Országcímer


Ínséges időkben hozzászokik az ember, hogy kőbaltával nyúzzon ürgét. Berlinből Prágába igyekezve magától értődően szállok le a vonatról Bad Schandaunál, hogy a helyi kisvasúttal menjek el a határszéli Schmilkáig, ott kompon átkeljek az Elbán, majd turistaösvényeken gyalogoljak át a cseh oldalra, ahol a határmenti Hřenskóban ismét buszra szállok az első kisvárosig, Dečínig, ahol felszállok a prágai gyorsra. De változnak az idők, s ma már fóliázott ürgefilé is kapható a boltban, mint régen. Bad Schandauban leszállva a szomszéd vágányon már ott áll egy kis cseh vicinális a fennhéjázó „Dečín, főpályaudvar” felirattal. Lesz ami lesz, felszállok rá, mintha normális világ volna. A hivatalos határátlépéshez még 48-órás Covid-teszt kéne, de a kupé tele van cseh vendégmunkásokkal, s egyik sem lobogtatja. A kalauznő körbejár, csehül adja a jegyeket. A szigorúan ellenőrzött vonat háborítatlanul átpöfög a túloldalra. Isten hozta a kelet-európai abszurdban.



Egy órám van még a prágai vonatig, kisétálok a városba. Dečín – Tetschen – a szudétanémetek 1946-os kitelepítéséig német üdülővároska volt a Cseh/Szász-Svájc alján, amire máig emlékeztetnek a mélán pusztuló szecessziós villák. Az Elba túlpartján, a kisváros szélén emelkedik a tetscheni vár, amelyet 12. századi alapítása óta reneszánsz, majd barokk stílusban is átépítettek. Kápolnája számára festette Caspar David Friedrich az 1808-as Tetscheni oltárképet (avagy Hegyi feszületet), amelyen először emeli a természetet a német romantika hitvallásának megfelelően a vallásos festészet rangjára. A magányos sziklán felmagasodó fenyők és feszület nagyon illenek az Elba-parti homokkő sziklán felmagasodó várhoz. És itt írta Chopin az Op. 34. No. 2. a-moll „Valse brillante”-ot, amelynek melankolikus hullámverése nagyon is egybecseng a vár alatt lüktető folyó és a túlsó partján felejtett egykori német kisváros hangulatával.



Chopin: Valse brillante Op. 34. No. 2. a-moll. Játssza Arthur Rubinstein




Caspar David Friedrich: Tetscheni oltárkép avagy Hegyi feszület, 1808. Drezda, Galerie Neue Meister

A kép vázlata (1805-6), amelynek alapján Theresia von Thun-Hohenstein bárónő megrendelte az oltárképet

Caspar David Friedrich: Reggel az Óriás-hegységben, 1810-11. Berlin, Schloss Charlottenburg

Az innenső parton szecessziós étterem áll a várral szemben. Magányos várra emlékeztet ez is, s valamikor a város első háza kellett legyen a német földről érkező utas számára. Úgyhogy valószínűleg ez volt az egykori vámház. Erre utal az étterem neve – U Přístavu, A kikötőhöz, miközben kikötő itt már régen nincs –, de még inkább az épület sarkán gondosan megőrzött osztrák császári címer.




A császár képét a rebellis Prágában leszarhatták a legyek, a Habsburg-hatalomhoz kötődő Mária-oszlopot ledönthették a forradalmi vandálok, de itt, a német Szudétavidéken, amely nem volt annyira lelkes a Monarchia széthullásától, megőrizték az egykori egység jelképét. És most, hogy a Monarchia iránti nosztalgia már ismét felértékeli az efféle relikviákat, szépen restaurálták is. Úgyhogy amint sok száz éven át, most megint ez fogadja a Németországból az egykori Monarchia területére érkezőt. Isten hozott idehaza.


Nincsenek megjegyzések: