Az Óvilág pereme

A meridánokról bejegyzett poszt néhány, a térképészet történetében fontos kezdőkört emelt ki, és várt újabb, helyi kezdőkörökre adatokat. Az ott leírtakból is kiviláglik, hogy két fő fajtájuk ismert.

Előbb az egészen helyi körökről: ezek lényegében véve mind egy kupolába, magas mennyezetbe fúrt lyukon, a camera obscurán a padlózatra levetített fénypont nyomát rögzítik, amivel az éven belül az idő múlását demonstrálják. Ilyet készített G. D. Cassini Bolognában, de szinte mindenhol szerkesztettek ilyeneket, ahol magas és kiterjedt alaprajzú zárt terek előfordultak. Jóleső érzés lehetett a padlóra pillantva követni a kis fénypont (amúgy a Nap kör alakú képének) útját. Mikor halad át a meridián vonalán, jelezve egyszerre a delet, és napéjegyenlőség és a téli napforduló közé beskálázott hónapok és napok kalendáriumi helyét.

A bolognai Basilica di San Petronio boltozatán kialakított camera obscura és a Nap delelő képe

A sokkal fontosabb helyi meridiánokat gyakorlatilag minden jelentősebb csillagvizsgálóban kijelölték, hiszen mindenféle megfigyelés kiinduló alapja a helyi délidő pontos kitűzése.

Ennek megfelelően számtalan helyi kezdőmeridián ismert. Ahány csillagvizsgáló, annyi helyi meridián. De csak néhány kiválasztottnak jutott az a kiváltság, hogy a nemzetközi térképész társadalom kezdőkörként elfogadja. A már említett párizsi és londoni kör mellett kiemelt helye volt az ún. Ferrói meridiánnak, más néven az El Hierrón áthaladó kezdőkörnek, amely fölött hazai vonatkozásai miatt érdemes elidőzni. Ugyanis az Osztrák Császárság, az Osztrák-magyar Monarchia, majd a két világháború közti idők katonai térképei egyaránt ezt tették meg a földrajzi koordináták -ának.



Hogyan került ez a hely a képbe? Már a Ptolemaiosz-féle földi fokhálózati rendszerben az akkori ismert világ legnyugatibb pontját jelölték meg kezdőkörnek, így biztosítva az összes fokérték pozitív előjelét. A földrajzi felfedezések révén kiderült, hogy Afrika nyugati csücskénél a Kanári-szigetek jóval nyugatabbra helyezkednek el Európa bármely részénél. Így, mint az Óvilág legtávolabbi pontjára, ide helyeztek egy kezdőkört. A mérési pontatlanságok miatt Párizstól kerek húsz fokkal nyugatabbra.

A térképészek szülőhelyük, működési helyük hagyományait folytatva a legáltalánosabban elfogadott londoni, párizsi mellett elterjedten használták a ferrói kezdőkört is.

Hazánk egyik legelső térképalkotása a debreceni rézmetsző diákok nevéhez fűződik, akik Budai Ézsaiás vezetésével metszették és nyomtatták ki az első magyar nyelvű iskolai atlaszt A térképeken egyaránt feltüntették a párizsi és ferrói értékeket. Alul a párizsit, a felső szegélyen a ferróit. Franciaország mellékelt térképének címe amúgy napjainkra bizonyos jelentésbeli módosuláson ment át, számos olvasóból kaján mosolyt fakasztva, gondolván a Magyarországgal szemben nem minden esetben teljesen korrekt francia külpolitikusi állásfoglalásokra.


Az Oskolai magyar új átlás címlapja és Franciaország térképe

Németországban és az Osztrák-magyar Monarchiában, valamint utódállamaiban hivatalosan a ferrói kezdőkörrel készültek a topográfiai térképek egészen a második világháború végéig.

A Monarchia 1:200 000-es általános térképe – TRIEST 31°46°

A példának bemutatott Trieszt kétszázezres térképe a szelvény nevében hordozza a szelvény középvonalain futó ferrói hosszúsági és szélességi körök értékét, és csak azt. A világháború után megjelenő szelvények keretén már legalább jelölik őrvonalakkal Greenwich fokhálózatát.

Sopron 1:75 000-es katonai térképszelvénye a két világháború közötti időből. A kereten kívül már feltünteti őrvonalakkal a greenwichi fokhálózatot

De hogy lássunk olyan nyomtatott országtérképet is, amely a nemzetközi szokásoktól eltérve, helyi földrajzi fokhálózattal készült: Mikovinyi Sámuelnek, a 18. század neves mérnökének és térképészének adataiból Fritsch András 1753-ban a pozsonyi kezdőkörű fokhálózatra szerkesztette a térképét.

TABULA NOVA INCLYTI REGNI HUNGARIAE juxta nonnulas Observationes Samuelis Mikoviny. Concinnata Ab Andrea Erico Fritsch Posonii 1753

És ha már Trieszt.

