„Még mindig nem tudtam, kiket láttam valójában a Petřín dombján.
Valamiféle titkos szektára bukkantam? Egy új hit születésének voltam tanúja?
Vagy épp ellenkezőleg, egy ősi vallás végső agóniájának?”
Michal Ajvaz, A másik város (2005)
Valamiféle titkos szektára bukkantam? Egy új hit születésének voltam tanúja?
Vagy épp ellenkezőleg, egy ősi vallás végső agóniájának?”
Michal Ajvaz, A másik város (2005)
Megírtuk már, hogyan döntötték le Csehszlovákia függetlenségének kikiáltása után a prágai Óvárosi téren álló Mariánský sloup-ot, az 1620-as években a cseh rendek fölötti Habsburg-győzelem emlékére emelt
Valamikor a rendszerváltás utáni években az Óvárosi tér kövezetébe két fém jelet illesztettek. Az egyik az egykori oszlop észak-déli árnyékának vetületén fekszik, azzal a felirattal: Meridianus, quo olim tempus Pragensis dirigebatur – „A meridián, amelyhez egykor a prágai helyi idő igazodott”. A másik pedig az árnyékot vető oszlop helyét jelzi, mondván: Hic stabat et iterum stabit columna B[eatae] M[ariae] V[irginis] – „Itt állt és áll majd ismét a Boldogságos Szűz Mária oszlopa”.
Jól érzékelhető, hogy a felirat túlmutat a puszta történeti emlékezeten, s olyan rítusra utal, amelynek követői az egykori Mária-oszlop, mint egyfajta axis mundi, újbóli felállítására törekszenek. A titkos rítusok pedig mindig kitermelik a maguk üldözőit és eretnekeit: erről tanúskodik, hogy a jövő időbe mutató igealakot valakik a felirat mind a négy nyelvű változatán kitörölték. Prágában, az Óvárosi téren száz éve folyik láthatatlanul, csupán a tárgyakban megtestesülve, a képrombolók és képtisztelők hitvitája.
Most azonban, akárcsak Ajvaznak a petříni homokládán és a Slavia kávéház vécéajtaján keresztül, egy percre nekünk is megadatott, hogy beletekintsünk a Prága félhomályában élő különös kultuszokba.
Október utolsó napja, Mindenszentek ünnepe. Késő délután érünk az Óvárosi térre. A sarokház mögül kikanyarodva meglepve látjuk, hogy a Mária-oszlop helyét jelző felirat előtt fiatal apáca imádkozik. Előtte, a réztáblán gyertya ég. Kezében virágcsokrot tart, amelyet áhítatosan éppen az emléktáblára készül helyezni. Felemelem a gépet, és gyorsan elsütöm, inkább csak találomra, hogy ellenőrizzem a fénybeállításokat. Második lövésre azonban már nincs időm. Az apáca a gép zajára összerezzen. Felpillant, megrettenve néz rám, aztán sarkon fordul, és futva menekül a térről. Mielőtt utánaeredhetnénk, már el is tűnt a turisták tömegében.
3 megjegyzés:
Hát ... jó tapasztalatai lehettek ezek szerint szegény apácának idáig, ha "menekült". Mondjuk, Hollandia mellett Csehországot lakják kifejezetten agresszív ateisták.
Visszakerült a prágai Óvárosi térre a Mária-oszlop
Igen, már észrevételeztük. Jövő héten megyek lefotózni, Lloyd ír róla.
Megjegyzés küldése