A Ziz

Hamarosan búcsút mondunk a Bloggernek,
új platformra térünk át, ahol

• még több nyelven
• még gazdagabb vizuális anyaggal
• áttekinthetőbben, jobban strukturálva, kereshetőbben
• és sok új eszközzel felszerelve

• még gyakrabban és még jobb posztokkal jelentkezünk :)

Új oldalunk címe:

https://riowang.studiolum.com/hu/

vagy rövidítve: https://wangfolyo.com

Amíg az új oldal teljes fejlesztése be nem fejeződik, nagyjából év végéig,
mindkét platformon párhuzamosan tesszük közzé posztjainkat,
de újévtől már csak az új helyen.
Addig is érdemes már oda szokni, feliratkozni az RSS feedre,
velünk együtt tesztelni az új lehetőségeket,
és javaslatokat adni, min hogyan javítsunk.

Köszönjük!

A Szent Mártonról és lúdjairól szóló ünnepnapi poszt zsidó epilógusát ezzel a képpel vezettem be, amelyet ábrázolása afféle lúdnak, aláírása pedig egyértelműen zsidónak mutatott, ilyenformán alkalmassá tette a Szent Márton-napon Bécsbe sült ludat szállító zsidók különös történetének illusztrálására.

Na de valójában mi ez a madár, ezzel az óriási tojással?

A felirat annyit mond: זה עוף שקורין אותו בר יוכני zeh ʿof she-qorin oto Bar Yochnei, azaz „Ez az a madár, akit Bar Yochneinek neveznek.”

Már csak azt kell tudnunk, melyik madarat nevezik Bar Yochneinek.

1.

A név a Babiloni Talmudban fordul elő. A Bekhorot 57b traktátus a csodás állatok és növények szórakoztató történetei között említi:

„Egyszer a bar yokhaninak (=a fészek fia) nevezett madár egy tojása leesett, s a tojás tartalma hatvan várost árasztott el és háromszáz cédrusfát tépett ki.”

A hatalmas madár a Bava Batra 73b-ben is megjelenik, Rabbah bar bar Hana történetei között, akinek utazásai és csodás élményei Szindbád kalandjai közé is bekerültek:

„Egyszer hajón utazva egy madarat láttunk, amely bokájáig  [kartzuleih] a vízben állt, feje pedig az égben volt. Azt mondtuk, itt nem mély a víz, s ki akartunk szállni, hogy felfrissítsük magunkat. De egy mennyei hang így szólt: Ne szálljatok itt a vízbe, mert egy ács fejszéje hét évvel ezelőtt beleesett, s még nem ért le a fenekéig. […] Rav Ashi azt mondta: Ez a madár a ziz sadai, amelyről megíratott: »Ismerem a hegyek minden szárnyasát, s a ziz sadai az enyém.« (Zsolt 50:11)”

Egy ilyen roppant madár léte már önmagában is csoda, de hogy kettő létezzék belőle, az még nagyobb csoda volna. Úgyhogy későbbi Talmud-kommentátorok – hallgatólagosan a középkori Yalkut Shimoni, explicite pedig először a lengyelországi Maharsha (1555-1631) a Bekhorot 57b-hez írott kommentárjában – a kettőt azonosítják egymással.

2.

A Bar Yochnei-ről tehát megtudtuk, hogy azonos a ziz sadaijal. De mi az a ziz sadai?

Itt már jobb helyzetben vagyunk, mert a ziz sadait két zsoltár is említi. Többször azonban egyik szó sem szerepel az Írásban. Csak az 50. zsoltár (10-11. vers) kontextusa sugallja, mi lehet:

כִּי־לִ֥י כָל־חַיְתֹו־יָ֑עַר בְּ֝הֵמֹ֗ות בְּהַרְרֵי־אָֽלֶף׃
יָ֭דַעְתִּי כָּל־ע֣וֹף הָרִ֑ים וְזִ֥יז שָׂ֝דַ֗י עִמָּדִֽי׃

Ki-lī kol-ḥaytō-yā‘ar, behēmōt beharᵉrê-’ālef.
Yāda‘tī kol-‘ōf hārīm, ve zīz sāday ‘immādī.

A nehézség pont az, hogy már ezt a két sort is többféle módon szokás fordítani, attól függően, ki hogyan értelmezi a kettőben álló behēmōt és zīz sāday állatokat:

for every animal of the forest is mine, and the cattle on a thousand hills.
I know every bird in the mountains, and the insects in the fields are mine.

(New International Version)

Mert enyém az erdő minden vadja, az állatok ezrei a hegyekben
Ismerem az ég minden madarát, és ami csak mozog a mezőn, mind az enyém

(Károli-Neovulgata)

Pedig a szó szerinti fordítás, benne hagyva azt, aminek nincs egyértelmű értelmezése, így hangozna:

Mert enyém az erdő minden vadja, a behemót az ezer hegyen
Ismerem az ég minden madarát, és a zīz sāday az enyém

A zīz sāday „mezei rovar” vagy „a mezőn mozgó” fordítása a nagy tekintélyű 11. századi Rashira megy vissza, aki a ziz-t a „sürögni” jelentésű zuz igéből eredeztette. De a Babiloni Talmud legtöbb korai kommentátora, akik még benne voltak a kontextusban, madarat, mégpedig nagy madarat értett rajta. Ők ugyanis felfogták, hogy a két sor két hapax legomenonja egymásról igazolja, hogy mindkettő egy-egy mitikus állatot jelent, és hogy Adonáj itt azzal fényezi magát, hogy mindkettőnek ő az ura. Ahogy a harmadikat, a Leviatánt is saját nagyságának bizonyítékaként hozza fel Jób könyvében (40:25-32), ahogy azt már korábban láttuk:

„Ki tudod-e horoggal fogni a Leviatánt… köt-e szerződést veled, hogy fogadd szolgádul egyszer s mindenkorra?”

A három állat, a Behemót, a Leviatán és a zīz sāday tehát összetartozik. Három olyan gigantikus csodalény ők, akik messze túl vannak az emberi dimenziókon, de Adonáj mégis uralma alatt tartja őket. A Talmud-kommentátorok szerint Behemót a szárazföld csodalénye, Leviatán a tengeré, a zīz sāday pedig a levegőé, lévén ez egy hatalmas madár.

A Behemót, a Leviatán és a ziz saday a Bibliotheca Ambrosiana 1236-38-as ulmi héber bibliájában

A Leviatánról szólva elmondtuk már, hogy az ókori közel-keleti teremtéstörténetekből származik, amelyeket a babiloni fogságban élő zsidók jól ismertek, és saját mitológiájukba is beleszőttek. A Második Templom idején a szigorú papi szerkesztők kigyomlálták ezeket a mítoszokat a Tóra általuk összeállított hivatalos szövegéből, de azért épp elég nyomuk maradt költői vagy anekdotikus könyvekben, mint a Zsoltárok vagy Jób könyve.

A teremtéstörténet alapvonása, hogy az istennek vagy isteneknek – Elilnek vagy a később az ő helyére beillesztett Marduknak – mindenekelőtt le kell igázniuk a káoszt és annak ellenük lázadó fejedelmeit, elsősorban a vizekben, de a földön és a levegőben is.

A Ramallah közelében talált ún. ʻAin Samiya kehely (Kr.e. 2300-2000 k., ma a jeruzsálemi Israel Museumban) a teremtéstörténet legkorábbi ábrázolása. Az isten a káoszt legyőzve egy csónakon a mennyei vizekre bocsátja a napot. Alább az ún. Lidar Höyük-prizma (Kr.e. 1800 k.) hasonló napfelbocsátási jelenetei mutatják, hogy a mítosz széles körben ismert volt az ókori Keleten. Minderről a Smithsonian magazine számol be legújabb, 2025. november 13-as számában.

A vizekben Tiámat-Leviatán, a földön az isteni bika – akivel Gilgamesnek is meg kell mérkőznie – és a levegőben? Ott Anzu (eredeti sumér/akkád nevén Imdugud), a hegyeken élő oroszlánarcú nagy madár, aki a legrégibb fennmaradt akkád mítosz szerint ellopja Enlil sorstábláját – amely hatalmat ad tulajdonosának minden élőlény sorsa fölött –, és Enlil fiának, Ninurtának kell őt legyőzve visszaszereznie azt. Anzuval is a káosz világa lázad fel az új világrend ellen, s az isteneknek kell legyőzniük őt.

Mindezt részletesen megírja Nini Wazana a Hebrew University of Jerusalemről “Anzu and Ziz: Great Mythical Birds in Ancient Near Eastern, Biblical, and Rabbinic Traditions” címmel a Journal of the Ancient Near Eastern Society 31 (2009) számában.

Anzu/Imdugud Entemena lagasi uralkodó fogadalmi tábláján, Kr.e. 2400, Louvre

Anzu/Imdugud két ibexszel egy Kr.e. 2154-2100 közötti pecséten, Morgan Library & Museum

Anzu/Imdugud két szarvassal a Kr.e. 2500 körüli tell-el-obedi réz frízen Ninhursag egykori templomáról. British Museum

Anzu/Imdugud Ur-Nanshe lagashi király fogadalmi domborművén az egykori Girsu városból, Kr.e. 2550-2500 k. Louvre

Bikára támadó Anzu/Imdugud (talán a fogyó hold jelképes ábrázolása) Tell-el-Obedből, Kr.e. 2600-2500 k. Penn Museum, Philadelphia

Anzu/Imdugud. Lapis lazuli és arany függő az egykori Mari királyi palotájában feltárt ún. „uri kincsleletből” (Ur királyának feltételezett ajándéka Mari uralkodójának), Kr.e. 2500 k. Damaszkusz, Szíriai Nemzeti Múzeum

Anzu/Imdugud a tell asmari kincsleletből, az egykori Eshunna városból. Bagdad, Iraq Museum

Anzu/Imdugud Mesilim kishi király Ningursu istennek ajánlott buzogányán az egykori Girsu városból, Kr.e. 2600-2500 k. British Museum

Ninurta és Anzu küzdelme Nimrud asszír város templomának bejárati domborművén, ma a British Museumban. Ludwig Gruner metszete a Nimrudot feltáró Austen Henry Layard Monuments of Nineveh, 1853 c. művében. A dombormű részletes leírása itt olvasható

Az Anzura támadó Ninurta. Újasszír pecsét Nimrudból, Kr.e. 8-7. sz. The Walters Art Museum

Az ún. Adda Pecsét, Kr.e. 2300 k.: Anzu/Imdugud az istenek törvényszéke előtt. British Museum

Hogy valóban Anzu került bele a zsoltárba és igyekszik ott túlélni immár háromezer éve zīz sāday néven, azt az is bizonyítja, hogy a sāday szó – amely hapax legomenon, egyedül itt fordul elő a Bibliában, és jelentése nem egyértelmű – Anzu/Imdugud eredeti akkád állandó jelzőjéből, a šadû-ból származik, ami „hegyi”-t jelent. Mezopotámia számára a hegyek voltak a fenyegető ismeretlen, onnan érkeztek a támadók és a viharok, amelyeknek Anzu az istene volt.

Erre utal a név második előfordulása is. A 80. zsoltár Isten által Egyiptomból kihozott és új földön elültetett pompás szőlőtőnek írja le Izraelt, amelyet azonban most az ellenség pusztít:

יְכַרְסְמֶ֣נָּֽה חֲזִ֣יר מִיָּ֑עַר וְזִ֖יז שָׂדַ֣י יִרְעֶֽנָּה׃

Yekharsemennā ḥazīr miyyā‘ar, ve zīz sāday yir‘ennā

„pusztítja az erdei vadkan és a zīz sāday falja”.

Nini Wazana elemzése szerint ez a két lény a korabeli szimbolikában pontosan megfeleltethető annak a két ellenségnek, amely a zsoltár keletkezésének korában támadta Izraelt: a vadkan Egyiptomnak és a zīz sāday a hegyvidéki Asszíriának.

3.

Erről az egész háromezer éves történelemről a mi „liba-illusztrációnk” képaláírása semmit nem mond. Sőt a kötet sem, amelyikben található.

A kép a North French Hebrew Miscellany-nak nevezett középkori kódex egyik ábrája. A kötetet 1277 és 1298 állították össze Észak-Franciaországban. Innen kalandos úton, Németországon, Velencén, Padován, Milánón került végül 1839-ben a British Librarybe (Add MS 11639).

A hatalmas, 746 pergamen fólióból (1492 oldalból) álló kötet a Tóra mellett liturgikus szövegeket, a Haggadát, Tóbiás könyvének legkorábbi ismert héber szövegét, jogi szövegeket és Moses ibn Ezra verseit tartalmazza. Egyetlen írnok, Benjamin másolta, de 49 miniatúráját több festő készítette. A képek korábban fent voltak a British Library honlapján, de mostanára valahogy eltűntek róla. A héber kéziratok facsimile kiadására szakosodott Facsimile Editions azonban ezt a kötetet is kiadta, s honlapjukon minden illusztráció látható.

A főleg bibliai jeleneteket ábrázoló képek nem állnak összefüggésben a szöveggel, maguk is egyfajta miscellaneát alkotnak a miscellaneán belül. Mintáikat a korabeli párizsi gótikus kéziratfestészet szolgáltatta; a Bar Yochnei madárét a korabeli keresztény bestiáriumok.

fol. 518a-517b

A Bar Yochnei képe Salamon ítéletével áll párban. A kettő között sok összefüggést nem fedezhetünk fel. Ám ha egyet lapozunk, a következő két oldalon már régi ismerőseink néznek szembe egymással: Behemót és Leviatán!

fol. 518b-519a. זה שור הבר ze shor ha-bar „ez a vad ökör” = Behemót, és זה לויתן ze livyātan „ez a Leviatán”

Ezsdrás és Nehemiás az 5. században, a babiloni fogságból hazatérve és a Tóra végleges változatát megszerkesztve kipurgálhatták belőle a babiloni és kánaáni teremtés-mítoszokat, amelyek az isteneknek és a káosz erőinek küzdelmeként ábrázolták a teremtést, s tudatosan olyan monoteista történettel helyettesítették, amelyben az egyetlen Isten puszta szavával, minden ellenállás nélkül hozza létre a világot. De a mítoszok legyőzött figurái menedékre találtak a költői művekben, a zsoltárokban és Jób könyvében, s az ezeket értelmező rabbinikus hagyományban, s ott élnek tovább immár háromezer éve.