„Ha megkérdeznék, hol a Paradicsom”


A bolt neve Milenium, így, egy l-lel, mert gazdáját Milennek hívják. Az emberek már tudják, hogy Milen olyan gondosan bánik a biciklikkel mint senki más, és alig egy év alatt a kis helyiség zsúfolásig megtelt biciklikkel, fel a mennyezetig.


A város régi bicikliműhelyei már rég kivesztek. A Rambla közepén volt egy, ahová én vittem a magamét, ha már akkora volt a baj, hogy egyedül nem tudtam megbirkózni vele. Sötét barlang volt, zsírtól fekete fallal és padlóval. Egy dörmögő medve lakta, piszkosabb a műhely falánál. Mindig kék kötényt viselt, és háromlábú székre ülve vizsgálta a bádogkádban, honnan jön a buborék a biciklibelsőből. Ezer éve már, hogy ez a mesebeli hely átalakult valami névtelen drogériává.






Milen barlangja fehér, és bőven árad a fény az üvegfalon át. Ő maga sem medve. A sokféle állat között, akik az erdőket és folyókat lakják a bulgáriai Trákiában, szülőföldjén, a Rodope-hegység legdélibb völgyében, már majdnem a görög határon, nincsenek medvék. A városkájáról, Ivajlovgradról kérdezem, s Milen kezet mos, kinyit egy fiókot, és óvatosan elővesz egy műanyag zacskót néhány fotóval és a vidékről szóló könyvvel. Megmutatja a fotókat, és kölcsönadja a könyvet, hogy nézzem át nyugodtan. „Ha megkérdeznék, hol a Paradicsom, tudom, hogy ott van”, mondja.




Aznap Ivajlovgradról olvasok. Nem kétséges, hogy a Paradicsom ott van. Ott is van. Csak azt nem tudom, azért Paradicsom-e, mert messze van, vagy azért, mert egy másik időben van. Ebből a most megismert trákiai Ivajlovgradból indul egy út, amely egyenesen vezet a medve barlangjának bádogkádjáig a Rambla kellős közepén, ezer évvel ezelőtt. Vajon van-e Paradicsom a jövőben is? Ha igen, biciklin szeretnék eljutni oda.





Broken bicycles (Botanica)

Nincsenek megjegyzések: