep mellett bejárjuk a sziget hegyi tájait és kisvárosait, őskori kőépítményeit és románkori templomait is, nagyjából ahogy legutóbb tettük. • Utazás kilencfős kisbusszal, részvételi díj 1200 euro, Bp-Cagliari-Bp repülőjegy most kb. 100 euro. • Megtelt

• Grúz körút, május 1-9. Grúziát minden évben májusban megyünk bejárni, amikor a hegyek már gyönyörűen kizöldültek, de még nem fakultak meg a nyári hőségtől. Egy hét alatt a rendkívül változatos ország szinte minden szép vidékét bejárjuk, a Nagy-Kaukázus legészakibb völgyétől, Szvanetitől és Ushguli ezerötszáz éves lakótornyaitól Tbiliszi középkori negyedein át a grúz hadi út kolostoraiig. A Kaukázusról szóló posztjainkat itt gyűjtöttük össze. • Részvételi díj 1000 euro, Bp-Kutaiszi-Bp repülőjegy most kb. 100 euro. • Még van rá két szabad hely

Májusban vagy júniusban tervezek ezen kívül egy egyhetes túrát csak Szvaneti bejárására, amely valóban Grúzia legszebb vidéke, lenyűgöző tájakkal, gleccserekkel, tavakkal, középkori templomokkal, archaikus településekkel és szokásokkal. Akit érdekel, már most írjon időpont-megbeszélésre.

• Észak-Mezopotámia a szír kolostoroktól Nimród hegyéig, május 10-19. vagy 15-24. (attól függően, lesz-e az ezt megelőző szvaneti túra). A Tigris és Eufrátesz között fekvő Észak-Mezopotámia törökországi része nyelvek, vallások, kultúrák, egykori birodalmak hatalmas mozaikja az asszíroktól, arámoktól, perzsáktól és görög-rómaiaktól a szír keresztényeken, örményeken, yezidiken át mai kurd és török lakóiig. Gaziantep oszmán kereskedővárosából indulva busszal járjuk be a vidéket, felkeresve Mardin és Midyat fehér kőből faragott középkori városait, a tur abdini asszír kolostorokat, Ábrahám életének feltételezett helyszíneit Urfában és Harranban, a mezopotámiai és latin ókor lenyűgöző múzeumait Gaziantepben, Urfában és Diyarbakırban, és az ókori világ egyik csodáját, Antiochus király síremlékének gigantikus szobrait a Nimród-hegyen. Felderítő túránk naplója itt olvasható, a vidékről hétrészes előadássorozatot is tartottam, amelyet hamarosan bekötök ide. • Részvételi díj 1500 euro, Bp-Gaziantep-Bp repülőjegy isztambuli átszállással most kb. 300 euro. • Anatóliai posztjainkat lásd itt • Még van rá szabad hely

• Szabadka-szegedi szecesszió, hosszú hétvége júniusban. A magyar szecesszió egyik legfontosabb központjában részletesen végignézzük a régi Magyarország egyik leggyönyörűbb zsinagógáját és a pompás városházát – mindkettő a Komor Marcell-Jakab Dezső építészpáros főműve –, és az egész óvárost, amely a dualizmus korában vált az ország egyik legszebb, legizgalmasabb központjává. Odafelé megállunk a határ innenső oldalán, a legszebb magyar műemlék könyvtárnál, a kalocsai érsekségen, ahol sok éven át kutattam, visszafelé pedig a patinás palicsi fürdőhelyen, amelynek épületeit ugyancsak Komor és Jakab tervezték. A határon át visszaérve végignézzük Szeged szecessziós emlékeit, amelyek nagy részét szabadkai mesterek építették vagy inspirálták. • Szabadkai posztjainkat lásd itt. • Utazás Pestről busszal, részvételi díj 600 euro. • Még van rá szabad hely

• Dél-Csehország, egy hét júniusban. Pestről indulva kisbusszal járjuk be Brnón, Telčen, Třebičen, Jindřichův Hradecen, Slavonicén, Český Krumlovon, Prachaticén és sok más nyelvtörő helységen át az „aránytalanul sok világörökség-színhelyet” felmutató régiót. Látunk reneszánsz kisvárosokat, középkori zsidó negyedeket, sgraffitós házakat, gótikus kolostorokat, elpusztult német települések templomait, világörökség art deco villát Brnóban és a Moldva számtalan kanyarulatát. Ízelítőnek álljon itt egy korábbi (és rövidebb) utunk közös posztja, illetve egy megkezdett, de még be nem fejezett dél-csehországi útinaplónk. • Csehországi bejegyzéseink összegyűjtve itt olvashatóak. • Részvételi díj 1200 euro. • Még van rá szabad hely

• Kalandtúra Grúziában: lovastúra és rafting, július elején. Szokásos grúz körútjainkkal szemben, amikor kényelmesen, busszal járjuk be az ország legszebb tájait, erre az útra a vállalkozó kedvűeket hívjuk. Tbilisziből terepjáróval megyünk fel Grúzia egyik legarchaikusabb és legnehezebben megközelíthető vidékére, Tusheti völgyeibe, a Nagy-Kaukázus csecsen-dagesztáni határhegysége alatt. Itt két nap alatt lóháton járjuk be az ősi erődfalvakat, de aki akar, terepjárón is velünk tarthat. A részvételhez nincs szükség lovas előképzettségre, minden szükségeset megkapunk és megtanulunk helyben. Tusheti útleírásunk itt, eddigi összegyűjtött grúziai és kaukázusi bejegyzéseink itt olvashatók. • Részvételi díj, amely minden felszerelést és teljes ellátást is magában foglal, 1000 euro. Bp-Kutaiszi-Bp repülőjegy most kb. 100 euro. • Még van rá szabad hely

• Az Utas és holdvilág útja Velencétől Umbrián át Toscanáig, október. Tíznapos túránkon – amelyet első meghirdetésekor a résztvevők egyhangúlag az év legjobb Wang-túrájának neveztek – Szerb Antal regényének útvonalát követjük végig. Velencétől indulva kisbusszal járjuk végig Ravennát, Urbinót – a Studiolum névadó reneszánsz városát – Umbriát és Toscanát, Gubbiót, Assisit és Arezzót, a kora reneszánsz művészet központjait, el Sienáig, valamint – a korábbi, egyhetes utak meghosszabbításával – elkalandozunk Nyugat-Toscanába is, hogy megnézzük, mit látott volna Mihály, ha apja nem vitte volna haza. Az út során Mihályhoz hasonlóan találkozunk a kereszténység előtti világ máig fennmaradt hagyományaival, a hegytetőkre épült sok ezer éves oszk városokkal, az Appenninek csodálatos látványával, a híres „sienai primitívekkel”, újra meg újra átélve azt az epifániát, amely a regény, sőt Szerb Antal számára az élet alapvető szervező elve. Az első útvonal leírása – amelynél az idei már jóval gazdagabb – itt olvasható, Szerb Antal koncepciójáról pedig itt tartottam előadást. • Utazás kilencfős kisbusszal, részvételi díj 1500 euro, amely több vacsorát is magában foglal. • Pontos időpontot akkor tudok hirdetni, ha a Ryanair közzétette már őszi menetrendjét, de előzetes jelentkezéseket addig is felveszek.

A második félévre tervezett további utak, amelyeket még most egyeztetek, és hamarosan beillesztem ide időpontjukat és leírásukat:• Albánia, Normandia-Bretagne, Etiópia, a kisázsiai tengerpart ókori görög városai, Üzbegisztán, a tea és ló útja Kínában, stb. Ahogy egy-egy utunkat meghirdetjük és felrakjuk ide a naptárba, körlevelet is írunk róla, amelyre érdemes feliratkozni a wang@studiolum.com címen.

Nomád esküvő Tibetben (Utazás Khamban 6.)

Araszolunk kifelé Garzê városából. Vajon mi okoz dugót egy ilyen kisvárosban, amelynek széles utcái azonnal a Shanghai-Lhasa országos főútra futnak ki? Egy ponton aztán teljesen leáll a forgalom. Szemből lovasok tűnnek fel, sokan, az utca teljes szélességében. „Nomádok”, mondja a buszsofőr. „Esküvő lesz.” Leszállunk a buszról, fotózni kezdjük a lovasokat, akik közben szintén leszálltak a helyi közösségi ház előtt, s kérkedve parádéztatják fel-alá díszesen felszerszámozott lovaikat az utca ámuló népe számára. Néhány felvirágozott autó is érkezik, utasaik bemennek a házba.

A történelmi Tibet lakosságának kb. 30-40%-a jaktenyésztő nomád pásztor. Az 1720 óta Kínához csatolt keleti tartományokban, ahol most járunk, Khamban (ma Szecsuán tartomány része) és Amdóban (ma Qinghai tartomány) ez az arány jóval magasabb, mint a Tibeti Autonóm Köztársaságban, részben mert hagyományosan is magasabb volt a nomádok aránya, részben pedig mert a „hivatalos” Tibetben a hatóságok erővel is igyekeznek lakótelepeken letelepíteni a kevéssé kontrollálható nomádokat. Khamban a nomádok egy részének van városi lakcíme, de áprilistól októberig valamennyien a fennsík sátraiban élnek.

Aztán mintegy varázsütésre a lovak és autók eltűnnek. Szállnánk vissza a buszba, de ekkor gyalogos tömeg jelenik meg szemből, élén hatalmas turbános figurákkal, de még közülük is kimagaslik egy fiatal nő a fején viselt magas vörös lámpaernyővel. „Most hozzák a menyasszonyt”, mutatja a buszsofőr. Ismét leszállunk, ezúttal már videózni kezdek, a fotókat ugyanekkor Asztalos Zoli készíti, aki mindenhová beszivárog.

A menet bekanyarodik az udvarra. Eddig a nézők sorfala mögül videóztam, de ekkor udvarias kínai bocsánatkérések közepette áttörök rajtuk, és besurranok én is. A menet háromszor kerüli meg az udvar közepén álló imakerék-állványt, élükön három nap-maszkot viselő sámán táncol. Aztán ahogy megindulnak fel a lépcsőn a nagyterembe, a konfettieső is megindul felülről. A nagyteremben tánc kezdődik, ételt kínálgatnak. Maradnánk, de hosszú út áll még előttünk Dergéig.

Az özönvíz és a majom

Hol is kezdjem ezt a szerteágazó történetet? Annyi apró figura nyüzsög a kezemben, amelyek más- és máshonnét bújtak elő, de aztán elvegyültek egymással, s közben a puszta megértésükhöz is annyi mindent kell elmondanom, hogy már nem is tudom, melyikükkel kezdjem, hogy a történet a legérthetőbb és a legütősebb legyen.

Kezdjük azzal, ami a legmegfoghatóbb, a lijiangi királyi palotával. Erről is van bőven mit magyaráznom.

Lijiang gyönyörű kis város, „Kína Velencéje” – legalábbis az egyik, mert a másik a keleti-parti Suzhou – a Himalája lábánál, az egykori naxi királyság fővárosa. A naxik (az angolul valamelyest beszélő naxi bennszülöttek ezen a ponton apró karlendítéssel és egyidejű fejcsóválással jelzik, hogy az X matters) nyelvileg a tibeti-burmai nyelvcsaládhoz tartoznak, etnikailag pedig ahhoz a qiang áramlathoz, amely valamikor a Tang-korban (618-907) érkezett messze északnyugat felől ide a Himalája alatti „törzsi folyosóra”, mint azt az előző posztban megírtam. Önálló királyságuk a mongol hódítással vált Kína részévé, de ez után is hosszan splendid isolationben éltek. Az alább idézendő Peter Goullart szerint még az 1940-es években sem élt közöttük han kínai, és nagyon kevesen tudtak közülük kínaiul. Törzsfőnöküket a Ming-dinasztia emelte tusi rangra, azaz a császár által kinevezett királyságra, de ezt a rangot aztán erodálta, hogy 1723-ban a Qing-dinasztia közvetlen irányítás alá vonta a területet, illetve az 1912-es köztársaság be is tagolta Lijiangot és vidékét a kínai közigazgatásba.

A Ming-korban épült királyi palota azért mindmáig jelentőségteljesen áll a város közepén emelkedő dombon, tornya az óváros bármely pontjáról jól látható.

A kivilágított királyi palota a dombtetőn, szállodánk teraszáról nézve

Itt kell szabadon engednem egyik színes figurámat, aki önmaga is megtöltene egy egész fejezetet. Peter Goullart, né Пётр Гуляр, az orosz születésű és amerikai-kínai neveltetésű kalandor pompás és élvezetes karriert futott be a két világháború közötti Kínában, bejárta Kelet-Tibetet, kilenc évet töltött el Lijiangban a nemzeti kormány helyi gazdaságfejlesztési ügynökeként, megtanult egy sereg helyi nyelvet, interakciózott ezer helyi figurával, s minderről színes és humoros emlékiratokat tett közzé, miután a kommunista kormány kiebrudalta őt Kínából. A Forgotten kingdom. Nine years in Yunnan, 1939-48 (1955) c. könyve minden egyes fejezete egy napi felkészülést spórol meg az idegenvezető számára a tea és ló útján. Ebben azt írja a palotáról:

„A Rézművesek terétől nem messze elegáns utca vezetett fel a Mu királyok palotájához. Az utca elején álló diadalív jelezte az arisztokrata negyed kezdetét. A palota maga kínai stílusban épült szövevényes együttes volt, s ekkoriban már iskolának használták. Mellette házak sora állt, amelyekben a volt király, családja és más rokonai éltek. A királyi épületegyüttes előtt gazdagon faragott nagy kőív állt, rajta két kínai írásjeggyel: „Hűséges és igazságos”, amelyet az egyik Ming császár adományozott a királynak a 17. században. A királyi vagy törzsfőnöki cím, amelyet az emberek még mindig használtak a Mu családról beszélve, valójában tiszteletbeli volt csak. A mandzsu dinasztia idején a király feudális státuszát eltörölték, és Lijiang fu kormányzóság lett. Egy darabig még a Mu királyok kormányoztak mint örökletes fu tisztviselők, de aztán ezt a hivatalt is elvették tőlük, és kínai hivatalnokoknak adták át. A Muk a dicsőséges Tang dinasztia korára vezették vissza eredetüket, s számos kiváló és igazságos uralkodót mutathattak fel néhány hitvánnyal együtt. A mandzsu dinasztia vége felé a Muk királyi családja már megindult a hanyatlás útján. Magukévá tették az ópiumszívás szokását és a kínai udvar néhány más elegáns bűnét, s bukásuk gyors volt. Kiterjedt birtokaik jövedelmétől megfosztva a királyi család tagjai arra kényszerültek, hogy kielégíthetetlen ópiuméhségük csillapítására eladogassák fehalmozott műkincseiket és őseik más értékes mementóit. Egyes hercegek állítólag bútoraikat és feleségük esküvői ruháját is áruba bocsátották. E jeles család minden tekintélye és hírneve úgy eltűnt, mintha a szél fújta volna el..”

A leírásban említett utca, díszkapu és az arisztokrata negyed is mind megvannak, s csak kicsit csodálkoznék, ha valamelyik bolt mélyén az eladó is odasuttogná, hogy ő a királyi család egy mindent túlélő tagja. Áll a királyi palota is, ámde berendezését a kulturális forradalom alatt elpusztították a vörösgárdisták, akik jobb híján a döglött oroszlánba belerúgva igyekeztek bizonyítani az Eszméhez való hűségüket. Miután az 1980-as évekre kiderült, hogy az Eszmét Mao Elnök tudtán kívül meghamisították, s a négyek bandája személyében ennek felelőseit is megtalálták, az ország megkönnyebbülten lélegzett fel és látott hozzá az elpusztított kulturális örökség legalább részbeni helyreállításához.

A palota fa lépcsőházát pótolták, ám a földszinti nagyterem faláról a valószínűleg Qing-kori freskók minden nyoma eltűnt. A helyreállítás vezetői úgy határoztak hát, hogy a 2000-es évekre megváltozott ideológiai légkörben a helyi őslakosság folklórját viszik fel a falakra. Korábban a nemzetiségek egyfajta homokszemnek számítottak a kommunista Kína olajozott gépezetében, de ekkorra már megtalálták helyüket a fejlett kínai kapitalizmus munkamegosztásában. Ők lettek azok az egzotikus elem, akik miatt a keleti parti tehetős kínai turisták – menedzserek, vállalkozók, pártkáderek, az új rend oszlopai – felkeresik a turizmusra kijelölt nyugati és délnyugati területeket, s miközben itt pihenve megújítják termelőerejüket, egyszersmind bőséges pénzköltéssel járulnak hozzá a vidék fejlesztéséhez, és erősítik Kína régióinak kohézióját. A nemzetiségek ebben a felfogásban stilizált vidám gyermekekként táncolnak vagy dolgoznak a Vörös Kína napja alatt; saját ügyeik felnőttként való intézése nem rájuk tartozik.

Ezt a megközelítést látjuk a Mu királyi palota földszintjének falain is, ahol a naxi mitológia vízözön-történetét festették meg nyolc képen olyan stílusban, amely a szocialista realizmusnak ezt a naiv etnikus változatát ötvözi a naxi dongba rajzok alakjaival.

Újabb ismeretlen az egyenletben: mik azok a dongba rajzok? A naxik valamikor a Kr.u. első századokban saját piktogram-írást fejlesztettek ki, elsősorban a recitálandó rituális szövegek lejegyzésére, amelyen mókás kicsi állatok és pálcikaemberek sürögnek, mint valami tesz-vesz városban. Itt egy példa ebből az írásból, pont az a „Dongba Genezis”, amely az emberiség történetének a vízözöntől az újjáalapításig tartó történetét meséli el, s amelynek alapján a királyi palota új képei is készültek:

A képek a kézirat 2023-as leideni publikációjából származnak, amely átírásukat és fordításukat is közli. Így néz ki például a legelső képcsoport, a címlap fordítása:

A „Dongba Genezis” alapján a nyolc kép története a következő:

Kezdetben az ég és föld egyek voltak. Egy isteni madárpár egy fészekalja tojást rakott, amelyből kilenc erős fivér és kilenc bölcs nővér kelt ki. Együttesen szétválasztották az eget és a földet, házat építettek, fehér szarvasokkal szántottak és tigriseken lovagoltak.

Minthogy az emberek ész nélkül pusztították a hegyeket, erdőket és vizeket, az istenek vízözönt bocsátottak a földre. Csak egy kivételesen tiszta szívű férfi, Coqssei-leel’ee éli túl a vízözönt jakbőrbe varrva. Az özönvíz elmúltával párt keres magának, s egy gyönyörű erdei szellem csábítja el, akivel állatokat nemz, míg végül a szellem elhagyja őt.

Coqssei-leel’ee elindul új párt keresni, s találkozik Cheilheeq-bbvbeeq istennővel, aki szintén párt keresni szállt alá a földre. Első pillantásra egymásba szeretnek, s az istennő darui felrepítik őket az égbe.

Zzee’laq-epv mennyei atya nem akarja a lányát emberhez adni, és egy sor lehetetlen próbatétel elé állítja a férfit, amelyet az az istennő tanácsaira hallgatva old meg. Itt kilencvenkilenc hegy erdejeit kell kiirtania, a hegyeket újra beültetnie, s az új fák termését a mennyei atya elé szállítania, mégpedig mindezt egyetlen nap alatt.

Ezután hegyi kecskét kell vadásznia a veszélyes sziklákon, halat fogni a veszélyes tóból, végül három csepp tigristejet vinnie a mennyei atyának, akinek ezek után nincs más választása, mint hogy az emberhez adja a lányát.

Coqssei-leel’ee és Cheilheeq-bbvbeeq a mennyei atyától kapott bőséges hozománnyal visszatérnek a földre.

A férfi és az istennő berendezkednek a földön, de elfelejtenek áldozatot bemutatni a mennyei atyának és tisztító szertartást végezni, ezért különféle bajok érik őket: a kézirat szerint az, hogy nem születik gyermekük, egyes szóbeli változatok szerint pedig az, hogy születik három fiuk, de mind a három néma marad. Végül rájönnek, mi az oka, és elvégzik a tisztító szertartást. A kéziratnak ez a szertartás a tulajdonképpeni tárgya, az egész történet csupán bevezetés volt hozzá.

A tisztító szertartás után a három fiú megszólal, mégpedig három különböző nyelven: tibetiül, naxiul és baiul, amelyek valóban rokon nyelvek, de ami fontosabb, három egymás mellett élő, közös qiang nomád eredetű nép nyelvei.

Minthogy a kézirat a tisztító szertartás szövegével ér véget, ezért az utolsó kép már modern hozzátoldás, amely a népek barátságát van hivatva kifejezni. Csodálkozom is, hogy a kínai han nemzetiség képviselőjét nem ábrázolták a képen. Lehet, hogy ő maga a mennyei atya.

A történetnek nemcsak a naxik, hanem a környező népek között is számos változata él. A Lugu-tó körül matriarchális társadalomban élő mosuo nép például egy olyan változatát meséli a kitűnő 泸沽湖畔的摩梭人 (A Lugu tó menti mosuók, 2012) antropológiai leírás szerint – amelyből egy későbbi posztban majd még idézek –, amelyikben az istennő gonosz nővére megirigyli húga szerencséjét. Vörös szarvasünő képében maga után csábítja a vadászó férfit az erdőbe, majd távol az erdő mélyén nő alakjában jelenik meg előtte, s friss vízzel kínálja. A férfi iszik a vízből, amelytől húsz hosszú éven át tartó álomba merül.

Odahaza az istennő hiába várja férjét, végül a majmot kéri meg, hogy keresse meg őt. A majom úgy tesz, mintha égen-földön keresné, majd az istennőhöz visszatérve azt mondja, sehol nem találja, lehet, hogy visszament az égbe. Ő viszont, mármint a majom, itt van a földön, s feleségül venné az istennőt. Ez utóbbi hozzá is megy. Amikor aztán a férfi húsz éves álmából felébredve hazatér, s látja, mi történt, a majmot agyoncsapja, de feleségének a majomtól született gyerekeit az iránta való szeretetből megkíméli. Így jön létre a vízözön utáni emberiség, nem a valódi embertől, hanem félig egy istentől, félig a majomtól.

Zseniális befejezése a történetnek, amely a romantikát megelőlegző módon ad magyarázatot az emberben egyszerre lakó állatira és istenire. Ahogy Okudzsava énekli:

Красивые и мудрые как боги и грустные, как жители земли

Szépek és bölcsek, mint az istenek és szomorúak, mint a föld lakói.

Bulat Okudzsava: Песня о московском муравье (Dal a moszkvai hangyáról, 1959)

Mosuo földön járva, s a Lugu-tó partján az egykori matriarchális nagy házban kialakított daluoshuoi Mosuo Múzeumba látogatva döbbenettel látom, hogy a ház nagytermében, ahol az ősök bálványait szokták felállítani, egy kis oszlopon egy majom szobra áll. Idáig jutott volna ez a nép, hogy Darwint megelőzve elismerte a majomtól való leszármazást, és tisztelettel adózott férfiági ősének?

A szobor mellé kitett kínai nyelvű ismertető azonban másról beszél. Eszerint az özönvizet túlélő ember nem a földön találkozott istennő párjával, hanem az égben, ahová a bölcs öreg majom kalauzolta fel őt. Ezért tisztelik a mosuók a majmot a Dongba Genezis itteni változata szerint, amely nyilvánvalóan más, mint az antropológusoké.

A Himalája tornyai (Utazás Khamban 5.)

Utazás Khamban • Dzsashidelej! • Temető az égben • Kangding, Tibet kapuja • A kangdingi szerelmes dal • Tagong kolostora • Drakgo Buddhái • A Himalája tornyai • Nomád esküvő Tibetben

A síksági népek, akik fölé elérhetetlen magasságban borul az égbolt, kupolákat emelnek annak mintájára: jurtát, mecsetet, dómot. Tornyokat a hegyi emberek építenek, mintha már csak az a húsz méter hiányozna a maguk ezer vagy kétezer méteres alépítményéhez, hogy elérjék a karnyújtásnyira lévő eget. Assisi és San Gimignano, az albániai Theth-völgy, a marokkói kasbahok, Szvaneti, Tusheti és Ingusföld tornyai után újabb bizonyítékát adják ennek a kelet-tibeti Kham tornyai.

Ezek a tornyok végig állnak a han nyelvterület és a mai tibeti határ közötti úgynevezett „törzsi folyosón,” Kham és Amdo tartomány hegyeiben, amelyeket a tibeti nomádok mellett számos olyan kis néptöredék lakik, akik valamikor a Kr.e. első évezredtől kezdve szivárogtak le északról és északnyugatról, a mai Mongólia felől, de még a mongolok előtti ottani népességből. A régi kínai krónikák ezeket a népeket egységesen qiangnak nevezték, és a 羌 írásjellel jelölték, amely a legelső kínai szótár, a Shuowen Jiezi szerint a juh 羊 és az ember 人 írásjegyéből áll össze, egyszóval pásztornépre utal. De ezek a népek nagyon sokfélék voltak. Az apajogú pásztortársadalmak mellett voltak és maradtak fenn matriarchális földművelő csoportjaik is. A kínaiak a tibetiek őseit is a qiangok közé sorolták, s nagy részük valóban ezzel a hullámmal vagy inkább lassú áradással érkezhetett mai területére. De ennek az áradásnak a lerakódásai a mai Nyugat-Szecsuánban és Nyugat-Yunnanban élő yi, qiang, naxi, moxuo, bai és más kis etnikumok is.

Ilyen kis etnikai és nyelvi csoportok lakják a kelet-khami Dadu folyó völgyét is, ahol a legtöbb ilyen torony áll. Az itteni őslakosokat a kínai állam az egyszerűség kedvéért a tibetiekhez sorolta az 1956-ban hivatalosan megállapított 56 kínai nemzetiség közül, s ők maguk is elfogadták ezt a besorolást. Valójában azonban szinte minden falu más nyelvet beszél, annyira, hogy – mint ezt az itteniek mesélik – ha valaki a folyó túlpartjáról házasodik, otthon kínaiul fognak beszélni, mert másként nem értik egymást. De minek is házasodna onnan, hiszen a folyó nyugati partján matriarchális falvak élnek, ahol – mondják borzongva – a ház, a föld és a vezetéknév is anyai vonalon öröklődik.

A Dadu folyó völgye

Az itt beszélt nyelveket angolul Qiangic néven szokás összefoglalni: ez a nagyobb gyarong nyelvi csoporthoz tartozik, amely a népes tibeto-burmai nyelvcsalád tagja. Beszélőik azonban genetikailag összetettek. Egy friss kínai tanulmány kimutatta, hogy a Dadu völgyének lakói egyfelől délről érkező földművesekből, másfelől északról érkező nomádokból olvadtak össze.

Talán nem véletlen, hogy épp egy ilyen bonyolult etnikai-nyelvi-társadalmi mozaik-világban építenek ennyi tornyot, védelmül a másik várható támadásával szemben.

A tornyokra, amelyek százszámra állnak a Dadu folyó völgyében – s valószínűleg még sokkal többen voltak, mielőtt a gyakori földrengések megtizedelték volna őket – a kínai építészettörténet egészen a 2000-es évekig nem sok figyelmet fordított. Marginális vidéken épültek, marginális népcsoportok történelmébe és építészeti kultúrájába illeszkednek, nem volt hol elhelyezni őket a mainstream fonalán. Frederique Darragon figyelt fel rájuk 1998-ban, s hét évet töltött kutatásukkal és dokumentálásukkal, olyan mélységig, hogy fa szerkezeteikből vett mintákon szénizotópvizsgálatot végeztetett koruk meghatározására. 喜马拉骓的神秘古碉 – Secret towers of the Himalayas (2005) címmel két nyelven megjelent könyve az első és mindmáig legnagyobb monográfia ezekről a különös, titokzatos és archaikus építményekről. Ebben kimutatta, hogy a tornyok túlnyomórészt 1000 és 1500 között épültek, egy olyan időszakban, amikor az északi nomádok nagy intenzitással nyomultak dél felé. Noha eredetileg mind magányosan álltak, s a ma hozzájuk tapadó lakóépületek sok száz évvel későbbiek, mindazonáltal ezek a lakóépületek és a falvak többi házának ácsmunkái is ugyanolyan megoldásokat követnek, mint a tornyok belső famunkái, ami azt jelenti, hogy ugyanaz a népesség építette őket, aki ma is ott lakik körülöttük. És Darragon külön kiemeli egy sajátos és gyakori típusukat: a nyolcszögű csillag alaprajzú tornyokat, amelyekhez fogható más vidéken nincs. Csak találgatni lehet, hogy ez egy eltűnt építészeti kultúra védjegye-e, vagy a földrengéses vidéken akartak ilyen módon nagyobb stabilitást biztosítani a tornyoknak.

A tornyokat az irodalom Danba városhoz kapcsolja, danbai tornyoknak nevezik őket. Ez azonban félrevezető. Danba város a tornyok építésekor nem létezett. Ez a modern város az elmúlt évszázadban jött létre a Dadu és négy mellékfolyója összefolyásánál lent a völgyben. A tornyok azonban mind a hegyoldalakon állnak, kicsi falvakban, mint Zhonglu vagy Suopo, a két „legtornyosabb” helység. Danba az a járási központ, amelyre keresni lehet, ha az ember szállást akar foglalni ezekben a falvakban, netán egy tornyos házban, mert ezeknek egy részét az utóbbi évtized belföldi turisztikai boomja során átalakították nagyon kényelmes, de még mindig rusztikus és gyönyörű családi szállássá.

Zhonglu (északabbra) és Suopo (délebbre) torony-körzete a Dadu kanyonjában. Lent: Családi szállásunk Zhongluban

A falvakat nagy fehér udvarházak alkotják, amelyek magányosan, tanyaszerűen állnak széles kukoricaföldektől körülvéve. Különös mikroklíma ez, amelyen 2600 méter magasságban megterem, mégpedig bőven, a kukorica. A völgyben ritkán havazik, és soha nincs fagy. A kukoricaföldeket műanyag fóliával takarják le, amelyből a kukoricatövek egy szabályos négyzetrács lyukain át nőnek ki: így megspórolják a kapálást és nedvesen tartják a földet.

A házak is a kukoricatermeléshez igazodnak. Erőteljes, széles, háromemeletes lakótornyukhoz kétemeletes ház kapcsolódik, amelynek lapos teteje alapvetően a kukorica szárítására szolgál. A lakótorony legfelső emeletéhez fából készült kiugró, tornácos erkély járul, illetve valahol elrejtve egy ugyancsak kiugró apró zárt fa illemhely, amelyből a széklet a torony aljában kőfallal körülvett emésztőgödörbe hullik. Innen viszik ki az értékes trágyát a földekre.

A házak kapuján vagy kerítésfalán a nomád qiang eredetű falvak szokása szerint jak- vagy marhakoponyák riasztják el impozáns szarvaikkal a beszüremleni kívánó gonosz szellemeket. Egyik-másik falba beillesztve nagy, megkopott régi tibeti nyelvű felirat is olvasható.

A kapukra ragasztva vallásos fametszetek, részben buddhista motívumokkal, részben a buddhizmus előtti helyi kultuszok védő szellemeivel. És a kapukon kis fülkékben, mintegy a legfőbb jó materializálódásaként, tibeti szútrák alatt egy-egy cső kukorica.

A táj egyébként is tele van hintve szent jelek sokaságával, kezdve az emberfej nagyságú hegyes fehér kövekkel, amelyeket primitív sztúpáknak tekinthetnénk, de a helyi hagyomány a vidék ősi vallásához kapcsolja őket, s olyan háborúról beszél, amelyet a hódítók egy álom sugallatára fehérre festett fegyverekkel nyertek meg. Ilyen kövek állnak a házak tornyainak sarkain, de egymagukban is az utak mentén.

De állnak fehérre festett igazi sztúpák is mindenmerre, akár magányosan, akár többen egy sorban, mint a zhonglui domboldalon, a Zibalon-hegy alatt. A Zibalon a Dadu-völgy körüli négy szent hegy egyike. Mint istenség arra vigyáz, hogy az emberek ne használjanak fel többet a természetből – fát, vizet, földet, követ –, mint amire ténylegesen szükségük van. A sztúpa-sor fontos helyi zarándokhelynek számít, a sztúpák közé tibeti szútrákkal faragott kőtáblákat dugdosnak, színes műselyemre nyomtatott szentképeket, almákat és más adományokat helyeznek. A sztúpák mellett egészen kicsi buddhista szentély is áll, épp csak akkora, hogy belsejében meg lehessen forgatni a nagy imakereket, és kis gyertyakemencéjében gyertyát gyújtani. Előtte kis kőkertben látni az ősi szellemiség és a modern népi esztétika egy meghökkentő szerelemgyermekét, olyan nagy műanyag virágokat, amelyek egyszersmind éjjel-nappal buddhista szútrákat zümmögő, napelemmel működő hangszórók.

Az idegenforgalom előmozdításán fáradozó danbai önkormányzat itt is megtalálta a niche-t, s egy „Legjobb fotópont” feliratú táblával hirdetik azt a pontot, ahonnét a legjobb kilátás nyílik a völgyre.

Másutt egy egész színes sátor áll néptelenül a mező közepén, s belülről hallatszik a folyamatos felvétel, hol buddhista szútrák, hol inkább talán tibeti népdalok.

A természet energiáit másként is igénybe veszik a fenntartható örökimádás céljára. A hegyoldalon lefutó kis patakok nagyon praktikus módon imakerekeket, vagyis hát így már imamalmokat hajtanak.

A tanyák között itt-ott kicsi buddhista kolostorok is állnak, amelyeket messziről csak arany tetejükről lehet megkülönböztetni. Az egyik legnépszerűbb a Murdo-kolostor, amely ugyan buddhista, négy szerzetessel, de egyszersmind a helyi istenségnek tekintett Murdo-hegy (4820 m) kultuszát is szolgálja. Tetején friss aranyozás ragyog: 2002-ben restaurálták. Egyes szobrok fölött akkori tábla függ, hogy 1800, 1850 vagy még több évesek (egyik fölött egyenesen 18000, de ez elírás lehet). A templom előtt most épp nagy sitthegy áll: lebontották a kolostor egyik szárnyát, hogy buszbeállót építsenek a helyén zarándokok és turisták számára. A négy szerzetes a kimenekített tárgyakról mosogatja a bontás porát.

