A nyomda ördöge

Aki nyomtatott betűvel foglalkozik, akár a szaporításával mint szerző vagy szerkesztő, akár a falásával mint olvasó, jól ismeri a nyomda ördögét, legalábbis áldozatos és fáradhatatlan tevékenységének elszórt nyomaiból. Én azonban tegnap személyesen is találkoztam vele Yorkban.

Az ördög egy reneszánsz kori üzletportál oszlopának tetején ült a Stonegate és a Coffee Yard sarkán. Vörös testén nem Pradát viselt, hanem csak egy elegáns fekete vasláncot a derekán. Széttárt lábai látni engedték nemzőszervének hiányát, hiszen még azelőtt ült oda, hogy a hamarosan megkezdődő boszorkányperek hírbe hozták volna őt a törvény elé citált szerencsétlen nőkkel. Gondosan nyírott humanista körszakállat viselt, s tekintetével figyelmesen fürkészte az utca túloldalán járó-kelőket. Amazok azonban nem néztek vissza rá, mert Yorkban a gyerek is tudja, hogy aki szembenéz a vörös ördöggel, azt aznap valami baj éri.

A Stonegate 33. szám alatti üzlet, amikor az ördög felült a portáljára, nyomda volt. A könyvnyomtatás az 1500-as években vert gyökeret Yorkban, e fontos egyetemi és püspökvárosban, s a legtöbb nyomda a Stonegate-en működött. A nyomdáknak pedig saját ördögei voltak. Nemcsak azért, mert a könyvnyomtatást a korban valamiképpen mágikus és ördöggel cimboráló mesterségnek tartották, hanem azért is, mert a nyomdászmestereknek tetőtől talpig tintás fiatal segédek keverték a nyomdafestéket, kenték be, majd szedték szét és szükség esetén olvasztották újra a kiszedett ólombetűket. Ezeket a szurtos sihedereket hívta a szakma a nyomda ördögeinek. És ha a szedésben hiba esett, a mester széttárt karokkal a nyomda ördögére kente a felelősséget. Minthogy pedig a segédek is esküdöztek, hogy ők mindent jól csináltak, ezért a nyomda ördöge fokozatosan titokzatos és megfoghatatlan lénnyé vált, a nyomda láthatatlan lakójává, aki a legnagyobb gondossággal kiszedett és kétszer lektorált szövegen is rajta hagyja a keze nyomát, pontosan azon az oldalon, ahol az olvasó először kinyitja a könyvet.

A korban még nem volt házszámozás, a házakat és üzleteket színes cégérekkel jelölték, ahogy ma is látjuk Prága óvárosában. Gondoljunk bele, micsoda önirónia és bátorság kellett ahhoz, hogy a stonegate-i mester az anomáliának, szégyenletes bakinak tekintett sajtóhibák gyártóját tegye meg mestersége címerének. Igaz, ezzel elébe ment az esetleges felelősségrevonásnak. Aki A Nyomda Ördögéhez címzett műhelyben rendel munkát, az ne csodálkozzék az eredményen.

Nincsenek megjegyzések: