Petrográdi mesék

Mi mással kezdhetnénk egy ilyen sorozatot, mint Oroszország kapujával, az egykori fővárossal, az orosz irodalomban Kelet és Nyugat határát jelentő Pétervárral? És ki mással, ha nem az utóbbi években a város krónikásává és szinte jó szellemévé vált Alekszandr Petroszjan fotóival?


A Lvovból származó, Péterváron élő Alekszandr Petroszjan fotóit évek óta nézem. Először fekete-fehér szociofotóit ismertem meg, amelyeken nagy figyelemmel és együttérzéssel adott hírt a rendszerváltás veszteseiről, majd később 2000 körül készült első városfotóit, amelyeken az épületek és perspektívák váratlan, abszurd és sokatmondó egymásba metszéseivel kísérletezett. Jó látni, hogy ez a kétféle érzékenység milyen szépen összeért.


Ezeken a képeken titokzatos történetek sokasága bomlik ki előttünk, amelyek nap mint nap a szemünk előtt zajlanak a városban. De csak a megfelelő szögből nézve láthatóak.



A képek forrása Alekszandr Petroszjan saját oldala. Érdemes mindegyiket felnagyítani: akkor élnek igazán.

Ismerd meg a Szovjetuniót

Így neveztek gyerekkoromban egy könyvsorozatot, amely ott állt minden könyvtár polcán, és egy vetélkedőt – hivatalos nevén Кто знает больше о Советском Союзе – Ki tud többet a Szovjetunióról? – amelyen a világ egyhatodán elterülő ország földrajzának és kultúrájának, s az ipar, tudomány és űrkutatás területén elért vívmányainak ismeretéről kellett számot adniuk az úttörőknek.

Valójában a Szovjetuniót megismerni sosem volt könnyű. Amikor még lett volna rá idő, és a repülőjegy is csak pár száz forint volt, a nagy országon belül utazgatni volt jóformán lehetetlen a külföldi számára, már ha nem épp ott volt ösztöndíjas. Amióta pedig a korlátozások megszűntek, azóta idő és pénz nincs rá, hogy az ember minden helyre eljusson, amelyet jó lenne látni a földnek ezen a hatalmas darabján.

Szerencsére segítségünkre vannak az egykori ország mai fotósai, profik és amatőrök, akik szívesen és gyakran publikálják rendkívül szép és érzékeny sorozataikat különféle orosz szájtokon, blogokon és fórumokon. A Wang folyónak ezen a most induló mellékszálán az ő képeiken keresztül szeretnénk időnként bemutatni egy-egy darabot ebből a világból.


Ez a bevezető eredetileg itt ért véget. Azóta azonban eredeti koncepciónk jócskán kitágult. Egyfelől szerettünk volna az orosz bejegyzések számára külön gyűjtőposztot nyitni, mondjuk „Oroszországban hinni kell” címmel, de idővel rájöttünk, mennyi átfedés lenne a két gyűjtemény között: az orosz fotósok minden sorozatát oda is be kellene tagolni, s az ottaniak jó részét is fel kellene vinni az alábbi térképre. Így aztán összevontuk a kettőt. Mindazt, ami az orosz témájú bejegyzésekből térképre vihető, fel is vittünk rá – mindenütt a fotóriportok alatt, azoktól vonallal elválasztva –, amelyek pedig nem helyhez köthetőek, azok az alatta lévő listán szerepelnek.

Másfelől az orosz fotósok nemcsak otthon fotóznak, hanem külföldre is magukkal viszik sajátos látásmódjukat, s nagyon sajnáltunk volna lemondani az így készült sorozatokról. Ezért elkezdtük publikálni az orosz fotósok által a világ más – többnyire ritkán látott – helyein készült képeket is, amelyeket ugyancsak térképre kötünk. Egyelőre csak egy Eurázsia-térképre, de ha majd a másik féltekére is sor kerül, azt is beillesztjük, ugyancsak az 1967-es angol nyelvű szovjet világatlaszból.

A térkép itt nagyobb méretben. A jelenlegi közigazgatási beosztást lásd itt.

Először az orosz Az első oroszkönyv Háromszögletű katonalevelek Frontképeslapok A cár Párizsban

Az orosz tájkép, 2011 Modern szovjet csendéletek Egy ikonfestő egy napja Jevgenyij Haldej, a szovjet Capa

(a táblázat összeállítása folyamatban…)

Ázsia földrajzi térképe az 1967-es angol nyelvű szovjet világatlaszból. A térkép itt nagyobb méretben (12 MB), itt pedig politikai párja (10 MB).

Diák Oroszországból

František Krátký: „Oroszország, 1896. Adománygyűjtő”

1896 májusában az utolsó cár koronázásán egy honfitársunk is részt vett, már amennyiben az Osztrák-Magyar Monarchiát tekintjük az akkori honnak. František Krátký (1851-1924) prágai fotós, az ismeretterjesztő fotográfia egyik úttörője, miután bejárta a Monarchiát, Itáliát, Franciaországot, Németországot, Svájcot és a Balkánt, mindenütt az oktatáshoz és előadásokhoz használható fotókat készítve és vásárolva, 1896 tavaszán Oroszországba utazott, ahol külön engedéllyel fotografálhatta a koronázási ünnepségeket.

„Moszkva, koronázási menet, 1896. II. Sándor [helyesen II. Miklós] koronázási menete a Párizs szállónál”

A korabeli Csehországban rendkívül népszerű volt a diavetítés. A Prágai Amatőr Fotósok Klubja, majd az 1897-ben külön e célra alakult Diavetítő Társaság rendszeresen tartott vetített képes előadásokat, amelyeket csak a 20-as évektől szorított háttérbe a mozik elterjedése. A vetítésre szánt fotókat többnyire kézzel színezték, ahogy ezeken a 8,5×8,5 centiméteres oroszországi felvételeken is látjuk. A fotók színei száz év alatt jócskán megfakultak, és nagy részük tönkre is ment. František Krátký oroszországi képeiből csak ez a Pavel Scheufler cseh fotótörténész által közölt két tucatnyi maradt élvezhető állapotban.

„Moszkva, körmenet, 1896. Ikonvivők”

A fotókat az English Russia szájt is közölte, persze a rájuk jellemző trehány módon. Ők Marinka Lisa blogjáról vették át, aki az oroszok közül először fedezte fel a cseh sorozatot. Forrásukat azonban nem közölték, sőt minden egyéb információt – a fotós nevét, a fotózás körülményeit, sőt az összes képaláírást – is „lefelejtették” róla – csakúgy, mind minden más posztjukban teszik. Így lesz az English Russián a megérthető orosz valóságból egzotikus, abszurd és kizárólag a szórakoztatást szolgáló cirkuszi látványosság.

„Moszkva, 1896. A Sas Klub épülete.” A Bolsoj Tyeatr

Középiskolás koromban, amikor nehezen lehetett külföldre utazni, és illusztrált útikönyvek sem igen voltak, a vizuális információ legfőbb forrását a tanárok által készített diasorozatok jelentették. A negyedik év végére már kívülről tudtuk az összes sorozat minden egyes darabját. A szertárban még háború előtti üvegdiákat is őriztek: harminc kép az olasz műemlékekről, harminc a franciákról, harminc a németekről. Ma már nehéz elképzelni, hogy nemzedékek számára ebből a néhány tucat képből állt a világ.

„Pétervár, 1896. Világítótorony és Téli Palota”

„Pétervár, 1896. Tőzsde”

„Pétervár, 1896. Anyicskin-híd”

„Pétervár, 1896. Egyiptomi híd”

„Pétervár, 1896” Helyesen: Moszkva, a plevnai hősök emlékműve

„Pétervár, 1896”

„Pétervár, 1896. Szennaja tér”

„Pétervár, 1896. A pétervári rakpart”

„Pétervár, 1896. Konflis a rakparton”

„Nyizsnij Novgorod, 1896. Szálloda a folyón”

„Sándor nyári palotája, 1896”

„Peterhof, Vízesések.”

„Carszkoje szelo, 1896”

„Pétervár, 1896. Nagy Péter-emlékmű”

„Pétervár, 1896. A piacon”

„Pétervár, 1896. A piacon”

„Pétervár, 1896. Nyevszkij proszpekt”

„Koronázási népünnepély, 1896. május 30 [18]. Söröző a Hodinka-mezőn”

„Koronázási népünnepély, 1896. május 30 [18]. Éljen a cár! Hodinka-mező”