Rózsaszínű levelek 41

[A kikötőkbe befutó óceánjárókról gyakran készültek félamatőr fényképek, amiket utána a hajókról kiszálló utasoknak árusítottak. Egy ilyen barkácsolt képeslap a Honolulu kikötőjébe beúszó Heffront ábrázolja.

Hawaiit elhagyva a Panama-csatornáig több mint két héten át a végtelen víz vette körül a hazatérőket. A levélkötegből ennek az ötnapos áthaladásnak a dokumentálása elég érthetetlenül hiányzik, bár pusztán az újszerűsége érdemessé tette volna a megörökítésre.

November 4-én áthaladtak a Gibraltári-szoroson, majd november 12-én elérték a trieszti célállomást. Triesztből csupán címzetlen, ügyetlenül színezett képeslapok találhatók a kötegben. Valószínűleg postán küldött lapok sem érkeztek volna gyorsabban Budapestre.


A hajó trieszti érkezéséről csupán mínuszos hírek tudósítanak a napilapokban. Eszerint a hazaérkezőket négy napig tartó vasúti szállítással a Csóton berendezett magyarországi fogadóállomásra szállítják.

Kissé megkésett közlemény Az Est 1920. november 20-iki számából

Egy szerencsésen megmaradt Leszerelési igazolvány-másolat segített a Trieszt és a budapesti megérkezés közti történteket részlegesen megismerni. Csupán ez nyújt támpontokat, mert a tábornak a HM HIM Hadtörténelmi Levéltárban őrzött eredeti iratanyaga igen hiányos, és hősünknek nincs benne nyoma.


Leginkább a környékbeliek és a Nagy háború történetének kutatói számára ismert, hogy Csót településnek a külterületén alakították ki a monarchiaellenes államok hadifoglyainak egyik legnagyobb gyűjtőtáborát, majd a háború végén a kiürült helyszín átalakításával a hazatérő magyar hadifoglyok fogadóállomását. Ugyan eredetileg a nyugati frontokról hazaszállított katonák számára tervezték, azonban a lengyel-szovjet háborúskodás és a csehek dominálta antantmegszállás miatt az Oroszországból érkeztetett katonákat kerülő úton ide szállították kényszerűségből.

A helyszín megválasztásakor fontos szempont volt a nagyszámú fogoly szállítására alkalmas vasútvonal Pápa és Veszprémvarsány között, amely a Nyugat-Magyarországon található vasúti csomópontokkal egész Közép-Európát elérhetővé tette. Ki gondolná, hogy a ma lassan haldokló szárnyvonal Pápateszér és Franciavágás között saját állomással rendelkezett, ahová foglyok tízezreit érkeztették és őrizték, majd bocsátották innen haza.

A háború végén a hadifogolytábor kiürült és megszűnt, helyette a hazatérő magyar hadifoglyok fogadóállomásává alakították át. Eredeti feladata a hazatérők megfelelő ünnepélyes fogadása volt, ami fertőtlenítés és egészségügyi szűrés, majd a megfelelő formaságok után, ha karantén nem volt indokolt, általában három nap után a leszerelt katonák hazabocsátásával zárult.

Mire Károly hazaérkezett, a tábor feladata kissé kibővült: a hazatérőket politikailag és világnézetük szerint is „szűrték”. Ez a feladatbővülés a Tanácskormány elbukása után került be a tábor szabályzatába, elsősorban az oroszországi bolseviki eszmék beszivárgásának a megakadályozására. A politikai szűrés munkáját az ún. „T” osztályhoz beosztottak végezték. Besúgások, jelentések, gyanús személyek listája, gyanúsnak vélt hazaérkezők visszatartása.

Egy visszatartott egykori légionista papírja

Megnyugtató volt, hogy noha Timó Károly évekig a cseh légióval együtt mozgott, ellene a kollaborálás gyanúja fel sem merült. Nem mindenki ment át a szűrőn. Ha megbizonyosodtak arról, hogy valaki a légióban szolgált, az akár a hadbíróságra kerülhetett.

A hosszú tengeri utazás – akár Szovjet-Oroszországból is – vele szemben szükségtelenné tette vesztegzár fenntartását, ellentétben a szárazföldi úton hazatérőkkel. Ünnepélyes fogadás, zenekar, a leszerelési papírok elintézése, valamennyi leszerelési illeték a zsebbe. És a vasútállomásnál az első rózsaszínű levélben katonásdinak indult katonai pálya — mire a levelek hetedszerre is lehullottak — véget ért.]