Nőnapi forradalom

„A forradalom napjai. Rendőrségi útiokmányok kitöltése”

Azt mindenki tudja, mikor volt a nagy októberi forradalom. Novemberben. De vajon az azt megelőző februári forradalom mikor volt? Természetesen márciusban. Mégpedig március 8-án, nőnapon.

A pétervári Putyilov-gyár munkásnőinek nőnapi tüntetése, 1917. március 8 (a Julianus-naptár szerint február 22.) A transzparensek felirata (hibás helyesírással): „Etessétek a haza védelmezőinek gyermekeit!” „Fizetésemelést a katonák családjainak – ők a szabadság és a világbéke védelmezői!”

A nők napját éppen száz éve, 1914. óta tartják március 8-án. Noha a munkásnők már 1908 óta március egyik első vasárnapján ünnepelték felvonulással Amerika-, majd Európa-szerte, egyre inkább összekapcsolva a nők szavazati jogának követelésével, ez először 1914-ben, a világháború előestéjén esett március 8-ra. Másodszor pedig 1917-ben.

Ezen a vasárnapon közel ötvenezer pétervári munkásnő – a behívott férfiak helyét már a legtöbb gyárban nők foglalták el – vonult az utcára kenyeret és a háború végét követelve. A tüntetések másnap is folytatódtak, s harmadnapra az összes pétervári üzem munkásai sztrájkba léptek. A Duma hiába kért segítséget a fronton lévő cártól, annak ingerültségében csupán a Duma feloszlatására futotta. A főváros védelmére rendelt csapatok pedig egyre inkább a tüntetőkkel szimpatizáltak. Március 13-án az 1905-ös forradalom gyakorlatát felelevenítve munkás- és katona-tanácsok alakultak. A Duma képviselőinek kérésére a cár lemondott, és ideiglenes kormány jött létre. Tíz nap múlva pedig Németország az oroszországi helyzet további destabilizálására német útlevéllel és államköltségen társaival együtt hazaküldte a svájci száműzetésben élő Lenint, aki áprilisi téziseiben meghirdette a forradalom továbbvitelét a kommunizmus győzelméig.

„A forradalom napjai. A volt cár szán-autója”

A februári forradalom első, zaklatott napjait dokumentáló alábbi ötvennégy fényképet csak nemrég tették közzé az interneten. Eredetijüket az orosz Állami Politikatörténeti Múzeumban őrzik, s szűkszavú adataik szerint Ion Dicescu gyűjteményéből származnak.

„Március 23. A forradalom áldozatainak temetése. A zászlók összképe”

Ion Dicescu, orosz nevén Ivan Oszipovics Gyik (1893-1938) szobafestő fiaként született Bukarestben. 18 évesen lépett a szociáldemokrata pártba, s a párt lapjának újságírója lett. 1916-ban, Románia hadbalépésekor Erdélyben harcolt, majd a visszavonulás során megsebesült, s a szövetséges Oroszországban létesített román tábori kórházak egyikében kezelték. 1917 elején Szentpétervárra vitték, s itt került kapcsolatba a bolsevik párttal. Áprilisban belépett a pártba, s a Pravda újságírója lett. Az októberi forradalomtól kezdve a Vörös Gárda tagjaként harcolt. 1924-ben más román emigráns kommunistákkal együtt ő tett hivatalos javaslatot a Moldovai Szovjet Szocialista Köztársaság megalapítására, amely akkor a román Besszarábia visszacsatolásának előkészítéseként még csak egy keskeny csíkot – nagyjából a mai Transzdnyisztriai Köztársaságot – jelentett. 1938-ban kémkedés vádjával kivégezték.

Az úgynevezett Dicescu-gyűjteményben fennmaradt képek valószínűleg nem Dicescu fotói. Kitűnő kompozícióik elsőrangú sajtófotósra vallanak, amilyenből – mint arról még írni fogunk – bőven volt a század eleji Szentpétervárott. A képekre írt feliratok talán arra utalnak, hogy a Pravdába szánt sajtófotók szerkesztői másodpéldányai lehetnek. Érdemes volna megnézni, bekerültek-e a Pravda vagy más napilap korabeli számaiba. Annyi bizonyos, hogy a feliratozott fotók némelyikét az októberi forradalmat követően képeslap formájában is kiadták. De erről egy következő posztban írunk többet.

„A forradalom napjai. Nyevszkij proszpekt”

february1 february1 february1 february1 february1 february1 february1 february1 february1 february1 february1 february1 february1 february1 february1 february1 february1 february1 february1 february1 february1 february1 february1 february1 february1 february1 february1

„Március 23. A forradalom áldozatainak temetése. Temetési menet a Nyevszkij proszpekten.” A felirat: „Áldozatul estetek a végzetes harcban”, a munkásmozgalom gyászindulója – a későbbi Munkás-gyászinduló – eredeti kezdő sora. Ennek változatairól lásd korábbi részletes írásunkat.

february2 february2 february2 february2 february2 february2 february2 february2 february2 february2 february2 february2 february2 february2 february2 february2 february2 february2 february2 february2 february2

„A forradalom napjai. Barrikádok a Litejnij proszpekten”

3 megjegyzés:

Valéria írta...

A post bámulatos!Elismerésem !


Borostyán

Tamas DEAK írta...

"S aki él, mind-mind gyermek
és anyaölbe vágy.
Ölnek, ha nem ölelnek -
a harctér nászi ágy.
...
Amit szemeddel sejtesz,
kezeddel fogd meg azt.
Akit szivedbe rejtesz,
öld, vagy csókold meg azt!"


Freud nyolcvanadik születésnapjára ...

pera írta...

Érdekes, hogy az észtek még március végén is csak autonómiát követeltek, mennyivel más volt a helyzet '18 október végén Magyarországon...

Lenin hazatérésével kapcsolatban az jut eszembe, hogy kb. 10 évvel ezelőtt olvastam egy német gimnáziumi törikönyvben, hogyan tárgyalják a '17-es orosz forradalmat. Lenin hazatéréséről az állt, hogy Pétervárra ...von Stockholm gekommen ist. Hogy előtte hol volt, hogy került Stockholmba, arról nem szólt a fáma... (Ilyen a történelem EU-ban is lassacskán halványuló nemzeti látószöge.)