A tea útja

吃有吃道，茶有茶道 chī yŏu chīdào, chá yŏu chádào, az evést a maga módján s a teázást is a maga módján, avagy szó szerint: megvan az evésnek a maga útja, és megvan a teának is a maga útja. S ha az elsőre Bandi bátyámat, a szakácsok szakácsát ajánlanám kalauznak, úgy a másodikra föltétlenül Gyuri öcsémet, a dán királynő héber könyvtárosát és a jeruzsálemi vatikáni kórház orosz tolmácsát, a Dohány utcai zsinagóga, a jeruzsálemi domonkos kolostor és a koppenhágai katolikus templom örökösen kisebbségnek játszó orgonistáját és a legjobb ciszjordániai arab dzsesszzenekar zongoristáját, Sebastián de Covarrubias héber-spanyol etimológiáinak egyetlen megbízható szakértőjét és Artur Rubinstein legjobb magyar tanítványát, a vájtfülű gourmandot, nemzetközi hírű tea-szakértőt és rangos tea-folyóiratok ünnepelt házi szerzőjét, aki ezúton siet készségesen elénk ezen az úton, a mai napon megindítva A Két Sheng Szerelmese című teablogját. Hogy az a Két Sheng mi lenne, azt még nem árulja el, s mi is csak találgatni tudjuk beköszöntőjére írott viszontköszöntőnkben, de aki szorgalmasan figyelemmel kíséri tudósításait, az egészen biztosan megtudja majd a shuval, lüvel és you tayjal egyetemben.