Hossein Alizadeh: Aftab. Bayat-e Kord. A Sallâneh albumról
Fadrusz János: Hunyadi Mátyás (1443-1490). A kolozsvári Mátyás-szobor modellje a Magyar Nemzeti Galériában (1900). A háttérben: Székely Bertalan: II. Lajos holttestének megtalálása (1860)Vas
Hossein Alizadeh: Aftab. Bayat-e Kord. A Sallâneh albumról
Fadrusz János: Hunyadi Mátyás (1443-1490). A kolozsvári Mátyás-szobor modellje a Magyar Nemzeti Galériában (1900). A háttérben: Székely Bertalan: II. Lajos holttestének megtalálása (1860)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Utazzon velünk!
Heti előadásaink
Atlantisz
Ántivilág
Csehország
Fényiratok
Ismerd meg a
Kaukázus
A Kelet képei
Könyvek, kiállítások, zene, film
Krím
Lwów/Lemberg
Mallorca
Odessza
Papírmúzeum
Perzsa levelek
A propaganda múzeuma
Temetők
Üzenet a falon
A zsidó örökség
9 megjegyzés:
Hátborzongatóan jó a kettő együtt!
Elnézést, hogy kekeckedek, de felrémlik egy igen vastag középiskolai elégtelenem szomorú emléke. Nem "holttestének feltalálása"?
De így van, ez a kép százötven éve adott címe. Magam is gondolkodtam egy kicsit rajta, hogy az archaikus kifejezést helyettesítsem-e egyértelműbb maival, és arra jutottam, igen: egy képcím nem egyenes idézet és nem Korán, hogy minden betűje változatlan legyen. Az angol változatban még merészebb eltéréseket engedtem meg magamnak.
Hát a Korán minden betűje változatlan, csak a nyelv amin olvassák, az más ...
De igen, ez megint jó példa volt arra, hogyan is utáltatták meg velem a művtöritől kezdve a tesin át a nyelvekig a dolgokat a 80-as évek középiskolájában. De legalább ma már újra felfedeztem mindent.
"... egy képcím nem egyenes idézet és nem Korán..."
Hát, nem tudom. A képcím: tulajdonnév.
Ismerem ezt az akadémiai szabályt, de mávészettörténészként és fordítóként másként gondolom és használom (amíg a szerkesztő másként nem kéri, ami meg az ő joga).
Tamás, ugye nem gondolod, hogy most jobb a helyzet?
Nem valószínű, tekintve hogy a probléma nem tudom mióta (de a hatvanas évek eleje óta biztosan) ugyanaz : pszichésen és szakmailag alkamatlan pedagógusok kapnak diplomát és mehetnek tanítani.
Jellemző módon a középiskolai tanáraimból akik minden szempontból alkalmasak voltak, egy 80 éves (világhírű olasz műfordító), egy 75 (lenne), egy 74. Csak kettő mai ötven-ötvenöt volt a garnitúrából akik alkalmasak voltak, az akkori fiatalokat, a mai negyvenesek-negyvenötösöket inkább hagyjuk.
Nem hogy alkalmatlanok - bár ebben érintettként azért nem szívesen foglalnék állást -, nincs is utánpótlás!
Na de ne vigyük ebbe az irányba Studiolum szép posztját!
Megjegyzés küldése