A bomlás virágai

A grammatika gondos és álnok istenségének védő karja óv bennünket,
mely elfedi előlünk a szörnyek arcát.
(Michal Ajvaz: A másik város, Pozsony 2007 [Brno 2005])

Az ember ellenőrzése alól kiszabadult anyag saját életet kezd élni. A korábbi összefüggések meglazulnak, új, előre nem látott viszonyok alakulnak ki a tárgyak között. A felületek a maguk módján öregszenek, elbűvölő őszi színeket öltenek, sajátos esztétikát teremtenek.

Ennek a folyamatnak tárgyilagos és melankolikus krónikása a pétervári Szasa Terebenin.