Mátyás király palotája



Hogyan válik egy magánház egy város jelképévé?

A Jakab-palota nem tartozik a középkori műemlékekben gazdag Kassa legrégebbi épületei közé. Az építési vállalkozó Jakab-fivérek, Árpád és Géza 1899-ben építették saját házukként az apjuktól örökölt telken, az egykori városfalon kívül, a Malomárok partján. A családot nem sorolják a kor kiemelkedő építészei közé: Gerle János A századforduló magyar építészete (1990) nem szentel nekik külön címszót, s a kassai palotán kívül mindössze két alkotásukat említi, a budapesti Érmelléki utca 9. szám alatti villát (1914) és a szakolcai r. k. főgimnáziumot (1911). Ennél azért több munkájuk is volt Kassán, ahol saját téglagyárral rendelkező építési vállalkozókként részt vettek a Schalkház szálló, a Pártos Gyula tervezte szecessziós polgári iskola, vagy az eklektikus Hadtestparancsnokság kivitelezésében, s a család Budapestre költözése után (1908) ők tervezték a budai hegyvidéken a virányosi tisztviselőtelepet is.

Ugyanakkor a háznak több olyan vonása is volt, amely kezdettől fogva felkeltette a helyi közönség figyelmét. Az egyik, hogy a Jakab fivérek megszerezték és beépítették palotájukba a Schulek Frigyes által nem sokkal korábban restaurált középkori székesegyház leselejtezett faragványait, ezáltal sok száz éves pedigrét adva a századfordulós villának. A másik, hogy a velencei gótikus stílusban épült palota, amelynek reprezentatív hátsó homlokzata előképeihez hasonlóan a helyi canaléra, a Malomárokra tekintett, igen festői látványt nyújtott a polgárság pihenő- és szórakozóhelye, a városi park felé vezető út kezdetén. A helyi képeslapkiadás bőven ki is aknázta ezt, hangsúlyosan „Jakab Árpád műépítész palotája”-ként mutatva be a neogótikus magánházat.

kassajakab kassajakab kassajakab kassajakab kassajakab kassajakab kassajakab kassajakab kassajakab kassajakab kassajakab kassajakab kassajakab kassajakab kassajakab


Az épület harmadik, története szempontjából meghatározó vonása pedig az volt, hogy homlokzati tornya hangsúlyosan a millenniumra épült budapesti „Vajdahunyadi vár” négy fiatornyos baloldali kaputornyát másolta, amelynek képét ekkoriban, az ünnepségek után képeslapok ezrei terjesztették országszerte. A nyilvánvaló kapcsolat a Hunyadi család ősi fészkével különösen jelentős lehetett Kassán, amelynek hagyományában és önképében Mátyás király fontos szerepet játszott: számos alkalommal járt a városban, s adományaival nagy mértékben hozzájárult a székesegyház befejezéséhez, amelynek jobb oldali, róla elnevezett tornya az ő címerét viseli. Sokatmondó ugyanakkor, hogy ilyen torony Vajdahunyad eredeti várában nem található: Jakab Árpád nem az eredeti műemléket, hanem annak közismert romantikus reprezentációját kívánta másolni romantikus magánpalotáján.



„Vajdahunyad vára” a budapesti Városligetben (1896), illetve az eredeti vajdahunyadi vár

Minden bizonnyal ez a kapcsolat is szerepet játszott abban, hogy 1943-ban, amikor Kassa város emléket akart állítani a számukra oly meghatározó uralkodó születésének 500. évfordulóján, az akkor még mindig magántulajdonban lévő Jakab-palota Hernád sor felőli főhomlokzatán állították fel azt, s az utcát ez alkalomból a sokkal fenségesebb Mátyás király körútnak nevezték át.


Az ilyenformán városi nevezetességgé vált ház hamarosan további, noha nem várt történelmi jelentőségre tett szert. Amikor a Vörös Hadsereg a nagy felvidéki városok közül elsőként Kassát foglalta el, s világossá vált, hogy Szlovákiára nem az utolsó előtti német csatlós, hanem a Hitler által feldarabolt mártír Csehszlovákia szerepét osztják ki, Edvard Beneš ebben az épületben tartotta az új csehszlovák kormány első ülését, s itt adta ki a hírhedt kassai kormányprogramot, amely deklarálta a csehszlovákiai németek és magyarok kollektív bűnösségét. Az eseményre mindmáig tábla emlékeztet a ház falán a Mátyás-emlékmű pandantjaként, s a szlovák nyelvű idegenvezetők is többnyire ezt a történelmi szerepét emelik ki.

A háború után a házat államosították, s ilyenformán nemcsak szimbolikusan, de a gyakorlatban is a város középületévé vált. Földszintje központi házasságkötő terem, emeleti nagyterme a kassai polgármester tárgyalóterme lett. Ezen kívül helyet kapott még az épületben a vasmunkások klubja is. 1968-ban a szocialista várostervezés jegyében a Malomárkot kiszárították, s helyén négysávos autóút fut az épület tövében, a város szívén keresztül.


A Jakab-palota azonban jogilag máig magánház maradt. A házat az építtetőtől 1908-ban megvásárló Barkányi Hugó örökösei mindmáig pert folytatnak tulajdonuk visszaszerzéséért, míg a város, érthető módon, nem kívánja visszaadni a műemlék palotát. Ami a per kimenetelétől függetlenül is jelzi, hogy az egykori magánház száz éves története során milyen mértékben a város középületévé és identitásának egyik jelképévé vált.

kassajakab1 kassajakab1 kassajakab1 kassajakab1 kassajakab1 kassajakab1 kassajakab1 kassajakab1 kassajakab1

2 megjegyzés:

Kálmán Dániel írta...

Érdekes, hogy Schermann Szilárd a Kassa és a kassai hegyek kalauza című könyvében (Bp., 1944) éppen csak megemlíti, hogy a Kossuth Lajos (korábban Malom) utcát a 28. sz. alatt "a Malomárok hídja mellett tornyos, velencei gótstílusú díszes villa fejezi be (a dóm kiselejtezett köveinek felhasználásával ép. Jakab Árpád, 1903 körül); ennek falán helyezték el (1943) Mátyás király emléktábláját."
Persze ha azt vesszük, hogy magánépület, illetve a könyv (részben) némileg más jellegű, valahol érthető, de hát a város többi, kevésbé ikonikus épületének általában több figyelmet szentel.

Viszont említ két apró adalékot, ami talán érdekes lehet; az egyik, hogy a Kossuth Lajos utca és a Mátyás király körút sarkán állt a Palace Szálló - a névadásnak talán köze lehetett a Jakab-palotához?
A másik a Felsőmagyarországi Rákóczi Múzeum kapcsán kerül elő: "A legújabb szerzemények közé tartozik Mátyás király egykorú szobra, mely eredetileg a dómot díszítette, de a restaurálás után 1943-ig Jakab Árpád építész kertjében állott." (Elfogult vagyok, de ez engem kicsit a Mallorca elleni hadjáratot megörökítő 1115-ös pisai felirat sorsára emlékeztet, amely a marseille-i Saint-Victor apátság faláról valahogyan bizonyos Marius Clément úr Saint-Just negyedbeli kertjének falába(!) került, majd onnan adományként 1850-ben az avignoni Musée Calvet-be. :) úgy tűnik, az épülettöredékeknek is megvan a maguk különös sorsa...)

Studiolum írta...

Igen, a Schermann-könyv ide vágó részét én is idézni akartam mint annak bizonyságát, hogy ekkor még mennyire nem vált a városi reprezentáció részévé az épület, de aztán végül is nem akartam túlzsúfolni a szöveget. Köszönöm, hogy beidézted!

A Palace szálló véleményem szerint egy bizonyos évtized szálló-névadását fémjelzi (erről majd írni szeretnék), és nincs köze a Jakab-palotához. A Mátyás-szobor valóban Jakab Árpádhoz került a székesegyház többi lecserélt faragványával együtt, de ennek helyére Schulek Frigyes faragtatott másolatot, amely most is ott áll az eredeti helyén, a főbejárat fölött.