A dong kocsma és a miao király

A kínaiak nem bírják az italt. Az alkohol lebontásáért felelős két enzim közül az egyik a hanok jelentős részénél inaktív, ezért az alkohol lebontása csak az acetaldehidig jut el, amelyik súlyosan mérgező. A kínai üzletekben kapható italok emiatt többnyire alacsony alkoholfokúak, s azokból is csak keveset isznak. A férfi-összejöveteleknek persze náluk is része a kakaskodás, az inni tudás demonstrálása, de ez érthetően szerény korlátok között marad.

Emlékszem, első kínai utamon, 1995 szilveszterén szörnyű hideg volt Pekingben. A sivatag felől fúvó fagyos szél kegyetlenségén csak a külvárosi boltban betárazott kétdecis mongol Kétfejű Ló pálinkák enyhítettek, ezek segítettek túl az ítéletidő napjain. Ahogy visszafelé a reptéren sorba álltunk, a biztonsági ellenőrzés kiszúrt a kabátom belső zsebében egy utolsó ottfelejtett ellenállót, amelyet a biztonsági ember el akart venni. De hogy adnám oda a barátomat, aki megmentette az életemet? S már csavartam is le a kupakját, hogy ott helyben megigyam. A biztonságis vasmarokkal szorította meg a kezemet, hogy megakadályozza a kínai számára végzetesnek tűnő gesztust. De ekkor útitársam, Chen doktor megszólalt mögöttem: „Hagyd, ezek meg tudják inni.” A biztonságis elengedett, sőt kollégái is körém gyűltek, hogy tanúi legyenek a nem mindennapi és irigyelt mutatványnak.

A hanok által hagyományosan csak „déli barbárokként” emlegetett népcsoportoknak, a dongoknak és miaóknak azonban, akárcsak nekünk, megvan az acetaldehidet ecetsavvá alakító enzimjük, így a méreganyag rövid időn belül eltűnik a szervezetükből. Náluk ezért jelen van egy olyan népszerű intézmény, ami a hanoknál nincs: a szeszfőzde és kocsma.

A dong kocsma kicsit más, mint a miénk. Nem iszogatva beszélgetésre való helyiség: arra ott van a dobtorony, a dongok közösségi központja. A kocsma szíve a lepárló, amelyből folyamatosan csöpög a szesz. És micsoda szesz! Nagyon tiszta, 50-53 fokos gyümölcspárlat.

A párlót azonban nem székek veszik körül, hanem az eredménnyel telt hatalmas korsók, rajtuk a 酒 jiŭ, „ital” kalligráfiával. A sokféle korsó és a különféle kiegészítő tárgyak, lopótökök, kosarak, hangszerek és feliratok régiségbolt vagy múzeum hangulatával töltik meg a helyiséget, mint itt Chengyang dong falu Ma’an falurészében.

A korsóktól közrefogva mint az antikvárius asztala áll egy teaszertartáshoz használatos asztal, amelyen az apró kóstolópoharakba (品茗杯 pĭn míng bēi) nem teát, hanem szeszt öntenek. A kiválasztott italt pedig nem helyben fogyasztja el a vendég, hanem korsóba vagy palackba kimérve viszi magával, hogy barátaival otthon vagy valamely közösségi térben igyák meg azt.

A kocsma dekorációjának fontos része a marha- bivaly- vagy jakkoponya is, amely hatalmas szarvaival egyfelől bajűző szerepet játszik, másfelől a férfiasság konnotációját hordozza.

Ilyen dekorációt ismerős pásztoroktól szerez be az ember. Akinek pedig ilyen ismerőse nincs, az szaruboltban veszi. A szarubolt szintén a dongok népszerű intézménye, ahol mindenki megtalálhatja a neki valót, a tehénszarvból készült ajándéktárgyaktól a hatalmas lapockákra vésett kalligráfiákig és a teljes nagyszarvú koponyákig.

A zhaoxingi szarubolt cégére szép példája annak, hogyan oszcillál a kínai kalligráfia a kép és írás között. A 牛 niú „marha” írásjegy, amelyet háromezer éve egy ökör fejének elölnézetéből stilizáltak ecsetvonásokká, a bolt feliratában váratlanul ismét stilizált képpé, totemmé változik, hatásosan rájátszva a körötte függő nagyszarvú koponyák formájára és archaikus hangulatára.

Zhaoxingben már nemcsak dong italmérések vannak. A faluban jelen vannak a Guizhou tartomány hegyeiben a dongok között élő miao nemzetiség boltjai is. A városkát átszövő csatornák partján, mint Velencében, árkádos folyosók futnak, s azokról nyílnak a boltok, közöttük a 苗王 miáo wáng, a Miao Király régiségkereskedése és italmérése.

A miaóknak természetesen nincs és soha nem is volt királyuk, már csak azért sem, mert számos olyan törzsből állnak, akik hagyományosan nem tekintették magukat egyazon népnek, csak a környező népek, köztük a kínaiak fogták össze őket miao néven. De a dús hajú és nagy szakállú, erős termetű férfi, aki számos képen szerepel a bolt ajtajában és az italos palackokon, valóban úgy néz ki, mint egy nomád nép királya.

Egy kis teremben fából faragott durva trónszék is áll, természetesen két szarvval koronázva, körben a miaók ünnepi tárgyaival, mintha a király itt fogadná alázatos alattvalóit.

A trónszék azonban most üres. Helyette a pult mögül emelkedik fel egy addig ott alvó férfi, aki döbbenetesen hasonlít a fényképeken látható Miao Királyra. Mint kiderül, nem véletlenül: az unokája.

A Miao Király Itala családi vállalkozásuk, odahaza főzik miao szülőfalujában. A bolt földszinti helyisége főleg ezt az italt reklámozza többféle változatban, az idei friss főzetektől a négy- és nyolcéves érlelt, díszdobozos változatokig. Természetesen a dong kocsmákból már ismert antikvárius feelinggel megbolondítva.

Ahogy beszélgetünk, egy idő után beljebb invitál. Az emeleten valódi régiségkereskedés működik, raktárszerű jelleggel: ide csak a beavatottakat és a komolynak tekintett vevőket vezeti fel, akik a földszinten kiállított tárgyaktól kedvet kaptak többet látni. Kibont egy régi taoista tekercsképet: megdöbbentő az ábrázolt bölcs hasonlósága hozzá és nagyapjához.

A földszintre visszatérve elővesz egy arany fonállal sárkányokkal hímzett gyönyörű régi köpenyt, amelynek láttán összefut a szájamban a nyál, de árat nem merek kérdezni. Felölti, fejére miao turbánt tesz, s így ül modellt nagyapja képe előtt, nagyapja pipájával.

A műsorért kötelességemnek érzem vásárolni egy palack nyolcéves díszdobozos Miao Király Italát. Kétszáz yüan, kb. 20 euro. Kérek hozzá tizennégy kis poharat is, hogy útitársainkkal megosztozzunk rajta. Egy dong halétteremben érem utol őket. Egyöntetű ítéletünk szerint ez a legjobb szeszes ital, amelyet valaha csak ittunk Kínában.