Fényképezőgéppel a Don-kanyarban

Valakik valahol tevével, 1943

Hogy a második világháború katonái a korábbi elképzeléssel szemben tömegesen készítettek privát fotókat, az több mint húsz éve közismert tény, elsősorban a német háborús fotókiállítások jóvoltából. Mi is írtunk már erről, végigzongorázva a recepció legfontosabb állomásait.

A múlt-kor történelmi portál névtelen szerzője néhány órája mégis újdonságként tálalja, hogy az 1915-ös születésű Marics Zoltán rajztanár fényképeket készített a Don-kanyarban. Önmagában nem is ez a baj, hanem hogy a nyúlfarknyi szöveg ezekről a fényképekről nem mond többet két anekdotánál. Az egyik, hogy rendkívül sok képet készített, s ezeket az aknát kapott teherautóról való leugrás előtt még mind zsebébe tömködte. A másik, hogy a puskájával egyszer sem lőtt, csak mindig a fényképezőgépével.

A történet eddig szép és megható. De hol a medve? Hol az a rendkívül sok kép? Miről szólnak, mit tárnak fel, amiről eddig nem volt tudomásunk? És főleg mi az a tizennégy kép, ami itt van? Fák, katonák, teherautók. A háttérben templomok és havas tájak. Amelyeket nem ismerhetünk meg. Mert a képek alatt egy betűnyi felirat sincs. Látszik, hogy Marics Zoltán tényleg lelkiismeretesen végigdokumentálta ezt a történelmi anabázist. Látszik, hogy valamiféle album is készült belőlük gondosan, térképpel, nyilakkal, a visszavonulás útjával. És az is látszik, hogy a múlt-kor szerzőjének nem ez volt a fontos, hanem hogy mindezt gyors szenzációként tálalhassa. Ellentétben például az ugyanekkor ugyanott szolgáló tizenkilenc éves Carlo Manfrini amatőr fényképeivel, amelyeket az olasz szerkesztők nem ilyen amatőr módon tálaltak, hanem adatolva, kommentálva, a fotóst kifaggatva és megjegyzéseit végig melléírva. Ettől válnak meggyőző kordokumentummá.

Amatőr fotók ezek, hogy is lehetne másként. Rendkívüli értéküket az adja, hogy valaki ott és akkor készítette őket. Nem tudta művészi erővel bemutatni, amit átélt, nem is kell számon kérnünk rajta. A közzétevőn kell számon kérnünk, hogy az első publikációt elkapkodva elmulasztotta meggyőző kordokumentummá tenni őket.

Nincsenek megjegyzések: