Háromkezű Istenanya

Ezt az ikont nemrég vettem az odesszai ócskapiacon. A népszerű Hodigitria (Útmutató) típust követi, amelyen Mária egyik kezével tartja Jézust, másik kezével rámutat, mint az üdvösség forrására. A Hodigitria mintaadó ikonját Konstantinápolyban őrizték a város 1453-as bevételéig mint a város legtiszteltebb ikonját és védelmezőjét, s a Mária-ikonok egyik leggyakoribb típusává vált.

Ezen az ikonon az avatatlan szem is felfigyel két szokatlan dologra. Az egyik, hogy csak az arcok, a kezek, és Krisztus egyik lábfeje van megfestve, mintha öltöztetős figura lenne, amelynek megfestetlen felületére úgyis ruha kerül. És pontosan erről van szó. Az ikonokat a késő középkortól kezdték „öltöztetni”, domborított ezüst, aranyozott ezüst vagy réz ikonborítót helyezni rájuk, amely csak az ábrázolás központi tárgyát hagyta szabadon, arra a bibliai helyre hivatkozva, ahol az Úr megparancsolja Mózesnek a frigyláda elkészítését: „Ezt aztán vond be színarannyal belülről, kívülről, és helyezz rá köröskörül aranyszegélyt.” (Kiv 25,11). A borítás célja egyfelől az ikon méltóságának emelése volt, másfelől, ahogy korábban írtam már, „távolítása”, nem-evilágiságának hangsúlyozása. A borítót oroszul оклад-nak, görögül ἐπένδυση-nek, azaz takarónak nevezik, de ha az arcok, kezek és lábak kivételével mindent takar, akkor már риза-nak vagy ἔνδυμα-nak, azaz ruhának. Az ilyen 18-19. századi, többnyire szakmányban gyártott kis ikonokat, amelyeken a rizával takarásra szánt felületeket már eleve nem is festették meg, подокладница-nak, oklad-alá-való-nak nevezték. Az ikonon látszanak is a borítás egykori szögei: magát a borítást valószínűleg réz- vagy ezüsttartalma miatt feszítették le róla egy olyan korban, amikor azt értékesebbnek tartották az ikonnál.

A másik szokatlan dolog, hogy hány kezet látunk a képen? Az ikont tartó enyémmel együtt hatot, de azt leszámítva is ötöt, ami két szereplőre felül van kalkulálva. Mária két jobb kézzel tartja Krisztust, s az egyetlen ballal mutat rá.

Lehetne ezt azzal magyarázni, hogy a megrendelő maga döntötte el, melyik jobb kezet látja szívesebben, s a riza készítője azt hagyta szabadon, de ez a szubjektív hozzáállás idegen lett volna az ikonhasználattól. A valóság az, hogy ennek a képnek a modelljén eredetileg is három keze volt Máriának. Ez a Háromkezű Istenanya ikon, Икона Божией Матери «Троеручицы», Παναγία Τριχερούσα, avagy Bogorodica Trojeručica.

Két Trojerucsica-ikon Oroszországból, 19. sz.

Az ikontípusnak különös és kanyargós története van. Eredete Damaszkuszi Szent Jánosra (675 k. – 749) megy vissza, aki a bizánci képrombolás idején az ikonok nagy védelmezője volt. A képromboló III. Leó császár ezért megrágalmazta a damaszkuszi kalifánál, akinek szolgálatában János állt (az ő nagyapja adta át ugyanis Damaszkusz kormányzójaként a várost az araboknak, s ezért egy ideig a keresztény adminisztráció a helyén maradt): hamisított leveleket küldött neki, amelyek szerint János arra biztatta a császárt, hogy támadja meg az arabokat. A kalifa hitelt adott a leveleknek, s börtönbe vetette Jánost, ahol mellékbüntetésként levágatta áruló kezét, amellyel a leveleket írta. János egész éjjel imádkozott az Istenanya képe előtt, majd elaludt, s mire felébredt, Mária csodás módon visszaállította a helyére a kezét. János ennek úgy megörült, hogy himnuszt írt az Istenanya tiszteletére Benned örvendezik az egész teremtés kezdettel, s kezének ezüst másolatát mint ex votót, fogadalmi ajándékot az ikonra illesztette. Az alábbi 19. századi orosz ikonon (a Jackson’s árverési oldaláról) egyszerre látjuk János imáját és a képre már odahelyezett ex votót.


A himnusznak – amelyet mindmáig énekelnek Nagy Szent Bazil liturgiájában és a reggeli istentiszteleten – „saját ikonja” van. Ennek közepén Mária trónol („a te méhedet az Ő trónusává tette”), fölötte templom, körülötte virágzó kert van („ó, megszentelt templom, a lélek paradicsoma”), mellette körben „az angyalok serege”, alatta pedig „az egész emberi nem”. Mária előtt pedig maga Damaszkuszi Szent János hajol meg, írástekercsen mutatva a himnusz szövegét.

Novgorod, 16. sz. A kozseviki Szent Péter és Pál templomból. Novgorod, Múzeum

A himnusz eredeti görög változata Nektaria Karantzi előadásában:


Ἐπὶ σοὶ χαίρει, Κεχαριτωμένη, πᾶσα ἡ κτίσις • Benned örvendezik, ó kegyelemmel teljes, az egész teremtés

Ἐπὶ σοὶ χαίρει, Κεχαριτωμένη, πᾶσα ἡ κτίσις· Ἀγγέλων τὸ σύστημα καὶ ἀνθρώπων τὸ γένος, ἡγιασμένε ναὲ καὶ παράδεισε λογικέ, παρθενικὸν καύχημα, ἐξ ἧς Θεός ἐσαρκώθη καὶ παιδίον γέγονεν, ὁ πρὸ αἰώνων ὑπάρχων Θεὸς ἡμῶν· τὴν γὰρ σὴν μήτραν θρόνον ἐποίησε, καὶ τὴν σὴν γαστέρα πλατυτέραν οὐρανῶν ἀπειργάσατο. Ἐπὶ σοὶ χαίρει, Κεχαριτωμένη, πᾶσα ἡ κτίσις δόξα σοι.

