A Kelet képei

Tbiliszi muszlim szőnyegárusok. Dmitrij Jermakov, 1900 k.

1839. október 28-án az ötnyelvű – török, örmény, görög, arab és francia – isztambuli Takvim-i Vekayi napilap hírül adta a birodalom népeinek a fényképezés felfedezését. Csak néhány évnek kellett eltelnie, és maguk a fényképészek is megérkeztek az oszmán birodalomba és a Kelet más országaiba.

A tuniszi bazárban. J. Garrigues, 1880 k.

Európa ki volt éhezve a Kelet képeire. Napóleon egyiptomi hadjárata és az azt követő tudós és kevésbé tudós publikációk nyomán orientalista láz söpört végig Európán. A klasszikus kánont elvető romantikus látásmód éppúgy a saját igazolását és ihlető forrását látta a keleti zsánerképekben és fotográfiákban, mint később a posztimpresszionizmus a japán nyomatokban, vagy a kubizmus az afrikai faragványokban. Ahogy Eugène Fromentin fogalmazta Une année dans le Sahel (1859) c. könyvében:

A Kelet rendkívüli. Kibújik minden általános törvény alól. A szépség olyan rendje ez, amely, minthogy nincs semmilyen előzménye az irodalomban vagy a művészetben, azonnal megüt minket bizarrságával. Minden sajátossága egyszerre tűnik szemünkbe: formáinak újdonsága, ruháinak szokatlansága, típusainak eredetisége, vonásainak keménysége, vonalainak sajátos ritmusa, színeinek szokatlan skálája.

A Zangaki testvérek egyiptomi fotója, 1860-80 között

Az orientalista fotográfiák iránti igény kielégítése – képeslapok, albumok, könyvillusztrációk, festménymodellek formájában – azonban csak az egyik motívuma volt a század közepétől Keletre utazó, majd ott egyre nagyobb számban megtelepedő fotográfusok tevékenységének. A fénykép alkalmazási lehetőségei és műfajai egyre változatosabbá váltak. Régészeti, földrajzi, katonai expedíciók, gazdag utazók fényképészt vittek magukkal, a keleti előkelők és polgárok is portréfotóssal örökíttették meg magukat, a nagy lapok kiküldött sajtófotósokkal illusztráltatták híreiket. Amatőr fotósok – diplomaták, kereskedők, misszionáriusok, vagy helyi értelmiségiek – saját mindennapos környezetüket dokumentálva kísérleteztek az új technikával.

Teheráni koldus. Antoine Sévruguin, 1900 k.

Ebben a most induló sorozatunkban ezeket az embereket szeretnénk bemutatni, akiknek fotográfiái egy évszázadon át, a modern tömegmédia megjelenéséig képet adtak a Keletről a Nyugat számára. Mindegyiküknek egy-egy bejegyzést szentelünk, minél több fennmaradt képüket bemutatva. Igyekszünk mindegyikhez korabeli térképet is mellékelni a vidékről, ahol dolgozott, ha lehet, fotóikat is a megfelelő pontokon helyezve el rajtuk. Az egyes bejegyzésekre mutató linkeket pedig fokozatosan illesztjük be az alábbi térképre.


C. Radefeld: Neueste Karte von Asien, 1846. • Áttekintő (4 MB)Eredeti (15 MB)

Nincsenek megjegyzések: