Polüfémosz veszte


A Cégér jó bornak bejegyzésben elsikkadt a téma gasztronómiai vonatkozása. Vajon milyen borral kínálta a leleményes Odüsszeusz a társait felfaló küklopszot, és vajon jogosan tart-e Tamás a Piazza Armerina egyik kis terén található Caffè del Centro borválasztékától? És egyáltalán, mit és hol igyunk, ha erre járunk?

A kérdéses mozaikok olyan görög történetet ábrázolnak, aminek idevágó epizódja a mai Szicíliában játszódik, így értelemszerűen nem a római, hanem a görög borokról, illetve a mai olasz-szicíliai borászatokról kell szólnom.

Annyi bizonyos, hogy Homérosz idején, a Kr. e. 8. században már léteztek ugyan görög telepek és poliszok a szigeten, de a szőlőművelés jóval kezdetlegesebb volt, mint a kibocsátó poliszok környékén. Ezért mondhatta Polüfémosz, hogy bár bora neki is van, de az Odüsszeusztól kapott nektárral az nem versenyezhet.

„…átvette, megitta, örült neki szörnyen,
itta az édes italt, s aztán kért újra belőle:
Adj még jószívvel, s a neved mondd meg nekem egyben,
hadd adjak vendégi ajándékot, hogy örüljél.
Mert hoz a küklópszok dús földje a nagyszemü fürtből
bort szintén, és Zeusz zivatarja növeszti a termést:
csakhogy ez itt nektárnak csöppje meg ambrosziának.”
(Homérosz, Odüsszeia, 9. ének, fordította Devecseri Gábor)


Odüsszeusz az utazására hazait vitt magával, vagyis ithakai bort és bár Ithaka helyzete ma minimum vitatott, azért az elmondható, hogy akár a mai Ithaka szigetéről, akár a szomszédos kefalóniai Paliki félszigetről – amely akkoriban még valószínűleg önálló sziget volt – származott a bor, édes és erős volt, amelyet a hajósok tengervízzel hígítva ittak. Ma Kefalónia borvidékei közül kiemelkedik a PDO Robola, a PDO Muscat és a PDO Mavrodaphne. Mindhárom szőlőfajtát jelöl. Az elsőből jellemzően könnyed száraz fehérborok készülnek, így ez leginkább a mai borfogyasztási szokásokat lekövető borvidék. A második a világ egyik legősibb szőlőfajtájának, a muscat blanc à petits grains-nek (mi is ismerjük a fajtát sárgamuskotály néven) egy helyi klónja, amiből természetes édes borokat és ún. erősített édes borokat is készítenek. (Utóbbinál a borok erjedését hozzáadott alkohollal állítják meg, így maradnak édesek.) Végezetül a mavrodaphne egy természetes édes vörösbor, így ez áll a legközelebb az egykori görög borvilághoz, ahol az édes borokat jellemzően úgy készítették, hogy a szüret után a szőlőt szalmaágyon szárították-töppesztették, így koncentrálva a benne lévő cukortartalmat, majd kipréselték és ha kellett, már meglévő édes borral felöntötték, ezután adták hozzá a fűszereket és fogyasztás előtt a tengervizet. A legjobb példa erre a bortípusra (bár fűszereket már nem adnak hozzá) a Kefalónián található Foivos borászat 2004-es Methyse nevű bora, amelyet az elmúlt évek legmagasabbra értékelt görög borai között tartanak számon. (Illetve a ciprusi görögök Commandaria nevű bora, ami hagyományosan így készül a mai napig.)

Igen ám, de azt is tudjuk, hogy Odüsszeusz a küklopszot nem a saját borával kínálta:

„én magam indultam tüstént, kiszemelve tizenkét
legderekabb társat, s bőrtömlőt töltve meg édes
éjszinü borral, amit nekem Euanthész fia nyujtott:
Phoibosz papja, Marón – Phoibosz volt Iszmarosz őre –,
mert megkíméltük feleségét és a fiát s őt,
félve az istentől: Phoibosz lombos ligetében
élt ugyanis.”

A Trákiához tartozó PGI Ismaros borvidéknek sajnos az ókori híre fényesebb, mint jelenkori helyzete. Marónra leginkább egy tengerparti wellness hotel emlékeztet, ami pedig a borokat illet, nyomát sem találni az ókori görög világ leghíresebb, legédesebb és legsűrűbb vörösborának, az egyetlen bornak, amit húszszoros (!) hígításban kellett inni, hogy ne szálljon az ember – vagy a küklopsz – fejébe. (Azért nem bírom ki, hogy ne ajánljak legalább egy helyi borászatot, ahol ha édes vöröset nem is, de könnyed és jól iható, modern, száraz borokat találunk. A Kikones éppen ilyen hely.)

No de térjünk vissza Piazza Armerina utcáira, ahol ma már biztosan nem kínálnak görög borral. Alig kétszáz évvel Homérosz után, a Kr. e. 6. században a vidék borai a krónikák szerint már nem csak elérték, de meg is haladták a görög borok minőségét. Ennek oka részben az, hogy a görög telepesek, talán etruszk hatásra, a világon először itt kezdték tudatosan telepíteni a szőlőt, sorokban, karós művelésben, vagyis itt hoztak létre először monokultúrát a szőlőművelésben. Ennek első nyomai már Homérosznál, az Íliászban is felbukkannak Akhilleusz pajzsán:

„Majd szőlőskertet remekelt, dús fürttel a tőkén,
tiszta aranyból volt: feketén függöttek a fürtök:
és a karók sorban meredeztek, mind szinezüstből.
Körbe zománcból árkot vont, a sövényt pedig ónból
készítette: csak egy ösvény vezetett a karók közt:
rajta a fürge szedők föl-alá jártak, szüretelve.
Szép szűzek s vélük viruló gyöngédszivü ifjak
mézizü szőlőt hordoztak jólfont kosarakban.
Víg csapatuk közepén fiu állt, csengőszavu lanton
játszott édesen: és a Linosz gyönyörű dala zendült
vékony kis hangján: amazok meg ütemben emelték
lábukat, és ahogyan dala szólt, kurjantva szökelltek.”
(Homérosz, Íliász, 18. ének, fordította Devecseri Gábor)

A szüret jelenete Achilleus pajzsának rekonstrukciójáról. Fent a Penny Magazine 1832. szept. 22-i címlapján, lent Kathleen Vail rekonstrukcióján


Szicíliát, a kor Magna Graeciáját Oenotria néven is emlegették, a „karóra futtatott szőlőtőkék országának”. A helyi borok minősége és hírneve gyorsan emelkedett, de a mai szicíliai borok történetére a kezdeti görögökön túl legalább akkora hatást gyakorolt az arab mazsolakultúra, a normann gasztrokultúra, az etruszk szőlőfajták, a későbbi római és karthágói ízlés, mint napjaink marketingtrendjei és olasz konyhája.


A Tamás által említett Caffè del Centro valóban nem tűnik többnek holmi talponállónál, bár a TripAdvisor 37 értékelője 4.0-ás átlagot adott, és a Google is 3.8-on áll 21 értékelés után, így egy gyors szendvicsre vagy más falatokra biztos megfelelő hely. A Piazza Garibaldin található a borbár része, mellette a templom felé a pékség, de a sarkon túl, a szűk kis utcában (Via Guglielmo Marconi 2.) működik az eredeti üzlet ahol csak kávé és sütemények, netán szendvicsek vannak. A legtöbb pontot a felszolgálás sebességén és minőségén bukják el, biztos ott is nehéz embert találni. Borról egyetlen esetben írnak, idén nyáron egy hozzászóló ezt kommentelte: the „local” wine was very poor. Az idézőjel felvet kérdéseket, de sajnos a borlap nincs fent a neten, ahogy honlapja sincs az intézménynek, csak egy hirdetést találtam, de az ebben szereplő facebookoldal sem létezik. Fogadjuk el, hogy a bor rossz, de vajon nem helyi bort kínálnak? Szicíliában ez szinte elképzelhetetlen. Mert hát milyen is a helyi bor és hol lehet hozzájutni ebben a bájos kis városban?

Szőlők Piazza Armerina mellett

A legközelebbi borvidék, a városkától délnyugatra található Riesi DOC fehérborainak legfontosabb szőlőfajtája az inzolia (más néven ansonica), ami egy semleges ízvilágú, érlelten leginkább mogyorós jegyeket felmutató fehérbort adó fajta. Sokan görög eredetűnek tartják, de valójában 1696-ban írták le először (Francesco Cupani, az első szicíliai botanikus a Hortus Catholicusban) és Szicílián kívül Szardínián és Toszkánában is előfordul. Szintén fontos errefelé a francia chardonnay szőlőfajta, a kettő valamelyikének minimum 25%-ban jelen kell lennie az összes Riesi Bianco borban, de a pezsgőkben és a helyi édes borokban (vendemmia tardiva) is.


A vörösboroknál a Riesi vagy nero d’avola (néha calabrese néven) vagy cabernet sauvignon hangsúlyos. A nerello mascalese szőlőfajtát főleg rozé borok készítéséhez használják. Fontos, hogy a Superiore és Superiore Riserva nevet viselő csúcsborok már csak a helyi nero d’avola fajtából készülhetnek. Aki kifejezetten innen kóstolna bort, annak a Feudo Principi di Butera borászat Riesi Rosso-ját ajánlom, viszonylag egyszerű ám jól iható vörösbor 2015-ből.


A városunktól és a mozaikoktól délkeletre fekvő Cerasuolo di Vittoria DOCG borvidék szintén a nero d’avola (calabrese) kékszőlőről illetve a frappato szőlőfajtáról nevezetes. Ezeket gyakran együtt, cuvée-ként hozzák forgalomba. Az Azienda Agricola Cos 2015-ös Cerasuolo di Vittoria Classico DOCG vörösbora igen magas értékelést kapott a nemzetközi szakértőktől, aki viszont az árra is érzékeny, az inkább tegyen egy próbát a Feudo di Santa Tresa borászat Cerasuolo di Vittoria DOCG borával szintén 2015-ből (bár a frissebb évjáratoktól sem kell félni).

Évszázados birtok Piazza Armerinától délre

Eddig viszont csak vörösbort ajánlottam, nézzük mi a helyzet a fehérborok terén. Szicília mint borrégió a világ legismertebbjei között van, érdekes módon sokkal inkább Lampedusa Párducának és Marlon Brando keresztapájának köszönhetően, semmint a borok okán. A déli sziget sokakban kelti a „vörösboros vidék” képzetét, miközben több erre a fehérbor, mint a vörös!

A Bar Vitelli, a Keresztapa helyszíne a filmbeli Corleonéban (Savocában)

A Tasca csoporthoz tartozó (Conti d’Almerita) Tenuta Regaleali borászat Catarratto Antisa 2018 bora friss savaival és ciprusos ízvilágával csábít, ami nem is csoda, lévén a szőlők 900 méterrel a tengerszint fölött zöldellnek. A frissen olajban kisütött, netán rántott tengeri herkentyűk bora ez, így érdemes több próbát is tenni a catarratto szőlőfajtával.


Ami pedig a helyszínt illeti, vagyis hol érdemes borozni Piazza Armerinában, az internet népe egyértelműen fogalmaz: a Via Garibaldi 89. szám alatt található Bla Bla Wine Bar a google-n 7 értékelésből 4.9-et kapott, kiemelve a jó borokat és a hely laza hangulatát. Csak este fél hattól van nyitva, de hajnali egyig, a TripAdvisor átlaga 19 értékelés alapján 5.00, ami az elérhető legjobb. Honlapjuk nincs, a FB oldaluk nem frissül, így borlapot itt sem találtam, de aki catarrattót (fehér) vagy nero d’avolát (vörös) kér, az nem fog csalódni, ha pedig a fenti borászatokat és borokat emlegetik, máris szakértőnek gondolja majd Önöket mindenki.

Már csak arra kell vigyáznunk, nehogy a poharazgatás az ókor leghíresebb szicíliai boros játékába, a Kottaboszba torkolljon, amelynél, ha igazán hiteles, egy odaadó fiatal szolga is a rendelkezésünkre áll, aki csupán egy virágfüzért visel a fején, és visszateszi a plastinxot a helyére, majd újratölti a boroscsészéket…


Nincsenek megjegyzések: