Lépjen át új blogunkra!

Blogunk megújult változata, több eszközzel, gazdagabb dizájnnal, kilenc nyelven, itt olvasható: https://wangfolyo.com

Az új változatban benne vannak a régi posztok is, gyakran bővített formában. Ha ennek a posztnak az új változatára kíváncsi, cserélje ki az URL-ben a „wangfolyo.blogspot.com/”-ot „riowang.studiolum.com/hu/”-ra, és az új link jó eséllyel oda vezet.

A tenger

Bejegyezte: Studiolum , 1/31/2011
Címkék: , , ,

4 megjegyzés:

. írta...

Pilinszky János
Egy szenvedély margójára

A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.

Az elveszíthetetlent markolássza!
Egész szive a tenyerében lüktet,
oly egyetlen egy kezében a kő,
és vele ő is olyan egyedűl lett.

Nem szabadúl már soha többé tőle.
A víznek fordul, s messze elhajítja.
Hangot sem ad a néma szakitás,
egy egész tenger zúgja mégis vissza.

2011. január 31. 9:16
Kósa Márta írta...

Lehetnék bár én az a kisgyerek
ki messzire hajítja a fehér követ...

2011. január 31. 14:51
Studiolum írta...

Nagyon pontos és nagyon ideillő vers.

2011. február 1. 0:10
Klara írta...

Gyönyörűen kiragadod a tengernyiből a cseppet! Bájos a kutyamancs.

2011. február 6. 18:31

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)