Trieszt fontos helye a magyar földmérési és mérnöki gyakorlatnak. Akárhány kezdőmeridián, annyi tengerszinti 0 kezdőpont a terepfelszínek magasságának megadásához. Csak egy tenger szükségeltetik hozzá. De hol, mikor, melyik? Az Osztrák-magyar Monarchia tengerszinti zéró pontját például a trieszti Molo Sartorio mareográfjának többéves megfigyeléseiből átlagolták ki 1875-ben, és verték be az „aranyszöget”, ehhez mérve a szárazföldön a magasságokat.



A trieszti és a kronstadti tengerjárást megfigyelő állomások

Ráadásul a nagy távolságok miatt többszörös méréssel felhozták a tengerszint feletti magasságot a Velencei-tó feletti Nadap egyik gránitos kőfejtőjébe, vélve, hogy a gránit viszonylag stabil, és az ott rögzített magasságok nem változnak a földkéreg lassú mozgásai során.

A magyarországi szintmérések kiinduló pontja, a nadapi Ősjegy

Jelenleg hazánkban a balti alapszint a hivatalos, amit a Kronstadtnál lévő tengeringadozásokból vezettek le a szovjet rendszerű térképek számára. És a két alapszint összekötésekor kiderült, hogy az adriai értékek a balti rendszerben kb. 67 cm-rel alacsonyabban vannak.

De hogy az előző meridiános poszt kérésének is eleget tegyünk: a mellékelt 18. századi térkép pozsonyi kezdőmeridiánja, a Meridionalis Posoniensis sem múlt el nyomtalanul. Ennek a helyi meridiánnak az emlékét napjainkban a vár alatt, a Duna partján, a sétányon örökítették meg.

A pozsonyi kezdőmeridián emlékköve. Iránya a Vár északkeleti tornyára mutat.

Ha az érdeklődő blogovasók a tudomásukra jutott kezdőmeridiánokról említést tesznek, van-e tudomásuk arról is, hogy más tengerszint 0 jelek hol és merre vannak? Angoloknál, hollandoknál… Akárhol, ahol domborzati térképeket készítenek, és azt valamilyen tengerszint feletti magasságban adják meg.

4 megjegyzés:

Szávoszt-Vass Dániel írta...

Ebben a rövid cikkben (http://www.agt.bme.hu/staff_h/varga/publik/ivanics.htm) 4 magyarországi meridiánt említenek: az ivanici (Belovár-Kőrös vm., Magyarország legkisebb szabad királyi városa) zárdatornyot, a marosvásárhelyi Kesztej-hegyet, a gellérthegyi obszervatórium oszlopát, valamint a nagyszebenhez közeli Vízakna-hegyet.

A gellérthegyi meridiánt az EOTR (népi nevén a tízezres térképek)rendszer kapcsán is említik. http://mercator.elte.hu/~deszter/mapinfogyak/EOTR.html

Sajnos az obszervatórium 1849-ben megsemmisült, helyén a citadella van.

Pirx pilóta írta...

Ott a poszt vége felé, a balti és adriai magasságkülönbségnél pedig az a 67 centit is megleljük, amellyel elkerülte egymást a Nyugati tér (vagy akkor még/már Marx tér) legendás felüljárójának két épülő fele.

Nem sokkal Nagy-Budapest létrejötte és a kerületek össze-vissza átrajzolása és átszámozása után (a munkásságnak ugye előkelő, kis számot kellett juttatni, így lett a külső Angyalföldből IV., míg a belvárosi, nagy hagyományú Új-Lipóciából XIII. kerület), a városrészek tanácsainál még nem sikerült mindent egységesíteni.

Így a XIII. kerületi oldal magassági pontjaihoz kitűzött északi, s az V. kerületi oldalhoz mért déli pályatest, egymáshoz egyre látványosabb közelségbe kerülve, már a legvaksibb városlakó számára is jól láthatóan elkerülte egymást. Röhögött is rajta az egész város, ám a megfelelő helyeken ülő urak meg voltak róla győződve, hogy mivel a tervezett magasságok minden ellenőrzés szerint stimmeltek, majd csak valahogy jó lesz a végén. Nos, mint azt tudjuk, nem lett...:)

A város még nagyobb derültségére vissza kellett bontani egy jó darabot, s újra kezdeni, immár azonos magassági rendszerben kitűzve a feleket.

HAlga írta...

A Marx téri felüljáró esetét az urbanlegends blog mással magyarázza.

ma írta...

nahát, a szakmai pletyka hatalma...:)
elég hihetőnek tűnik a történet, miközben a hozzászólásokból és a bevezetőből is kiderül, a mérnökök egy része a két tengerszint közti különbséggel magyarázott verziót ismeri... nem véletlen, hiszen a Műegyetem geodézia tanszékének idős oktatója, aki amúgy a XII. kerület ismert helytörténésze is volt, mesélte el a történetet ilyetén módon a "jövő mérnökeinek"...