Benned örvendezik, ó kegyelemmel teljes, az egész teremtés, benned ujjong az angyalok serege és örül az egész emberi nem. Ó, megszentelt templom, a lélek paradicsoma, szüzek dicsősége, Isten általad testesült meg, a te gyermeked lett Ő, aki már az idők kezdete előtt a mi Istenünk volt. A te méhedet, valóban, az Ő trónusává tette, nagyobbá mint az egész mennyország. Benned örvendezik, ó kegyelemmel teljes, az egész teremtés, Dicsőség néked!

Oroszul, a Valaam Singing Cultural Institute férfikórusával:


О Тебе радуется, Благодатная, всякая тварь • Benned örvendezik, ó kegyelemmel teljes, az egész teremtés

О Тебе радуется, Благодатная, всякая тварь, Ангельский собор и человеческий род, Освященный Храме и Раю Словесный, Девственная похвало. Из Неяже Бог воплотися и Младенец бысть, прежде век Сый Бог наш. Ложесна бо Твоя Престол сотвори. И чрево Твое пространнее небес содела. О Тебе радуется, Благодатная, всякая тварь, Слава Тебе.

Benned örvendezik, ó kegyelemmel teljes, az egész teremtés, benned ujjong az angyalok serege és örül az egész emberi nem. Ó, megszentelt templom, a lélek paradicsoma, szüzek dicsősége, Isten általad testesült meg, a te gyermeked lett Ő, aki már az idők kezdete előtt a mi Istenünk volt. A te méhedet, valóban, az Ő trónusává tette, nagyobbá mint az egész mennyország. Benned örvendezik, ó kegyelemmel teljes, az egész teremtés, Dicsőség néked!

és arabul, Damaszkuszi Szent János anyanyelvén, énekli Gabriel Maalouf a los angelesi Szent Miklós arab keresztény székesegyházban:


إن البرايا بأسرها تفرح بك يا ممتلئة نعمة • Benned örvendezik, ó kegyelemmel teljes, az egész teremtés

De vissza az ikonhoz. Nem sokkal ez után az eset után Damaszkuszi Szent János kilépett a kalifa szolgálatából, és szerzetesnek állt a szentföldi Szent Szabbász kolostorban.

A szír szerzetes alapítójáról (483) elnevezett Szent Szabbász (Mar Saba) görög orthodox kolostor a Kidron-patak mellett, ma a nyugati parti palesztin autonóm területen áll. A keresztes hadjáratok után a beduinok által felégetett kolostort 1504-ben szerb szerzetesek vásárolták meg, s 1630-ig éltek itt az orosz cár anyagi támogatásával, aki a jeruzsálemi görög patriarchátus ellensúlyaként használta őket. A cári támogatás megszűnésével a szerbek kénytelenek voltak eladni a patriarchátusnak, amelyhez ma tartozik. Itt élt és itt van eltemetve Damaszkuszi Szent János.

A csodatévő ikont is vitte magával, rajta az ezüst ex votóval. Halála után az ikont a kolostor őrizte tovább. Amikor Szent Száva (1174-1236), Stefan Nemanja szerb király fia, az önálló szerb egyház első érseke és a studenicai kolostor későbbi apátja meglátogatta a kolostort, az ikont neki ajándékozták. Száva magával vitte azt az Athosz-hegyi Hilandar kolostorába, amelyet ő alapított újjá szerb szerzetesek számára. Az ikon itt is volt 1347-ig, amikor Dušan szerb király egy látogatása alkalmával magával vitte Szerbiába, ahol a studenicai kolostorban helyezték el.

Szerb egész alakos Trojeručica a karani Belaja cerkva ikonosztázáról, 1340-42

A török támadások fokozódásával valamikor a 15. században visszaküldték Hilandarba, a legenda szerint úgy, hogy feltették egy szamár hátára, s az magától elment az Athosz-hegyi kolostorig. Egy apátválasztás során viszály tört ki a kolostorban, s Mária magára vállalta a közösség vezetését: azóta a Háromkezű Istenanya ikonja a kolostor apátja, s csupán helyettest választanak neki.

A Háromkezű Istenanya ikonja ma Hilandarban, és oklad nélküli 1350 körüli másolata ugyanitt

Az ikonról az évszázadok során számos másolat készült, amelyekre a ráhelyezett ezüst kezet is ráfestették. Ezek egyikét vitte magával Nikon orosz pátriárka (1605-1681) hilandari útjáról, s tisztelete az orosz egyházban is elterjedt. Itt a harmadik kéz eredete sok festő számára már nem volt világos, ám az eredeti ikon tekintélye miatt nem mellőzhették: elfogadták hát, és úgy festették tovább, mintha Mária harmadik keze lenne. Ezt bizonyítja, hogy a „harmadik kéz” az én ikonomon is valódi kéznek van megfestve, pedig nyilvánvalóan oklad készült rá: az eredetihez hűségesebb lett volna csak azon ábrázolni a hozzáadott kezet.

A Háromkezű Istenanya ikonja keletkezésének történetével együtt a tallinni ukrán görögkatolikus templomban

Ezt az 1845-ös szentpétervári ikont nem riza, hanem oklad borítja, amely látni engedi az Istenanya eredeti ruháját. Jól látható, hogy a „harmadik kéz” ugyanolyan ruhaujjból nyúlik ki, noha színe sötétebb a másik kettőnél.