Tisztelt Uraim!


Gentili Sigg.,

Mi scuso e ringrazio per l’invito ad una così importante Esposizione d’Arte, ma ci ho ripensato.
Non credo che l’Italia abbia bisogno di me per essere rappresentata, e io mi sentirei come un gatto ad una esposizione canina, o viceversa.
Se la mia vita dipendesse da questo Stato che ufficialmente mi invita, il mio recapito sarebbe c/o Stazione Centrale.
È all’Estero che ho trovato casualmente e fortunatamente la dignità del lavoro, il rispetto e l’apprezzamento per la qualità e l’impegno, e la condizione più importante per pensare e produrre: La Libertà.
In attesa che questo pittoresco Paese si decida ad attuare e rispettare i Principi e e Diritti della sua Splendida Costituzione,
distintamente saluto e ringrazio.

Roberto Innocenti, illustratore

Maggio 2011

Da qui, via qui.

Discorso di accettazione del premio Hans Christian Andersen
Tisztelt Uraim,

Nagyon köszönöm meghívásukat egy ilyen jelentős művészeti kiállításra, de gondolkodtam a dolgon.
Nem hiszem, hogy Olaszországnak rám volna szüksége, hogy képviseltesse magát, én pedig úgy érezném magam, mint egy macska a kutyakiállításon, vagy viszont.
Ha megélhetésem ettől az államtól függene, amely most hivatalosan felkér engem, úgy postacímem a főpályaudvar volna.
A véletlen és a jó szerencse folytán külföldön találtam meg a munka méltóságát, a tiszteletet, a minőség és elkötelezettség megbecsülését, s a gondolkodás és alkotás legfontosabb feltételét: a Szabadságot.
Remélve, hogy eljön az a nap, amikor ez a festői ország tiszteletben fogja tartani csodálatos alkotmányának elveit és azok szerint fog cselekedni, kérem, fogadják megkülönböztetett tiszteletemet és köszönetemet.

Roberto Innocenti, illusztrátor

2011 május

Innen ill. innen.

A Hans Christian Andersen díj átvételekor mondott beszéd























































Nincsenek megjegyzések: