Az ég madarai

A Colossal portálon nemrég jelent meg szép poszt Caner Cangül fotóival és Kate Sierzputowski rövid szövegével azokról az oszmán kori „madárházakról”, amelyeket miniatűr mecsetek és paloták formájában faragtak ki és illesztettek bele igazi mecsetek és paloták homlokzatába. Az írásnak egy bővebb, jobban illusztrált változata már korábban megjelent Caner Cangül saját Istanbulium blogján, és egyáltalán, a téma bőven jelen van az isztambuli városjáró blogokon. A „verébpalotákat”, ahogy a népnyelv elnevezte őket, alapvetően vallásos indíttatásból, Isten teremtményei iránti jócselekedetként emelték, de szépen illeszkednek az isztambuliak állatszeretetébe, akik ritkán tartanak saját háziállatot, de odaadóan gondoskodnak a város közkutyáiról és közmacskáiról, mint azt nemrég láttuk az Isztambul macskáiban.


A közmadarakról való gondoskodásnak Európában inkább szekuláris gyökerei vannak, a cinegeetetéstől a gólyakeréken át a madarak és fák napjáig. Ezért is érdekes, hogy Sevillában a madarak védelméről szóló 1896. IX. 19-i törvényt a gyermekek istenfélelmére appellálva tették közzé a korban szokásos módon, azulejón, a falba illesztett mázas csempén.

„Gyermekek, ne fosszátok meg szabadságuktól a madarakat, ne kínozzátok őket, és ne pusztítsátok el fészkeiket. Isten megjutalmazza azokat a gyermekeket, akik védik a madarakat, és a törvény tiltja, hogy vadásszanak rájuk, elpusztítsák fészkeiket, és elrabolják fiókáikat.”