Sar Agha Seyyed





A nyugat-iráni Zagrosz hegyei között főként nomád törzsek élnek – Reza Pahlavi sah 1930-as évekbeli reformjai előtt ők tették ki Irán lakosságának tíz százalékát. De kevés közöttük az olyan, aki mindig is nomád volt, mint a qashqaiok (ejtsd ghasghaj), a délre, a Siráz fölötti hegyekbe levándorolt azeri és türkmén törzsek utódai, akik cigányosan színes ruháikban a sirázi bazárt lepik el úgy, mint a fekete-fehér bakhtiarik az iszfahánit, s akikről szintén szeretnék majd írni. Az iráni nyelvű nomádok, mint a kurd, lor és bakhtiari törzsek, valószínűleg régi földműves kultúrák utódai, akiknek falvai a mongol hódítás majd az oszmán-perzsa háborúk évszázadai alatt pusztultak el, s a hegyekbe menekült túlélők a nomád pásztorkodással cserélték fel a földművelést. Sok jel utal erre, mint például az előző bejegyzés végén látott kőoroszlánok, amelyeket máig a jeles törzsfők sírja fölé állítanak, s amelyek ősei a Zagrosz határolta méd birodalom palotái előtt álltak. De az is, hogy a bakhtiari pásztorok, ha tehetik, újra falvakat hoznak létre a hegyek között, immár nem földműves falvakat, mert ott már csak szikla van, hanem afféle tanyaközpontokat, ahonnét a család két-három hónapos legeltetésekre vonul ki a környező hegyekbe. Az egyik ilyen falu سر آقا سید Sar Agha Seyyed, azaz Szejjid aga forrása, Iszfahántól kétszáz kilométerre keletre, közvetlenül a Zagrosz gerince alatt.


Az iráni turizmus egyik sokcsillagos nevezetessége Masule falu a Kaspi-tenger partján, amelynek házai fecskefészkekként kapaszkodnak fel a hegyoldalra. Masule azonban szinte csak mesterséges turistalátványosság Sar Agha Seyyedhez és a többi hasonló névtelen faluhoz képest, s talán csak annak köszönheti hírnevét, hogy turistabusszal is megközelíthető. A bakhtiari falvakhoz nem vezetnek utak: erről maguk a bakhtiarik gondoskodtak az évszázadok folyamán, így védekezve a sokféle hódító ellen a mongoloktól a perzsa államig. A vidéket az év nyolc hónapjában egyébként is elzárja a külvilágtól a hó. Amikor azonban látogatható, olyankor gyönyörű zöld is, s a rövid tavasz és nyár alatt lázasan igyekeznek virágot hozni a vad és a „fordított” tulipánok, azaz császárkoronák. Mint Maryam Zandi, Abbas Ghaderi és Mirjam Terpstra képein.


چشمی کوهرنگ Cheshme-ye Kuhrang (Kuhrang-forrás; az egyik legismertebb forrás a bakhtiari vidéken). A Mahoor Institute موسیقی بختیاری Musiqi-ye bakhtiâri (Bakhtiari népzene) albumáról (2007)






8 megjegyzés:

Héjoká írta...

"Perzsa" Hundrewasser. Nekem legalábbis ez jött rögtön az egyik képről: (2.kép itt) http://www.wayfaring.info/2009/06/03/10060/

Studiolum írta...

Tényleg van benne valami, ez az ad hoc modulokból szervesen, fokozatosan felépülő színes egység benyomása, amelyik Hundertwassernél illúzió vagy idézet, de a Zagroszban valóság.

Névtelen írta...

teljesen off: immár sokadszor meghallgattam egyik régi nagy kedvenc slágeremet, a Buena Vista Social Club, Chan Chan c. számát. Mindig is erdekelt, hogy mirol szolhat. MEgneztem az angol forditasat, s igy jutottam el Chan Chan és Juanica -ig. Juanicat nem sikerult lenyomoznom, de Chan Chanra talaltam egy erdekesseget: Az inkak altal meghoditott csimu civilizáció első nagyobb városának volt a neve. Kérdésem az, hogy vajon lehet-e köze ennek a dalhoz? Persze Juanica meg mindig talany marad. chan Chan is lehet , hogy csak egyszeru keresztnev?

hogy ne legyen teljesen off:
az epuletek azert emlekeztethetnek Gaudira is, vagy a magyar szecesszióra.

Névtelen írta...

...mondjuk igen erosen kell koncentralni hozza... :P

Névtelen írta...

valamint,egyeb topic hijan mereszeltem offolni, bocs a kozvetlen kerdezoskodesert, dehat hol remelhetne az ember valaszt, ha nem egy ilyen tudomany-bosegszaru blogon, mint a wang wei, hol az ember mindig, ismetlem mindig ujat tanul...persze, lehet hogy csak en vagyok egy felmuvelt frater. :P

Studiolum írta...

Juanica a Juanita, azaz Johanna becézett változata. A Chan Chan gyakori kubai ragadványnév, de nem tudom, mi az eredete. Viszont a perui Chan Chan neve helyi indián eredetű, úgyhogy nem hiszem, hogy volna összefüggés.

És tényleg van a faluban valami gaudís/szecessziós, a szervesen felépülő színességnek ugyanaz a gondolata, mint Hwnél.

és hát köszönöm a bizalmat, csak tessék, tessék, nem emeltdíjas a különlegestudakozó.

Névtelen írta...

köszönöm az infot - nemi kesessel.
a vicc az, hogy mikor gepeltem be kerdesem, rendre Juanita-t irtam, mint regi szappanopera-rajongo, s visszaenolegesen, elkuldes elott kellett visszajavitanom.
egyebkent a szamot ajanlom mindenkinek, van benne egy egeszen kivallo trombi-solo, meg ugy egyebkent is fulbemaszo egy dal.
megegyszer koszi.

Héjoká írta...

...még mindig ámulatba ejt!
Az én Betonvárosom és Mamutszocreál tornyai eső után élnek. Olyan jó felfedezni a párhuzamok csodáit: a vonalak, formák, színek életét többlábnyi országgal odébb. Közelebb visznek a saját földemhez, és az egyenest és görbének láthatom. Így eső után...