Elindulunk a folyótól fel a hegyoldalon Suopóba a kanyargós úton. A szemközti hegyoldalt tornyok sokasága koronázza. Az egyik ház támfalának oldalán, mintha tudnák, hogy nem jutunk el oda, a tibeti hegyek számunkra lehozott sziklarajzai.

Suopo régi faluközpontjába, Moluóba igyekszünk, a leggazdagabb torony- és régi ház-együtteshez.

Az együttest egy nagy öreg ház alkotja vaskos saroktoronnyal, tornácos udvarral, s egy négyzet és egy nyolcszög alaprajzú ezeréves toronnyal. Mellette hasonló korú tornyok és más régi házak állnak. A kapun krétával írt telefonszám, ezen fel lehet hívni a tulajdonost, aki a szomszéd házban lakik.

A berendezés olyan, mintha utolsó öreg tulajdonosa csak nemrég hagyta volna el, aminthogy így is van. A berendezés minimális, de autentikus, nem rendezték át lakásmúzeummá. A földszinten a szoba közepén nyitott teatűzhely. A nagyszoba falain színes buddhista freskók. Az emeleten kis kápolna Buddha-oltárral.

A háztól nem messze különös modern sztélé áll kínai és tibeti felirattal: 东女人家 – A keleti nő háza.

A sztélé nyilvánvalóan egy családi panziót hirdet, de nem hagy nyugodni a felirat. Ki lehet az a keleti nő? Rákeresek a kínai neten, s hamarosan egy pompás történet bontakozik ki, amelyet az itt született, de az USA-ban antropológiát végzett Jinba Tenzin írt meg részletesen In the land of the eastern queendom. The politics of gender and ethnicity on the Sino-Tibetan border (2014) c. PhD-dolgozatában.

A Tang-kori (618-907) kínai krónikák említést tesznek „a keleti női királyságról” valahol Kelet-Tibetben, amely fölött asszonyok uralkodnak. A homályos utalások alapján ez a királyság több helyen is lehetett, de az egyik lehetőség éppen a danbai tornyok vidéke. A helyi turisztikai hivatal a 2000-es évek elején fedezte fel az idézetet és a benne rejlő marketing-lehetőséget, s a Keleti Királynő egykori székhelyét Suopóba lokalizálták, még palotája maradványait is megtalálni vélték. A helyi lakosság is kapva kapott az ötleten. Nemcsak turistacsalogató volta miatt, hanem azért is, mert egy ilyen identitás, egy egykori misztikus női királyság leszármazottainak lenni nagyban emelné a vidék presztízsét. Amióta ugyanis Kína a tibeti nemzetiséghez csapta őket mint resztlit, azóta kétszeresen is marginalizáltak: a kínaiak tibetinek tekintik őket, de a tibetiek is kívülállóknak tartják őket, hiszen sem nyelvük, sem kultúrájuk nem tibeti. A királynő-történet végre nevet adhatna másságuknak. Suopóban a helyi tanítók és pártkáderek részvételével megalakult a Moluói Turisztikai Szövetség, amely rendszeres ülésein a hatóságokhoz intézett petíciókat fogalmaz Suopo mint a Keleti Királynőség egykori székhelyének hitelesítéséért.

Nem tudni, megkapja-e Suopo ezt a címet, s ha igen, megindul-e a turisták rohama. Szerény véleményem szerint a falunak jót tesz, hogy nem fordul feléje akkora figyelem, s autentikus emlékeit nem alakítják skanzenné. A danbai show-t ugyanis a folyó túloldalán épült Jiaju már lenyúlta. Ebben a kis faluban dübörög a turistaipar. A hegy lábához hatalmas buszparkoló épült, ahonnét elektromos kisbuszok szállítják fel a futószalagon vezetett kínai turistákat a falu melletti két kilátópontra. Onnan végigtekinthetnek a falu házain és a Dadu völgyének tornyain, majd beülhetnek egy étterembe. Szomorú tapasztalatom szerint Kínában egy-egy szép vidéken szükség van egy-egy ilyen helyszínre, amely – kellő bevétel fejében – feláldozza magát a turisták rohamának, hogy a vidék többi helyszíne békében élhessen tovább.

Mi azért elszivárgunk a kilátópontról és behatolunk a falu házai közé. Az egyik szép hagyományos ház előtt idős asszony jelzi, hogy fejenként öt yuanért – kb. fél euróért – bemehetünk megnézni. Jiajuről a túloldalon azt beszélik, hogy még megőrizte matriarchális társadalomszerkezetét. Tenzin könyve után már nem tudom, tényleg így van-e, vagy ez is csak a Keleti Királynő mítoszának turisztikai kiaknázása, de tény, hogy a háziasszony nagyon határozott matrónának néz ki. A ház valóban gyönyörű, de Suopóban és Zhongluban is van sok ilyen, minden turisztikai felhajtás nélkül. Reméljük, úgy is maradnak.