„Zsidó templomok”. Egy aranykor emlékei

Az 1867-es emancipációs törvény – amelyet épp ma egy híján százötven éve szavazott meg egyhangúlag a magyar országgyűlés – megnyitotta az utat a magyar zsidóság társadalmi felemelkedése előtt. Ezzel párhuzamosan a kiegyezés sosem látott gazdasági fellendülést hozott az egész ország számára. A zsidó polgárság joggal érezhette úgy, hogy itt van már a Kánaán.

Ez az érzés, a társadalmi és gazdasági egyenjogúságnak ez a büszke és bizakodó hangulata öltött testet a század utolsó évtizedeiben épült nagy zsinagógákban. Ahogy Halbrohr Tamás, a szabadkai zsinagóga emeritus elöljárója idézi építőik szavait az alábbi interjúban, „nem zsinagógát építünk, hanem zsidó templomot”, azaz a keresztény templomokkal egyenrangú szakrális központokat, amelyek reprezentatív kialakítása és építészeti megoldásai ugyanakkor a jeruzsálemi Templomot és az ahhoz kötődő aranykort is felidézik. Ilyenek voltak a nagyvárosok, Budapest, Pozsony, Nagyvárad, Szeged nagyzsinagógái, amelyek historizáló és gyakran orientalizáló stílusukkal utalnak a zsidóság sok ezer éves történelmére. Vagy az alföldi városok, Hódmezővásárhely és mindenekelőtt Szabadka lenyűgöző zsinagógái, amelyekben a budapesti építészek által megalkotott „magyaros szecesszió” motívumait alkalmazták az őket befogadó magyar nemzettel való azonosulás kifejezésére.


Ezeket a pompás zsidó templomokat jártuk végig az elmúlt évben Eti Peleg izraeli forgatócsoportjával. Minden helyen művészettörténészekkel, építészekkel, helytörténészekkel, a helyi közösségek tagjaival beszélgetve idéztük fel az egykori építők és építtetők szándékait és az épületekben megfogalmazódó korszellemet. Egy olyan kor szellemét, amelyet ha nem a mi utólagos bölcsességünkkel, a fél évszázaddal későbbi tragédia szűrőjén át szemlélünk, igazán tekinthetünk a magyar zsidóság aranykorának.

A film elkészült, most keresünk rá forgalmazókat. Addig is közzétesszük az alábbi rövid összefoglalót. És még egyszer megköszönjük mindenkinek, aki a film készítése során segítségünkre volt.