Nomád esküvő Tibetben (Utazás Khamban 6.)

Araszolunk kifelé Garzê városából. Vajon mi okoz dugót egy ilyen kisvárosban, amelynek széles utcái azonnal a Shanghai-Lhasa országos főútra futnak ki? Egy ponton aztán teljesen leáll a forgalom. Szemből lovasok tűnnek fel, sokan, az utca teljes szélességében. „Nomádok”, mondja a buszsofőr. „Esküvő lesz.” Leszállunk a buszról, fotózni kezdjük a lovasokat, akik közben szintén leszálltak a helyi közösségi ház előtt, s kérkedve parádéztatják fel-alá díszesen felszerszámozott lovaikat az utca ámuló népe számára. Néhány felvirágozott autó is érkezik, utasaik bemennek a házba.

A történelmi Tibet lakosságának kb. 30-40%-a jaktenyésztő nomád pásztor. Az 1720 óta Kínához csatolt keleti tartományokban, ahol most járunk, Khamban (ma Szecsuán tartomány része) és Amdóban (ma Qinghai tartomány) ez az arány jóval magasabb, mint a Tibeti Autonóm Köztársaságban, részben mert hagyományosan is magasabb volt a nomádok aránya, részben pedig mert a „hivatalos” Tibetben a hatóságok erővel is igyekeznek lakótelepeken letelepíteni a kevéssé kontrollálható nomádokat. Khamban a nomádok egy részének van városi lakcíme, de áprilistól októberig valamennyien a fennsík sátraiban élnek.

Aztán mintegy varázsütésre a lovak és autók eltűnnek. Szállnánk vissza a buszba, de ekkor gyalogos tömeg jelenik meg szemből, élén hatalmas turbános figurákkal, de még közülük is kimagaslik egy fiatal nő a fején viselt magas vörös lámpaernyővel. „Most hozzák a menyasszonyt”, mutatja a buszsofőr. Ismét leszállunk, ezúttal már videózni kezdek, a fotókat ugyanekkor Asztalos Zoli készíti, aki mindenhová beszivárog.

A menet bekanyarodik az udvarra. Eddig a nézők sorfala mögül videóztam, de ekkor udvarias kínai bocsánatkérések közepette áttörök rajtuk, és besurranok én is. A menet háromszor kerüli meg az udvar közepén álló imakerék-állványt, élükön három nap-maszkot viselő sámán táncol. Aztán ahogy megindulnak fel a lépcsőn a nagyterembe, a konfettieső is megindul felülről. A nagyteremben tánc kezdődik, ételt kínálgatnak. Maradnánk, de hosszú út áll még előttünk Dergéig.