Google Translator, béta verzió, 1940

Sokszor írtunk már háborús szótárakról, de azt hiszem, ennél különlegesebbről még sosem. A 13×18 cm-es Stummer Dolmetsch, azaz Néma Tolmács nevű fordítógépen nincs dátum, de a Fünkchen antikvárium – azóta eladott, de cache-ből még lementett – katalóguscédulája szerint 1940-ben nyomtatták, azaz legalább fél évvel azelőtt, hogy megkezdhette volna üzemszerű működését a keleti fronton.

A két illusztráció forrása Sprachfuehrer kitűnő Военный разговорник и переводчик до 1945 г. (Háborús szótárak és tolmácsok 1945 előtt) blogja, amelyről hamarosan írunk még, s ahol a bemutatott példány meg is vásároható; az adatoké az Übersetzerportal

„Man zeige dem Russen die Übersetzung des Wunsches, Befehls usw., gegebenenfalls zur Ergänzung auch das passende Bild. Auf diese Art kann man nach kurzer Orientierung Hunderte von Wünschen und Befehlen ohne Sprachkenntnisse ausdrücken.”„Mutassuk meg az orosznak a kívánság, parancs stb. fordítását, valamint esetleges kiegészítésképpen a megfelelő képet. Ilyen módon rövid tájékoztatás után kívánságok és parancsok százait adhatjuk ki nyelvtudás nélkül.”

A „parancsok százai” túlzásnak tűnik, vagy csak a képekkel való kombinációkra értendő. A gép elő- és hátlapján ugyanis egyaránt húsz-húsz Befehle, Fragen, Verhör, Erkundung és Quartier, azaz parancs, kérdés, kihallgatás, információszerzés illetve a beszállásolásra vonatkozó utasítás olvasható. A felhasználó a megfelelő parancs számához tekeri odafent a forgótárcsát, s az orosz számára vörössel keretezett nyílásban megjelenik a parancs megfelelője. A gépezet szépséghibája, hogy az esetleges kiegészítő képre valószínűleg ujjal kellett bökni, de biztos vagyok benne, hogy a precíz teuton lélek huzamosabb felhasználás esetén ennek gépesítését is megoldotta volna.


A gépezet szellemessége lenyűgöző. De vajon milyen használati értéktöbbletet (Gebrauchsmehrwert) jelenthetett az eddig megismert egyszerű német-orosz szószedetekhez képest? Hogy a felhasználónak nem kellett szembesülnie az idegen nyelv tengerével, hanem – a vörössel jól elhatárolt veszélyzóna kivételével – mindkét oldalon saját nyelvi közegében érezhette magát? A tekerés gyermeki örömét, a géphasználat megszokott biztonságát? Hogy mintegy indusztrializálja az idegen kifejezés előállítását? Hogy ezzel nyűgözi le az interakciós partnert, akinek nyelvében még a „hatékonyság” szónak sincs saját megfelelője? Ki tudja, mennyivel előrébb lenne ma a kibernetika, ha még egy darabig eltart ez a háború.

14 megjegyzés:

Névtelen írta...

A katonák, amint gyermeki örömmel tekerik, jaj de édes, mindjárt berosálok!

És az indusztrializáció is milyen klassz! Hát persze, ők mindent nagyon faszán tudtak iparszerűvé tenni!

És még ha a háború is tartana, jaj az lenne csak csudi jó!

És a ruszkik még azt sem tudják, mi az az effektyívnoszty! Micsoda maradiság!

Studiolum írta...

nem-e teccett eltéveszteni a hásszámot

Studiolum írta...

Wang Wei megjegyzése:

„Las dificultades para leer correctamente (sobre todo la ironía) aumentan en el mundo de una manera triste. En todas partes. No sé bien de qué es consecuencia, pero es síntoma de que algo va mal. Quizá hay un exceso de tensiones acumuladas que impiden la libertad de pensamiento necesaria para tener un poco de humor. No sé.”

„A korrekt olvasás nehézségei (mindenekelőtt az iróniáé) elkeserítő módon növekszenek világszerte. Mindenütt. Nem tudom, minek köszönhető ez, de mindenképpen azt jelzi, hogy valami nagyon félrement. Lehet, túlságosan sok feszültség gyűlt fel, ami már gátolja a humorhoz szükséges szabad gondolkodást. Nem tudom.”

Studiolum írta...

Dmitrij Csernisev átvette ezt a bejegyzést a kiváló ответы на незаданные вопросы – „válaszok fel nem tett kérdésekre” gyűjtőblogjára. Az orosz olvasók persze, mint mindig, szellemes és jó szemű kommenteket fűznek hozzá. Csak egy válogatás az eddig megjelentek közül (s minthogy csak egy órája van fenn nála, biztos lesz még több is, úgyhogy majd még később is válogatok):

– Érdekes, miért különböztették meg a libát a többi baromfitól? – Talán mert a liba a húsért, a tyúk a tojásért volt érdekes számukra.
– A 11. kérdés: „Mennyibe kerül?” Egyáltalán nem csak egy egyszerű „na gyerünk anyó, ide a tojással!”…
– Teljesen zseniális készülék!
– Nanotechnológia a tömegeknek!
– Mennyi munka! mekkora intellektuális felkészültség! és mindez színtiszta gonoszság!
– A németek ezek szerint arra számítottak, hogy a mieink tudnak olvasni.
– A fasiszták nem tudták, hogy a szótár az ellenkező irányban is működhet.
– „Hívjanak ide valakit, aki beszél németül” – mennyi remény van ebben a mondatban!

Petteri írta...

Mélyen ̶ és szomorúan ̶ egyetértek Wang Weijel a hásszámeltévesztő Névtelent illetően.

Tamas DEAK írta...

Nem leszek népszerű, de én csak google (vagy bármilyen azonosítható egyéb) accounttal engednék kommentálni ...

Studiolum írta...

Meg lehetne tenni, de tudom, hogy jó néhány olvasót technikailag megakadályozna a hozzászólásban. És igazából nem volt ez probléma idáig. Hálistennek olyan olvasóink vannak, hogy az eddigi majdnem öt év alatt csak négy alkalommal kellett hozzászólást törölnöm. Egy-egy ilyen félreértést meg, még ha indulatosan van is megfogalmazva, benne hagyok, mert csak jobban rávilágít az értelmezési lehetőségek széles skálájára :)

Tamas DEAK írta...

Igen ... vagy tegyük még feltűnőbb helyre a Magyar megnyitás című posztot.

quid infernum? írta...

A cikk is, a hozzászólások is érdekesek, de arra nem láttam (vagy csak nem vettem észre) a választ, hogy hogy működik visszafele? Mármint szép, hogy fel tud tenni a német katona oroszul egy kérdést, de mit kezd a válasszal? Mert a számokon kívül meglepően kevés dolgot lehet elmutogatni... (Kicsit olyan, mint a mai kiskönyvek, a legfontosabb idegennyelvű mondatokkal... :/)

Tamas DEAK írta...

Lehet, hogy valahogy redukálja igen-nem-re a válaszokat.

quid infernum? írta...

Nem tudok sajnos németül (csak pár szót), de például a 15-ös, ha jól azonosítom be, akkor a Hány éves Ön?

Mondjuk az vicces, hogy a 14-es az, hogy beszél-e németül... :)

Studiolum írta...

Igen, a válasz megértésének problémáját az orosz kommentárok is felvetik. Kihallgatástechnikai szempontból sokkal fejlettebb az a szovjet észt katonai szótár, amelynek összeállítói szemmel láthatólag nagy gyakorlattal igyekeznek igen-nemre redukálni a lehetséges válaszokat.

Tamas DEAK írta...

Tudod, van még egy szótárad ám, ami cikkre vár ;)

Studiolum írta...

Igen, jó is, hogy mondod. Nem is egy, de kettő: a bolgár meg az orosz.