Rejtőzködő sárkányok

Sok évszázada már, hogy a sárkányok, akik a 16. században meg akarták hódítani Európát, végül megsemmisítő vereséget szenvedtek. Amelyikük a harcban esett el, annak bőrét kitömve máig különféle templomokban, múzeumokban és kapuátjárókban, vagy kőbe öntve a tereken mutogatják. Amelyiknek pedig sikerült élve elmenekülnie, az valamelyik szigeten húzta meg magát. Amilyen a mi kertünk.







Vagy amilyen a chilei Pucón vulkáni tava, amelynek sárkánypopulációját Julia tárta fel idén nyáron, február elején.





Vagy amilyen Mallorca szigete, ahol, mint tudjuk, még a 18. század végén is aktív sárkányinvázió folyt. Itt az öregebb, teherbíróbb példányoknak a nagy építkezéseken sikerült stabil állást találniuk.







A később jövők a 19. század végi szecessziós épületeken kaptak helyet. A mallorcai szecessziós –  spanyol kifejezéssel modernista – építészet egyik leggyakoribb motívuma a sárkány, így hát ez az iparág sok bevándorlót felvett.






Utóbbiak aztán beszálltak az egész várost behálózó elektrobizniszbe…


…és turistaiparba is.


Több impozás példány is került még elém, de ezek fotói most egy javítás alatt álló winchesteren pihennek. Amint visszakapom, ők is felkerülnek ide.

Mallorca a zoológusok szerint egészen rendkívül kedvező életteret kínál a hüllők számára. „A kihalt mallorcai törpekecske a hidegvérű krokodilok életformáját folytatta”, írja a Discovery News. És valóban: az ötmillió éve a szigeten kialakult Myotragus balearicus csontjainak szakaszos fejlődése és lelassult metabolizmusa a szakemberek szerint leginkább a krokodiléra hasonlított. Érthető, hogy a sárkányok ilyen jól megtalálták a helyüket a szigeten.

Myotragus balearicus csontváza a palmai múzeumból, és rekonstrukciója a barcelonai CosmoCaixából. A Mallorca Daily Photo Blogról.

Petrográdi mesék

Mi mással kezdhetnénk egy ilyen sorozatot, mint Oroszország kapujával, az egykori fővárossal, az orosz irodalomban Kelet és Nyugat határát jelentő Pétervárral? És ki mással, ha nem az utóbbi években a város krónikásává és szinte jó szellemévé vált Alekszandr Petroszjan fotóival?


A Lvovból származó, Péterváron élő Alekszandr Petroszjan fotóit évek óta nézem. Először fekete-fehér szociofotóit ismertem meg, amelyeken nagy figyelemmel és együttérzéssel adott hírt a rendszerváltás veszteseiről, majd később 2000 körül készült első városfotóit, amelyeken az épületek és perspektívák váratlan, abszurd és sokatmondó egymásba metszéseivel kísérletezett. Jó látni, hogy ez a kétféle érzékenység milyen szépen összeért.


Ezeken a képeken titokzatos történetek sokasága bomlik ki előttünk, amelyek nap mint nap a szemünk előtt zajlanak a városban. De csak a megfelelő szögből nézve láthatóak.



A képek forrása Alekszandr Petroszjan saját oldala. Érdemes mindegyiket felnagyítani: akkor élnek igazán.

Ismerd meg a Szovjetuniót

Így neveztek gyerekkoromban egy könyvsorozatot, amely ott állt minden könyvtár polcán, és egy vetélkedőt – hivatalos nevén Кто знает больше о Советском Союзе – Ki tud többet a Szovjetunióról? – amelyen a világ egyhatodán elterülő ország földrajzának és kultúrájának, s az ipar, tudomány és űrkutatás területén elért vívmányainak ismeretéről kellett számot adniuk az úttörőknek.

Valójában a Szovjetuniót megismerni sosem volt könnyű. Amikor még lett volna rá idő, és a repülőjegy is csak pár száz forint volt, a nagy országon belül utazgatni volt jóformán lehetetlen a külföldi számára, már ha nem épp ott volt ösztöndíjas. Amióta pedig a korlátozások megszűntek, azóta idő és pénz nincs rá, hogy az ember minden helyre eljusson, amelyet jó lenne látni a földnek ezen a hatalmas darabján.

Szerencsére segítségünkre vannak az egykori ország mai fotósai, profik és amatőrök, akik szívesen és gyakran publikálják rendkívül szép és érzékeny sorozataikat különféle orosz szájtokon, blogokon és fórumokon. A Wang folyónak ezen a most induló mellékszálán az ő képeiken keresztül szeretnénk időnként bemutatni egy-egy darabot ebből a világból.


Ez a bevezető eredetileg itt ért véget. Azóta azonban eredeti koncepciónk jócskán kitágult. Egyfelől szerettünk volna az orosz bejegyzések számára külön gyűjtőposztot nyitni, mondjuk „Oroszországban hinni kell” címmel, de idővel rájöttünk, mennyi átfedés lenne a két gyűjtemény között: az orosz fotósok minden sorozatát oda is be kellene tagolni, s az ottaniak jó részét is fel kellene vinni az alábbi térképre. Így aztán összevontuk a kettőt. Mindazt, ami az orosz témájú bejegyzésekből térképre vihető, fel is vittünk rá – mindenütt a fotóriportok alatt, azoktól vonallal elválasztva –, amelyek pedig nem helyhez köthetőek, azok az alatta lévő listán szerepelnek.

Másfelől az orosz fotósok nemcsak otthon fotóznak, hanem külföldre is magukkal viszik sajátos látásmódjukat, s nagyon sajnáltunk volna lemondani az így készült sorozatokról. Ezért elkezdtük publikálni az orosz fotósok által a világ más – többnyire ritkán látott – helyein készült képeket is, amelyeket ugyancsak térképre kötünk. Egyelőre csak egy Eurázsia-térképre, de ha majd a másik féltekére is sor kerül, azt is beillesztjük, ugyancsak az 1967-es angol nyelvű szovjet világatlaszból.

A térkép itt nagyobb méretben. A jelenlegi közigazgatási beosztást lásd itt.

Először az orosz Az első oroszkönyv Háromszögletű katonalevelek Frontképeslapok A cár Párizsban

Az orosz tájkép, 2011 Modern szovjet csendéletek Egy ikonfestő egy napja Jevgenyij Haldej, a szovjet Capa

(a táblázat összeállítása folyamatban…)

Ázsia földrajzi térképe az 1967-es angol nyelvű szovjet világatlaszból. A térkép itt nagyobb méretben (12 MB), itt pedig politikai párja (10 MB).