A nyúl éve


A kistarcsai Nosztalgia a környék legjobb étterme. A tulajdonos-séf, Boross Jenő, az általam ismert egyik legkreatívabb szakács a 80-as években Pesten régi vágású mestereknél tanulta, majd Stuttgartban a kitelepített svábok magyar éttermében gyakorolta a szakmát. A 90-es években Budapest-szerte híres étteremmé futtatta fel az általa bérelt csömöri Zöldfát, majd 2002-ben a szomszéd faluban megnyitott saját vendéglőjét, a Nosztalgiát.


A Nosztalgiába nemcsak a helyiek járnak, hanem még a környező városokból is kijönnek ide a gourmandok, Budapesttől Vácon át Gödöllőig. És nemcsak a magyarok, hanem egyre inkább az izmosodó magyarországi vietnámi és kínai középosztály is. Ezt csak részben magyarázza a rákospalotai Ázsia Center közelsége – amelynek neoimperiális-szürreális stílusú épületegyütteséről majd még szeretnék írni –, hiszen még Budáról is átugranak ide ünnepelni a magyar kultúrához közeledő kínaiak, és doktor Zhen, aki a tiszteletbeli konzul szerepét tölti be a hazai kínai kolóniában, rendszeresen ide hozza ki a kínai kormányküldöttségeket és a nyugat-európai kínai orvosi delegációkat.


A 90-es évek elejének nagy bevándorlási hulláma idején nem lehetett olyan kínait találni, akibe egy magyar fogást is bele lehetett volna diktálni. A kínai könnyedén változtatta nevét Árpádra vagy Gyulára, a „haszontalan” kínai helyett szívesebben járatta magyar iskolába gyerekét (legalábbis mielőtt Kína csillaga az évtized közepétől emelkedni kezdett volna), nem sokra becsülte a hagyományos kínai kultúrát, de a konyhában nem engedett identitásából. Egy kínai még a hazai kínai éttermek többségét is túl magyarosnak találta, s néhány autentikus vendéglőtől eltekintve leginkább otthon evett.


Ez a trend az utóbbi időben változni látszik. Ugyanaz az üzletember, miközben hangsúlyozza kínai kultúráját és hagyományos kínai tárgyakkal rendezi be lakását, tea helyett bort – mégpedig neves villányi, szekszárdi vagy egri vörösbort – iszik a vacsorához, és szívesen jár néhány megválogatott magyar étterembe. Nem tudom, spontán folyamat-e ez, vagy szerepe van benne annak a hivatalos nyitásnak a magyar kultúra felé, amelyet a kínai vezetés látványosan meghirdetett a tavalyi holdújév ünnepi programjában.


Idén szokatlanul korán köszönt be a holdújév. Zhenék házában, sokfogásos ünnepi asztal mellett nézzük a kínai tévé szilveszteri műsorát – az ottani éjféli műsor nálunk ebédidőre esik –, és próbáljuk értelmezni az aktuális politikai üzenetet. A most kezdődő tizenkettedik ötéves tervben a hangsúly a gazdasági élretörés helyett a fenntartható fejlődésen, a környezetvédelmen és az életszínvonal általános emelésén van. Ennek megfelelően a korábbi évek lenyűgöző high-tech showműsora helyett a kínai kisembert léptetik fel, utcai zenészeket hívnak be, családi jeleneteket adnak elő. És az átlagember gondosan kicentizett színpadi lakásában ott látni az asztalon, első ízben a kínai tévében, a borosüveget.


Megemlítem Zhennek, hogy Jenő megkért rá, készítsek kínai nyelvű étlapot gyarapodó törzsközönsége számára, s hogy ezért előző nap végigfotóztuk (és persze végigkóstoltuk) a kínaiak által leginkább kedvelt fogásokat: a halételeket, belsőségeket, lávakövön sült húsokat. „Ah, a Nosztalgia!” sóhajtja Zhen. Majd egy pohár egri borral a számítógéphez ül – tizenöt éve ilyenkor még tust-ecsetet vett elő –, és rövid töprengés után ihletett ajánlást komponál az étlaphoz:

餐馆Nosztalgia 是“回忆往事”的意思,她能使您和您的朋友永远记住这一天,永远铭记朋友间的恩情和友谊!在人生漫长的修行过程中,这个流淌在心中的回忆,滋润着心房,使您永远充满喜悦和欢愉!

A Nosztalgia étterem neve annyit tesz: „a múlt felidézése”. Ez a hely [a kínaiban bensőséges hangulatú nőnemű személyes névmás!] megadja Önnek és barátainak, hogy örökre emlékezzenek erre a napra, hogy szüntelenül megőrizzék a baráti szeretetnek és együttlétnek ezt a pillanatát. Az élet hosszú folyamán pedig a szívbéli emlékezetnek ez az eleven lüktetése mindig örömmel és elégedettséggel tölti el a szív kamráját.


Ma este, a holdújév első ünnepi vacsoráján a Nosztalgia étterembe látogató kínai vendégek már Zhen doktor ajánlásával veszik kezükbe a vendéglő új kínai étlapját.




Ghymes – Vujicsics – Miquèu Montanaro: Ungaresca



View Nosztalgia Étterem in a larger map

6 megjegyzés:

blist írta...

A képek alapján olyan kis diétásak. :)

Studiolum írta...

Hát istenem, egyszer élünk – mondta a buddhista kínai, és csülöktálat rendelt két személyre :)

M. Fehérvári Judit írta...

Nem régen ebédeltünk, de...
Nagyon jól néz ki minden menü, s szerintem legalább ilyen finomak is!
Köszönöm a széles körű tájékoztatást is! :-)

gólhaj írta...

aaa ich habe hunger!

Studiolum írta...

Komm ins Nostalgia, dort fühlst du Dich zu Hase… oppa, zu Hause.

gólhaj írta...

und Mann kann nicht sagen welche ist besser, die ungarische Küche oder, oder die Gastfreundschaft.